Az egyetemi évek, vizsgák, folyamatos agyi erőpróbák mindenkit megviselnek, az idegek pattanásig feszülnek, a gondolatok túltöltődnek és a legkisebb hiba katasztrofálisnak hat. Át lehet érezni, mit él át A folyosó (Corridor/Isolerad) főszereplője, a fiatal orvostanhallgató, Frank (Emil Johnsen), akire különösen rájár a rúd.

A fiatal férfi egyedül lakik egy bérházban, éjt nappallá téve tanul, hogy sikeresen megugorja az orvosi egyetem mércéjét, mégsem sikerül neki, ami érthető módon hihetetlenül frusztrálja. Nincs segítségére alsó szomszédnője, Lotte (Ylva Gallon) sem, aki láthatóan vonzódik hozzá, rendkívül rámenős, de saját párjával vannak óriási gondjai: a legapróbb nézeteltérésnél is fizikai bántalmazás áldozatává válik. Frank nem tudja, mit tegyen, segítsen-e Lotténak, aki egyre szimpatikusabbá válik számára, de a stresszt sem tudja feldolgozni, bátorsága pedig abszolút nincs. Az események hamar tragédiába torkollanak.

Igazi pszichothriller, suspense elemekkel átitatva, egyenesen Svédországból, s mivel összesen nincs 5 szereplője, az élvezhetőséget tekintve sok múlt a színészeken, akik viszont nem mondtak csődöt. A folyosó érdekesen indul, egyre feszültebbé válik. A főszereplővel viszont képtelenség együtt érezni, olyannyira arrogáns és gyáva, a film legfélelmetesebb pontja, amikor képtelen szembeszállni a fenyegetéssel, önzőségére nincs mentség. Bár jól ütemezett és feszült atmoszférájú a film, a végkifejlet nem igazán tud meglepetést okozni azoknak, akik jártasak a hasonló témájú alkotásokban. Mégis azt mondom, érdemes vele próbát tenni.

6/10

IMDb | mafab