Mi járhat egy kamasz fejében? - teszi fel a kérdést minden szülő. Mire gondolhat, mit akarhat, miért nem fogad szót, miért mond mindenben ellent, mi a célja, mikor érti meg, hogy nem akarnak neki rosszat? Erre a kérdéskörre ad egy rendkívül megviselő, szélsőséges választ Richard Bates Jr., aki rövidfilmjét vitte nagyvászonra 2012-es Excision című gore-drámáján keresztül. A magyar címre nincsenek szavak.

Mi járhat egy kamasz fejében? - teszi fel a kérdést minden szülő. Mire gondolhat, mit akarhat, miért nem fogad szót, miért mond mindenben ellent, mi a célja, mikor érti meg, hogy nem akarnak neki rosszat? Erre a kérdéskörre ad egy rendkívül megviselő, szélsőséges választ Richard Bates Jr., aki rövidfilmjét vitte nagyvászonra 2012-es Excision című gore drámáján keresztül. A magyar címre nincsenek szavak.

Pauline 18 éves, elméletileg túl van már a kamasz korszakán, mégis rendkívül nehezen jön ki szüleivel, főként anyjával, és az iskolába sem tud beilleszkedni. Nagy tervei vannak pedig, sebészorvosnak készül, a témakör pedig a mindene, rengeteget olvas az emberi testről, felépítéséről és működéséről, viszont senki nem támogatja igazán. Az anyja személyisége elviselhetetlen, és nem egyértelmű, hogy szereti-e tényleg, vagy csak minden lehetséges eszköze, amit a nevelésben bevet rossz-e.  Az, hogy Pauline antiszociális, senkinek nem nyílik meg a dogmatikus vallással próbálja kezelni és még több korlátozással. Az sem segít a helyzeten, hogy a lány húgát, aki halálos tüdőbeteg és transzplantációra szorul, sokkal jobban szeretik, csak azért, mert más a személyisége, nyugodtabb, szófogadóbb, de persze neki is megvannak a maga rigolyái. Pauline egyedül az álmaiban, képzeletében tudja kiélni magát, ahol úgy látszik, igazi énje tud kibontakozni, egy szexuálisan túlfűtött, vértől csöpögő világban, ahol ő mindennek az ura.

Sokkal több van ebben a filmben, mint, ami, főleg a magyar címből sejthető, vagy az első jelenet után várható. Már az első percekben részesei leszünk Pauline kettős világának, a képzeletének, amely paradoxon módon egyszerre steril és rendkívül erőszakos. Viszont nagyon jól kitűnik, annak ellenére, hogy a lány már-már betegesen megszállottja a vérnek, halálnak, sebészeti eljárásoknak, teljesen hétköznapi problémákkal küzd, fel akarja fedezni önmagát, a szexualitását, a másik nemet, és végre elismerést akar. Az anya karaktere sem skatulyázható be, mert abszolút úgy tűnik, hogy szereti a gyermekét, csak saját élményeiből is fakadóan, a szélsőségesen konzervatív gondolkodásmódja nem csak őt magát, de családját is tönkreteszi, kiheréli a férjét, a beteg lányát is korlátok közé szorítja, Pauline-t pedig egyszerűen csak egy púpnak tartja, aki már úgy sem fog soha megváltozni. Ha nem lenne teletűzdelve gore jelenetekkel a film, akkor egy kőkemény drámát láttam volna, de éppen a kettősségtől vált olyan különlegessé, kissé művészivé. A végkifejlet pedig kimondottan megrázó, újabb példája annak, hogy a vér, a kegyetlenség nem kell, hogy öncélú legyen.

