Ha az Extraterrestrial 30 évvel ezelőtt készült volna, azóta kultklasszikusként emlegethetnénk a Harmadik típusú találkozások vagy az XTRO mellett, de így sem kell túlzottan szégyenkeznie. Bár nem sikerült tökéletesre, a Dark Skies és az Skyline mellett ez a film is ott csücsül az idegeninváziós horrorok trónján.

Két fiatal amcsi, April és Kyle egy meghitt hétvégét szeretne eltölteni a lány apjának erdei faházában. Csatlakozik hozzájuk két barátjuk, Melanie és Seth is, így négyesben vágnak neki a víkendnek. A kis kompánia bulimódja hamar felhívja a helyi seriff figyelmét, aki időközben a környéken történő különös események és eltűnt emberek után kutat. Még nem sejtik, hogy hamarosan mindannyian részesei lesznek egy minden képzeletet felülmúló találkozásnak.

2011-ben, mikor már épp kezdett lecsengeni a Paranormal Activity által előidézett (felmelegített) szellemes filmek hypevonata, a semmiből előbukkant Colin Minihan és Stuart Ortiz, azaz a The Vicious Brothers, és előrukkoltak saját found footage stílusú alkotásukkal, a Grave Encounters-szel, ami a magyar nemhivatalos keresztségben a Síri találkozások címet kapta (ami sajnos jelen alanyunkkal egyetemben nem jelent meg hazánkban semmilyen formában, szinkron meg pláne nem is készült hozzá). Az említett darab hatalmas sikert aratott világszerte, köszönhetően a remek helyszínválasztásnak és a nagyszerű atmoszférának, amit egy évvel később követett egy felejthetőre sikerült második rész, amelyben már csak íróként működött közre az alkotópáros. Ezt követően a fél világ türelmetlenül várta, hogy vajon mi lesz a „testvérek” következő nagy dobása. 2014-ben meg is érkezett az Extraterrestrial című horror, amely szakított a talált kamerás megoldással, a szellemeket is felváltották az idegenek, de a hangulat és a látványelemek megmaradtak.

A szokásos klisékre (drogos tinik, farmján egyedül élő bácsika, a helyi seriff és az alienek tipikus kinézete) felhúzott történetszál remekül működik a váratlan fordulatokkal, amelyek együttesen növelik egekbe a félelemfaktort, emellett kellően véresek és sokkoló hatásúak is. A legtöbb idegeninváziós alkotásnál csupán sejtetik a lényeket, netán a film végefelé megvillantják a kinézetüket, ám az Extraterrestrial nem cicózik, ahol csak lehet, leplezetlenül az arcunkba tolja a lényeket, a frászt hozva ezzel a nézőre (azt viszonyt sosem értettem, hogy miért kell állandóan anorexiás nagyszemű lényeknek ábrázolni az alieneket, illetve az űrhajójuk belseje miért olyan kaotikus, nyálkás járatrendszerrel rendelkezik, amitől még egy hangya is hányingert kapna?). Kétségtelenül az ET legnagyobb erőssége a kendőzetlen és erőszakos halálnemek bemutatásában rejlik, a film készítői mintha a Dark Skies-t keresztezték volna a Péntek 13 bármelyik részével: gyönyörűen vannak fényképezve és effektálva az idegenek megjelenései, az elrablásos/felszippantásos jelenetek egyenesen szemet kápráztatóak, és még a gore sincs elhanyagolva: karletépéstől az análszondázásos tortúrán át a shotgunos fejlövésig kapunk mindenféle jóságot, mismásolás nélkül. A díszleteken sem spóroltak, a sima erdei kabintól kezdve az űrhajó külsején és belsején át a katonai táborral bezárólag pazar a kivitelezés, látszik, hogy a 3 millió dolláros büdzséből nem sajnálták erre sem a pénzt. A hanghatások is remekül passzolnak a jelentek alá, és külön ki kell emeljem a páratlan zeneválasztást: az amcsi schoolrocktól kezdve a sejtelmes ambienten át a countryig mindenféle műfaj képviselteti magát, de legjobban a záróképsorok alatti Elton John - Spirit in the Sky című száma döbbenti meg az embert, szó szerint abszurd telitalálat lett.

A szkriptért ugyancsak a rendezőpáros felel, és sajnos itt bicsaklik meg az egész, lévén elég egysíkú szövegeket és párbeszédeket adtak a színészek szájába. Ezt kompenzálja a történet fordulatossága, és szereplőink is nagyrészt logikus cselekvéseket kaptak. A színészgárdára többnyire sorozatszínészeket kasztingoltak, köztük a főszereplő April karakterét hozó Brittany Allen (Elrabolva) vagy a seriff Gil Bellows (Smallville) hozza az elvárhatót, de találunk pár húzónevet is: a Ginger Snaps Brigitteje, Emily Perkins itt egy családjától megfosztott, zavart anyukát alakít, illetve Michael Ironside is tiszteletét teszi Travis, a vietnámi háborút megjárt veterán szerepében (hozzá kötődik az egyik legemlékezetesebb mondat is: „Édesem, te kinyírtad az egyiküket. Mostantól a többiek a véredet akarják.”). Dícsérendő, hogy a film vége nem hepienddel végződik, hanem egy, már a film felénél is lespoilerezett összeesküvéselméletet tesz valóságossá, amely az alávágott zenével teljesen lesokkolja a nézőket.

Ennek ellenére az ET a Síri találkozásokhoz hasonló sikert nem tudott elérni, a tengerentúlon hatalmasat bukott mind bevételi, mind kritikusi szempontból is. A filmszakik felrótták az egysíkú és ötlettelen párbeszédeket, illetve a kliséhalmazok sokaságát is túlzónak tartották, így a 3 millióból készült horror a mozikban két hét alatt megbukott alig 250 ezer dolláros bevétellel, és utána is csak kb. a büdzsé harmadát hozta vissza a DVD eladások révén. A rengeteg fanyalgás ellenére abban viszont mindenki egyetértett, hogy a szereplőgárda kifejezetten jól sikerült, remek lett a képi megvalósítás és pazar a zeneválasztás, és a visszajelzések alapján az európai közízlésnek sokkal jobban fekszik a film, mint a Nagy Alma hazájában élőknek.

A Vicious Brothers a Grave Encounters után megmutatta, hogy tudnak még újat mutatni a műfajon belül. A látszólag tipikus filmes klisékkel operáló történet meglepően brutális kivitelezéssel rendelkezik, és az XTRO-hoz hasonlóan negatív befejezéssel szolgál. A Vicious Brothers második rendezése nem váltja meg az ufós filmek műfaját, de fel tud annyi újdonságot mutatni, amely egy kellemes emlékű esti mozinak tökéletesen megfelel. És a végére egy easter egg: a film elején April laptopjának asztalán látható egy mappa, amely név szerint a torrentről letöltött Grave Encounterst tartalmazza. :)

7/10

IMDb