John Hobbes nyomozónak sikerül elfognia egy kegyetlen sorozatgyilkost, akit ki is végeznek. Hobbes ezzel végre maga mögött tudhatja az ügyet, ám nagyot téved. A gyilkosságok ugyanis Reese halála után is folytatódnak. Ahogyan pedig haladnak előre a nyomozással egyre világosabbá válik: nem másolóval vagy egy eddig rejtve maradt tettestárssal van dolguk. Vajon Reese visszatért a halálból vagy egy sokkal sötétebb erő bújik meg a háttérben, ami veszélyesebb minden emberi gonoszságnál?

Denzel Washington, John Goodman, Donald Sutherland, James Gandolfini...na ez igazán egy olyan szereplőgárda, amitől valami egészen fantasztikusat várunk. Főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy Nicholas Kazan (A szerencse forgandó, A kétszáz éves ember) írta a film forgatókönyvét és Gregory Hoblit felelt a rendezésért. Ha fantasztikusra nem is sikerült a film, de egy jó kis mozit raktak nekünk össze, ami bőven ad nekünk gondolkodnivalót.

Igazság szerint én a leírásban sokkal misztikusabbra vettem a dolgokat, ugyanis a kérdés csak Hobbes nyomozóra vonatkozik, a nézők pontosan tudják, hogy mivel is állnak szemben. Gyakorlatilag az első perctől fogva tudjuk, hogy egy démonos-megszállós filmmel van dolgunk és ez nem feltétlen baj. Ezt a kételyt ugyan elveszik tőlünk, azt viszont sosem tudhatjuk, hogy éppen kit kerít hatalmába a démon és pontosan, mi is a célja. Ez pedig bőven ad nekünk izgulnivalót és szolgálnak meglepetésekkel.

A film egyáltalán nem pörgős, néhol kissé vontatott és lassú, ugyanakkor igazán elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel benne. Sok mindenen el lehet gondolkodni, mint azon, hogy ha van rossz, akkor vajon létezik a jó is? Vagy csak mi szeretnénk hinni, hogy mindenképpen van egy felsőbb hatalom, ami a jóságért felel? Vajon tényleg valami gonosz entitás késztet minket a rosszra, vagy ez csupán kifogás, amivel fedezni tudjuk magunkat? Ha pedig vannak démonok, mint Azazel is, akkor miért minket választanak?

Érdekes kérdések ezek és megvannak hozzá a megfelelő színészek is, akik kellően jól körül tudják nekünk ezeket járni, de valahogy mégsem áll össze a film egy logikusan felépített kerek egésszé. Vannak benne megbicsaklások, a játékidő is hosszú lett és nem igazán tudták eldönteni az alkotók, hogy mit is akarnak nekünk elmondani. Ott vannak ezek a súlyos felvetések a levegőben, Denzel Washington nagyon jól bemutatja nekünk a karaktere kételyeit és azt, ahogyan szépen végigmegy a felfedezései útján, ám mégis marad hiányérzetünk, ami felett nem lehet elmenni.

Pedig igazán rideg, nyugtalanító a film légköre, néha tényleg azt érezzük, hogy valami sötét figyel minket közben és ok nélkül kiráz minket a hideg. Zaklatott a tempó, a feszültségadagolással sincsen gond, csak nem tudják eldönteni, pontosan, milyen műfaj mentén akarnak haladni, ezért csaponganak és egyenetlen a film. Szerencsére ilyenkor lépnek be a képbe a remek színészek, a jól megírt dialógusok. A film vége is nagyon jóra sikerült, mint ahogyan a zeneválasztás is telitalálat. (Jó ebben elfogult vagyok, hiszen megrögzött Rolling Stones rajongó vagyok.)

Szerintem minden hibája ellenére egy élvezhető, sok morális kérdést feszegető, nyugtalanító alkotás. Igen, lehetett volna sokkal összetettebb és koherensebb is, a kegyetlenséggel is csínján bántak, de a megszállós-démonos vonalon mégis képesek voltak valami újat mutatni, nem a sablonok mentén haladtak és ezért már megéri megnézni.

IMDb | mafab