A színészi alakítások kifogástalanok, főként a Pauline-t alakító AnnaLynne McCord és az anyát játszó Traci Lords előtt lehet kalapot emelni. Olyan színészek is nevüket adták a projekthez, mint Malcolm McDowell, a polgárpukkasztó rendezéseiről ismert John Waters, vagy a siketnéma színésznő Marlee Matlin. A nyomasztó hangulatot kissé ellensúlyozza, az igazán kamaszokra jellemző cinikus humor, ami tovább árnyalja a film atmoszféráját, és kimondottan jót tesz neki. Egyetlen egy álomjelenetet kivéve a gore is tűrhető, bár kell hozzájuk gyomor, nem estek át a ló túloldalára. Mindenkinek tudom ajánlani, aki egy határfeszegető, de értékes, elgondolkodtató horrorra vágyik!Mi járhat egy kamasz fejében? - teszi fel a kérdést minden szülő. Mire gondolhat, mit akarhat, miért nem fogad szót, miért mond mindenben ellent, mi a célja, mikor érti meg, hogy nem akarnak neki rosszat? Erre a kérdéskörre ad egy rendkívül megviselő, szélsőséges választ Richard Bates Jr., aki rövidfilmjét vitte nagyvászonra 2012-es Excision című gore drámáján keresztül. A magyar címre nincsenek szavak.

Pauline 18 éves, elméletileg túl van már a kamaszkorszakán, mégis rendkívül nehezen jön ki szüleivel, főként anyjával, és az iskolába sem tud beilleszkedni. Nagy tervei vannak pedig, sebészorvosnak készül, a témakör pedig a mindene, rengeteget olvas az emberi testről, felépítéséről és működéséről, viszont senki nem támogatja igazán. Az anyja személyisége elviselhetetlen, és nem egyértelmű, hogy szereti-e tényleg, vagy csak minden lehetséges eszköze, amit a nevelésben bevet, rossz. Azt, hogy Pauline antiszociális, senkinek nem nyílik meg, a dogmatikus vallással és még több korlátozással próbálja kezelni. Az sem segít a helyzeten, hogy a lány húgát, aki halálos tüdőbeteg és transzplantációra szorul, sokkal jobban szeretik, csak azért, mert más a személyisége, nyugodtabb, szófogadóbb, de persze neki is megvannak a maga rigolyái. Pauline egyedül az álmaiban, képzeletében tudja kiélni magát, ahol úgy látszik, igazi énje ki tud bontakozni, egy szexuálisan túlfűtött, vértől csöpögő világban, ahol mindennek ő az ura.

Sokkal több van ebben a filmben, mint ami (főleg) a magyar címből sejthető, vagy az első jelenet után várható. Már az első percekben részesei leszünk Pauline kettős világának, a képzeletének, amely paradoxon módon egyszerre steril és rendkívül erőszakos. Viszont nagyon jól kitűnik, annak ellenére, hogy a lány már-már betegesen megszállottja a vérnek, halálnak, sebészeti eljárásoknak, teljesen hétköznapi problémákkal küzd, fel akarja fedezni önmagát, a szexualitását, a másik nemet, és végre elismerést akar. Az anya karaktere sem skatulyázható be, mert abszolút úgy tűnik, hogy szereti a gyermekét, csak saját élményeiből is fakadóan a szélsőségesen konzervatív gondolkodásmódja nem csak őt magát, de családját is tönkreteszi. Kiheréli a férjét, a beteg lányát is korlátok közé szorítja, Pauline-t pedig egyszerűen csak egy púpnak tartja, aki már úgy sem fog soha megváltozni. Ha nem lenne teletűzdelve gore-jelenetekkel a film, akkor egy kőkemény drámát láttam volna, de éppen a kettősségtől vált olyan különlegessé, kissé művészivé. A végkifejlet pedig kimondottan megrázó, újabb példája annak, hogy a vér, a kegyetlenség nem kell, hogy öncélú legyen.

A színészi alakítások kifogástalanok, főként a Pauline-t alakító AnnaLynne McCord és az anyát játszó Traci Lords előtt lehet kalapot emelni. Olyan színészek is nevüket adták a projekthez, mint Malcolm McDowell, a polgárpukkasztó rendezéseiről ismert John Waters, vagy a siketnéma színésznő Marlee Matlin. A nyomasztó hangulatot kissé ellensúlyozza, az igazán kamaszokra jellemző cinikus humor, ami tovább árnyalja a film atmoszféráját, és kimondottan jót tesz neki. Egyetlenegy álomjelenetet kivéve a gore is tűrhető, bár kell hozzájuk gyomor, nem estek át a ló túloldalára. Mindenkinek tudom ajánlani, aki egy határfeszegető, de értékes, elgondolkodtató horrorra vágyik!

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab