Csak eljutottam végül odáig, hogy megnézzem A kívülálló HBO által adaptált sorozatverzióját. Mindig nagyon kritikus vagyok a Stephen King regények mozgóképes változataival, mert a Mester gyengébb történetei is sokkal erősebbnek tudnak bizonyulni, mint amit aztán a filmesek összehoznak nekünk. Persze 2017 óta hatalmas reneszánszát figyelhetjük meg a Stephen King adaptációknak és rengeteg nagyon jó film / sorozat született már, de ettől eltekintve azért egy King rajongó mindig szkeptikus egy kicsit. Főleg mivel sose lehet tudni, hogy csak azért adaptálják az adott művet, mert King nevével akarnak könnyű pénzhez jutni, vagy tényleg akarnak is valamit kezdeni az alapanyaggal. A kívülálló ráadásul igencsak megosztotta a King mániások táborát és sokan elégdetlenek voltak vele. Lássuk, milyen lett a feldolgozás.
Egy csendes, kedves kisváros lakóit teljesen a földbe döngöl egy brutális gyerekgyilkosság. Ha pedig ez nem lenne elég, a gyilkossággal ráadásul a városka egyik megbecsült és szeretett tagját vádolják: Terry Maitlandet. A férfi hiába bizonygatja ártatlanságát, döntő bizonyítékok szólnak ellene. Aztán persze egyre csak bonyolódik a helyzet és egyszerűen képtelenségnek tűnik az egész. Anderson nyomozó el is akad az ügy felderítésében, ráadásul ahogyan lenni szokott egy King történetnél, a lelkiismerete is kínozza, így végül Maitland védőitől kér segítséget. Így kerül a képbe Holly Gibney, aki a nyomozó tökéletes ellentéte és teljesen másképpen tekint a világra. Kettejük feladata lesz felderíteni az igazságot.
Akik ismerik Kinget, azok pontosan tudják, hogy lesz itt valami csavar és nem fog megmaradni az író az egyszerű krimi pályáján. Pedig egyébként tud ő olyat is írni, de ebben az esetben azért a kezdettől lehetett tudni, hogy misztikus vonalra fogja elvinni a sztorit. A készítők nagyon jól felmérték az ebben rejlő lehetőségeket és szépen ki is hegyezték a cselekményt a racionális és a természetfeletti világ ütköztetésére. Ez kétségtelenül egy nagyon jó döntés volt, mert jó dinamikát és légkört teremtettek a sorozatnak. Az egész megvalósítás, a képi világ, az operatőri munka egyébként eléggé hasonlított a True Detective első évadára, még a főcímben is észre lehetett venni a párhuzamot. Ez azonban szintén okos döntés volt és látszott, hogy a készítők valami hasonlót akartak megalkotni. Sikerült is nekik, végig fent tudták tartani az érdeklődést, bár szerintem a 10 rész azért sok volt.
Egyébként a könyvet olvasóknak is okoztak meglepetést, mert gyakorlatilag a sorozat 3 részében ellövik a könyv jelentős részét és kicsit féltem is, hogy na, most mit fogtok csinálni? Szerencsére a készítők tudták, mit akarnak kezdeni az alapanyaggal és a lelki folyamatok változását, a bennünk dúló kétségeket és háborút helyezték a történet középpontjába, amit Anderson nyomozó karakterén keresztül igyekeztek bemutatni. Teszem hozzá nagyon jól és Ben Mendelsohn kitűnő választás volt a szerepre. Abban viszont látok hibát, hogy háttérbe szorították a kisvárost. Ugyanis a regényben az is nagyon hangsúlyos, hogyan csapódott le a gyilkosság, a nyomozás és a gyanúsított személye az itt élő emberekben. Habár az egész sorozatot áthatotta a feszültség, a város lakóiban uralkodó káosz és zavar már nem kapott akkora szerepet. Mint ahogyan Terry Maitland kálváriája és szenvedése sem lett rendesen bemutatva. Pedig ezek is nagyon fontos adalékai voltak a regénynek és szerintem bőven be tudták volna emelni a sorozatba. Azért 10 részben lett volna idejük kibontani ezeket a szálakat.
Nos, itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amikor a változtatásokról esik szó. Egyértelmű, hogy egy regényt sosem lehet maradéktalanul adaptálni, mert egyszerűen nincsen rá mód. Nem ugyanarról a műfajról beszélünk, így teljesen indokolt, hogy a filmesek változtatnak. A kívülálló esetében is történtek változások és a legtöbb egyébként jó irányba mozdította el a cselekményt. Én még a kissé bugyuta szerelmi szál felett is szemet tudok hunyni. Az évadzáró viszont eléggé felemás lett és itt már éreztem, hogy nem figyelnek az alapanyagra, mert egy második évad lehetőségére gyúrnak. Addig kifogástalan volt a hangulat, a dinamika, az izgalom és a feszültség. Ott viszont voltak gondok, de nem ezzel akasztottak ki, hiszen jól tudjuk: semmi sem tökéletes, különösen nem egy évadzáró. Amivel nálam kiverték a biztosítékot, az bizony Holly karaktere volt. Én rajongok a Hodges-trilógiáért, aki pedig olvasta a Mr. Mercedest, az Aki kapja, marját és az Agykontrollt, az már ismerte A kívülálló előtt is Holly Gibney-t. King tesz róla, hogy a visszatérő karaktereit szeretett ismerősökké tegye az olvasói számára. Tökéletesen fel tudja építeni a karaktereit, akiket a ragonjók nagyon meg tudnak szeretni. Na, hát éppen ezért tökéletesen érthetetlen számomra, hogy Holly karakterét, mi a bánatért kellett átformálni? Értem én, hogy a polkorrektség nagyon fontos manapság, de basszus, azért ne már! Ráadásul Holly már megjelent a Mr. Mercedes sorozatban is, tehát nem lehet arra hivatkozni, hogy ez az "aprócska" változtatás csak a King rajongókat zavarhatja. A kivülállóban bemutatott Holly nyomokban sem tartalmazott semmit saját magából és ez borzasztóan zavaró volt. Ha már írtak egy teljesen új személyiséget neki, akkor ennyi erővel át is nevezhették volna! Kevésbé lett volna problémás, ha kihagyják és új karaktert adnak a nézőknek. Így azonban esélyem sem volt megkedvelni vagy azonosulni ezzel a karakterrel, mert túlságosan ismertem ahhoz Hollyt, hogy befogadjam az újat.
Összességében azt mondhatom, hogy egyáltalán nem lett rossz A kívülálló sorozat és ez leginkább Ben Mendelsohn játékának és a felépített hangultnak köszönhető. A feszültség, a bűnügyi szál nagyon a helyén volt, az in medias res kezdéstől eltekintve nagyon lassan és okosan építkeztek, jó volt a valóság és a misztikum ütköztetése is. Ám az utolsó rész összecsapottra sikerült és felemás érzést hagyott maga után, ami bőven levont az értékéből. Viszont még így is sikerült egy jó sorozatot összerakni. Annak ellenére mondom ezt, hogy én egyszerűen nem vagyok képes szeretni a fent említett ok miatt ezt az adaptációt.
Pontszámom: 7/10