Nem tudom sokáig elengedni az extrém rovatokat, hiszen a legtöbb nemzet a saját ízlés– és mondavilága alapján alakítja filmjeit, és ezekben a rovatokban kirajzolódik egy kép, hogy pontosan hogyan is épül fel, milyen az adott nemzet horrorfilmje. A franciák vérgőzös, naturalista gore-jai, a spanyolok gyönyörű és ijesztő kísértethistóriái, az ázsiaiak extrémebbnél extrémebb ötletei, de szívszaggató történetei és az ausztrálok embert próbáló vadonjai után most ismét Európába kalauzolnám az olvasókat. Elő a télikabátokkal, mert most jó pár hétig rideg tájakon fogunk bandukolni.

A legújabb extrém rovatban az északi népek hófödte, kéken csillogó, vacogtató vidékeinek alkotásait fogom bemutatni, többek között a horror és thriller műfajába tartozóan, de elő fognak fordulni drámák is, melyek témája bőségesen profilba vág. Elvétve már írtunk északi filmekről az oldalon, mint például A trollvadász, A hó hatalma, a zseniális slasher, a Hideg préda, vagy a csodálatos Engedj be!

A svédországi éghajlat tökéletes a vérszívók számára, hiszen az északi telek következtében van, hogy egy hónapig sincs napfény. A remek magyar című Zúzmarás (Frostbiten/Frostbite – 2006) hasonló alapkoncepcióval indul, mint a kanadai A sötétség 30 napja, azzal ellentétben viszont komédiát is csempész a horrorba.

1944-ben, Ukrajnában svéd SS-tisztek gyalogolnak az ítéletidőben. Hogy meg ne fagyjanak, behúzódnak egy, a havas erdő közepén talált kunyhóba, melyet az ott lakók már elhagytak. Az éjszaka közepén viszont kellemetlen meglepetésben lesz részük: a kunyhó lakói nem elmenekültek vagy éhen haltak, hanem vámpírrá változtak, és rendkívül örülnek a friss húsnak. A nyitány hangulata azonnal magával ragadott, zseniálisan megragadta a fagyos táj atmoszféráját, a Danny Elfmannt idéző zenével és az ukrán népviseletbe öltözött vámpírral. Kicsit sajnáltam is, hogy a hátralévő cselekmény már a 21. században zajlott.

Ugrunk az időben, Saga (Grete Havnesköld) édesanyjával Svédországba költözik, hogy a nő orvosként tudjon elhelyezkedni a helyi kórházban, ahol nagy bálványa, a génkutatással foglalkozó professzor is dolgozik. Saga szerencsére könnyedén be tud illeszkedni az új iskolába, Vegának köszönhetően, aki rögtön meg is hívja egy buliba. A kórházban dolgozó egyik iskolatársuk, hogy a szenzációsnak ígérkező bulit még jobban feldobja, elcseni a professzor furcsa tablettáit, melyekkel egy kómában fekvő beteget próbál gyógyítani, a gyógyszerek viszont keresztezik a vámpír-DNS-t az emberével, így szép lassan elszabadul a pokol a városkában, ahol a tinédzserek egymás után változnak vérszívókká.

A furcsa vágások miatt azt hittem, hogy egy Tim Burton-ös horrormese lesz, aztán a groteszk jelenetek halma ráébresztett, hogy egy vérbeli kis horrorvígjátékkal van dolgom, ahol jól működnek a poénok, de a vérrel sem szerénykednek a készítők. Természetesen az egész történet kőegyszerű és bugyuta, senki ne számítson egy Interjú a vámpírral-szintű filmre, a vámpírlét metaforáját boncolgató cselekményre, de a Zúzmarás a tökéletes agykikapcsolós szórakozás. A zene remek, a fényképezés szintén, a digitális trükkök nem olcsóak – persze nem is a legjobbak –, viszont sminkekkel és maszkokkal is dolgoztak, ami plusz pont. A kicsit több, mint másfél órás játékidőt én teljes mértékben élveztem, szóval szerintem a vérszívók kedvelőinek érdemes próbát tenniük vele.

8/10

IMDb | mafab