Egy mentőűrhajó indul a sok évvel ezelőtt eltűnt, most azonban újra felbukkant Event Horizon után. Senki sem tudja, mi történt a hajóval és annak legénységével, valamint azt se tudják, most mégis miért és honnan került elő? A mentést Miller és rutinos csapata végzi, de velük tart Dr. Weir is, aki mindent tud az Event Horizonról, melynek speciális hajtóművét ő tervezte. A fedélzetre érve, ahogyan az lenni szokott, elszabadul a pokol.

A forgatókönyvnek nagyon sok változtatáson kellett átesnie azért, hogy ne érezzék azt a nézők, hogy egy újabb Alien kopit kapnak. Az alapkoncepció szerint egy kísértetházas filmet akartak készíteni az űrben, ez pedig többé-kevésbé sikerült is Paul W.S. Anderson rendezőnek. A klausztrofób, a valami van itt velünk érzés tökéletesen átjön, ráadásul az egésznek van egy nagyon zaklatott hangulata is. (Ezt mondjuk erősítette, hogy különböző okok miatt nagyon gyorsan és feszített tempóban kellett leforgatni a filmet, a színészeket sem kímélték.) A hangulatra tehát egyáltalán nem lehet panaszunk, mert tényleg kifejezetten frusztráló, hátborzongató atmoszféra lengi be az alkotást.

A történet természetesen nem bonyolult, de nem is kell annak lennie. Annyi talányt ad, amennyi pont elegendő egy ilyen zsánerű filmnek. Vannak benne nagyon erős jelenetek, elég csak a videóra gondolni, melyből kapunk némi ízelítőt, mi is történt az Event Horizon legénységével. Sokkoló, brutális része ez a filmnek. Brutalitásban is merészebbek voltak az átlagnál. Kifejezetten erős képsorokat kapunk. A harc az idővel és a láthatatlan erővel pedig megadja azt a zakatoló ritmust, ami ahhoz kell, hogy igazán jól működjön a cselekmény. A karakterek persze átlagosak lennének, viszont annyira menő színészgárdát hoztak össze, hogy jóval az átlagos szint fölé viszik az élményt. Sam Neill, Laurence Fishburne, Joely Richardson, Jason Isaacs, Sean Pertwee, Kathleen Quinlan... Azért ez így elég brutál névsor, akik tesznek róla, hogy a gyengébbre sikerült részek és a néha megtorpanó cselekmény tovább tudjon zakatolni a rendes mederben. Sam Neill viszont nekem is magyarázhatta volna így a fizikát és társait. Bár a poszterért nyilván kár. :D

Mert akadnak azért hibák. Vannak benne kifejezetten gyenge részek, melyek nem erősítik, inkább rontják az élményt. Peters reakciói néha kifejezetten életidegenek, mint ahogyan az űrben rekedt, majd előkerült Cooper részei is elég nevetségek voltak. Mint ahogyan az is megmosolyogtató, hogy egy rakás tudós meg kutató nem tudta megfejteni a szalagon hallható nyelvet, de a mentőűrhajó legénységében szolgáló D.J. egyből tudja. Nyilván ezek nem nagyon durva hibák, de azért elég bugyután hatnak. A nyomozásra is kicsit többet fókuszálhattak volna, de lehet ez azért okoz bennem hiányérzetet, mert nagyon érdekelt a sztori. A zene pedig hiába erős, néha nagyon tolakodó és jobb lett volna egy-egy jelenetnél inkább a sima zajokra és csöndre helyezni a hangsúlyt a jobb hatás elérése érdekében.

Az viszont tagadhatatlan tény, hogy habár a maga idejében bukás lett a film, végül megkapta a kultstátuszt és megkerülhetetlen lett a sci-fi horrorok körében. Én abszolút megértem ezt, hiszen sok klasszikusból nagyon ügyesen merítettek. A Ragyogást, A ház hideg szívét, az Alient és Az őrület torkábant is fel lehet benne fedezni, mint ahogyan a Hellraiser is visszaköszön a dizájnban. Amit amúgy külön érdemes kiemelni, mert baromi pazar a látvány. Az a tükrös vagy milyen átjáró egészen zseniális. Az pedig külön jó, hogy mindenre nagyon odafigyeltek, a maszkok nagyon jók, így egyáltalán nem öregedik rosszul a film. Teljesen le tudják kötni a figyelmet, a hangulat parádés és kifejezetten szeretem, hogy nem féltek durvulni az alkotók. Teljesen megérdemli az Event Horizon a kultstátuszt és habár nyitott befejezést kapott az alkotás, én örülök neki, hogy nem készült folytatás hozzá. Szeretem azt a misztikus légkört és megmaradt kérdéseket, amik további kérdésekhez vezetnek. Elvégre, ahogyan Dr. Weir is elmondta: "Nem tudsz te semmit. A pokol csak egy szó. A valóság sokkal-sokkal rosszabb."

IMDb