Az emberiség túl van a harmadik világégésen is. Egy teljesen új, az emberek érzelmeit is uralni akaró/tudó totalitárius rend alakult ki. Libria népét minden ingertől és érzelemtől igyekeznek megfosztani. Ennek érdekében a polgároknak muszáj szedniük a Prozium nevű szert, ami segíti kordában tartani az emóciókat és ez a béke kulcsa. Ám ez nem elég, erre vannak a grammaton papok, akiknek az a feladatuk, hogy a szabályszegőket kiiktassák és minden olyan tárgyat megsemmisítsenek, ami érzelmet válthat ki az emberekből. John Preston a papok legjobbika, még attól sem riad vissza, ha saját társát kell kivégeznie. Egy napon azonban nem tudja bevenni a Prozium adagját, így szépen lassan rácsodálkozik a világra és tudatára ébred. Innentől kezdve pedig egy olyan láncreakció indul el, aminek igencsak kérdéses a végkimenetele.

Kurt Wimmer filmjének alapja nem egyedi és nem is egyszeri. Elmesélték már nekünk ezt a sztorit, olvastuk már könyvekben és láttuk már a filmvásznon is. Azonban ez nem is csoda, hiszen az ilyen témájú alkotások az emberiség legnagyobb félelmeit mutatják be nekünk. Erős társadalomkritikát fogalmaznak meg, megmutatják, hogy az ember önmaga legnagyobb ellensége és mire vagyunk képesek, akkor ha abszolút hatalom van a kezünkben, valamint micsoda bénító és pusztító erővel bír a félelem.

Az Equilibrium tehát történetét tekintve nem egyedülálló, azonban mégis sikerült egy újabb nézőpontot bemutatnia. Szépen építkezik a film, érdekes a világ, melyet bemutat, jók a karakterei (bár egyenetlenek). Christian Bale pedig...nos, hát ő Christian Bale. Ismét hatalmasat alakított és ismét képes volt uralni a vásznat és a történetet. Az ő játéka egyértelműen sokat hozzátesz a film minőségéhez és újranézhetőségéhez.

Érdemes megjegyezni, hogy a sci-fi alkotások legnagyobb ereje a megálmodott világ megteremtésében és látványában van, különösen igaz ez a cyberpunk műfaj keretein belül működő alkotásokra. Nyilvánvalóan minél nagyobb a költségvetése az adott műnek, annál monumentálisabb és lehengerlőbb filmeket tudnak prezentálni ezzel a sajátos látványvilággal. Ennél a műfajnál tehát ez egy sarkallatos pont. Érdekes azonban, hogy az Equilibrium esetében nem volt akkora probléma, hogy a készítők 20 millióból gazdálkodtak, bár maradt a nézőben hiányérzet ez biztos. A készítőknek tehát muszáj volt leleményesnek lenniük és okosan felmérték, hogy a film ezen hiányosságát máshol tudják ellenpontozni. Itt jön be Bale a képbe. John Preston karakterére fókuszáltak, az ő felébredése, fejlődése és útja vált a film igazi hangsúlyává és szerintem ez nagyon jót tett a történetnek. Sajnálatos, hogy a többi karakterre nem fordítottak nagyobb figyelmet. Ez különösen igaz Mary-re és Dupont-ra.

Szerintem az Equilibrium egy nagyon élvezhető és elgondolkodtató alkotás, aminek ereje a főszereplőjében és a fő üzenetében van. Mert habár az emberek borzasztó pusztításra képesek és ennek a folyamatnak sosem lesz vége, azért mégis érző, csodákra képes alkotók is. Ezt a kettősséget igyekszik megmutatni az Equilibrium és nem is végeznek rossz munkát. Nem is nagyon értem, hogy miért bukott meg, habár sajnos a hozzá hasonló, elég frusztráló és valljuk be, az igazságuk miatt nagyon ijesztő alkotásoknak sokszor ez a sors jut, elég csak a Szárnyas fejvadászra gondolni. Szerencsére azért egy idő után sikerül ezeknek a filmeknek a helyükre kerülniük a filmtörténetben.

Én jó szívvel tudom ajánlani ezt a filmet. Nem csupán Bale játéka és a film elgondolkodtató társadalomkritikája és üzenete miatt, hanem mert mint akciófilm is nagyon jól tud működni. Ügyesen feltalálták magukat az alkotók, kellően látványos összecsapásokat kapunk, megvan az érzelmi katalizátor és a változó atmoszférát is szépen építették fel. Nem egyedi, de ettől még egy jó film, aminek ott van a helye a műfaj alkotásai között.

" - John Preston: Miért, ön miért él? / - Mary O'Brian Hogy érezzek. Mivel még sosem csinálta, nem tudja milyen is lehet az. Olyan fontos, akárcsak a lélegzés. Szerelem, harag, bánat nélkül a lélegzés csak egy óra, ami ketyeg."

Pontszámom: 7,5/10

IMDb | mafab