Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor egyszerűen elegünk van mindenből. Nem sikerül semmi, meleg van vagy épp hideg, nem kapjuk meg azt, amit akarunk és valahogy még a másik nézése is az őrületbe kerget minket. Persze tudjuk ilyenkor, hogy nem az időjárással van a gond, vagy azzal, hogy dugóban kell közlekednünk. Ezek csak a katalizátorok, amik szépen lassan hozzájárulnak a robbanásunkhoz. A legtöbb esetben megtaláljuk a kiutat ebből az állapotból: én például teniszezek, írok vagy éppen zenét hallgatok ilyenkor. Ám vannak olyan emberek, akiknek egyszerűen az idegeik túlfeszültek és végül tényleg el is pattantak. Az építkezés helyett pedig már csak a rombolás maradt. A mostani filmünk főszereplője is egy ilyen ember.

William Foster teljesen átlagos. Átlagos a munkája, a kinézete, a kocsija. Ám az addigi átlagos élete mégis kezd szétesni körülötte. Állásából elbocsájtották, a feleségével megromlott a viszonya, ráadásul rohadt meleg van, még egy tetves dugó is gátolja abban, hogy eljusson a lánya születésnapjára. Nem is beszélve a légyről... Foster végül kitör az autójából, otthagyja az úton és elindul. Elindul bele a világba, követve egy illúziót, ami még tartja benne a lelket, ám útja során nem a fény kíséri, hanem az egyre sűrűbb sötétség.

Joel Schumacher és Michael Douglas, valamint a forgatókönyvíró, Ebbe Roe Smith megszenvedtek azért, hogy elkészíthessék az Összeomlást. A stúdiók ugyanis nem csak visszadobták az ötletet, hanem még bojkottot is hirdettek ellene. Végül Douglas meggyőzte Arnold Kopelson producert, hogy segítse a film elkészültét és végül sikerrel is jártak. Robert Duvall és Barbara Hershey is csatlakozott a stábhoz, így már a kiváló színészgárda is készen állt. Ennek köszönhetően 1993-ban kultfilm született.

Az Összeomlás nagyon koherens szerkezetű alkotás, feszes tempót diktálnak benne és tényleg azt ígéri a film, ami a címe: kibontakozik előttünk egy ember totális szétesése. Ráadásul a film főszereplője olyan, mint mi. Semmi különleges nincsen benne, olyan nehézségekkel küzd, mint sokunk és ő végül teljesen elveszíti a kontrollt. Ennek a kontrollvesztésnek a különböző állomásait kísérjük végig. Egyre csak jönnek a különböző konfliktusok, a vélt vagy valós sérelmek és gyűlik a feszültség, hogy aztán az egész maga alá temesse Fostert. Aki az elején még igyekszik tartani magát, de aztán már utat enged a frusztrációjának, csalódottságának, haragjának és fáradtságának.

A társadalmi elégedetlenség, az elidegenedés, a boldogság hajszolása, a fogyasztói társadalom kritikája, az embertelenség, a társadalmi csoportok közötti ellentétek és az igazságtalanság fejeződik ki ebben a filmben. Ez csapódik le aztán Fosterben, amire ő ad egy választ. Ráadásul az a legszomorúbb az egészben, hogy a legtöbb esetben neki adunk igazat és elkerülhető lenne a teljes összeomlás, ha egy kis figyelmet szentelnénk a másiknak. Ha békén hagynák 5 percre, ha egy kis figyelmet fordítanának neki vagy ha csak egyszerűen emberként kezelnék. Ám ez már nem az a világ, ahol figyelnének egymásra az emberek.

A készítőknek a legzseniálisabb húzása az, hogy nem egy lázadót, egy harcost, egy, a társadalom peremén létező figurát tettek meg a film főszereplőjének és központi karakterének, hanem egy teljesen átlagos figurát, aki nem akart fellázadni semmi ellen, igyekezett beilleszkedni és hasznos tagja lenni a társadalomnak, de aztán valahogy kicsúszott a talaj a lába alól és már nem tudta megakadályozni a becsapódást. William Foster olyan, mint mi. Ezért is megrendítő és teljesen átérezhető a kálváriája.

Az Összeomlás az egyik kedvencem és semmit nem veszített az erejéből. Torkon ragadja a nézőjét, tapintható a feszültség, tökéletesen építkeznek, a történet alakulásának megfelelően változik a hangulat, minden kényelmetlenül valódi, Michael Douglas pedig élete legjobb alakítását nyújtja. A film vége pedig egyszerűen katarktikus. Ez tényleg egy időtálló, minden korhoz szóló, aktuális mondanivalóval bíró kultfilm.

"Oké. Oké. Én a saját dolgaimmal akartam foglalkozni. Tiszteletben akartam tartani a területeteket emberhez méltón, de ti ezt nem hagytátok. Még azt sem hagyjátok, hogy az ember legalább öt percre megpihenjen ezen a nyavalyás dombotokon!"

Pontszámom: 10/10

IMDb | mafab