
SabnockSanatory újra itt, hogy folytassa a Fantomas trilógia bemutatását.
Hőseink újra itt vannak, és szinte semmi sem változott. A stábban maximum annyi, hogy nem egyedül André Hunebelle rendezte a filmet, hanem betársult mellé Haroun Tazieff is. Elöljáróban elmondom, talán még ütősebbre, mulatságosabbra sikerült, mint a trilógia első része. Már a kezdés sem semmi, ahogy Juve felügyelő átveszi a kitüntetést. Zseniálisra sikeredett.
Van egy nagyon jó karakter, akit kihagytam, vagyis pontosabban kettő, akiknek a szerepük nem számottevő, de valahogy mégis ott vannak, jelen vannak, hozzátartoznak a filmhez. Ez Henri Attal, aki Fantomas egyik katonája vagy testőre; a másik egy kissé bugyuta tekintetű rendőr, akit Michel Dupleix személyesít meg. Nekem mind a két jellem nagyon tetszik. Egyszóval az izgalom és a komikum folytatódik.

Fantomas ismét világuralomra tör, és most professzorokat rabol el, hogy velük egyetemben elpusztítsa a világot. Marchand professzor elrablása után Juve felügyelő is nagyobb sebességre kapcsol, és megalkotja az ál-műkart és a szivarpisztolyt, a "mütyürkét". Juve attól tart, hogy Fantomas a még híresebb Lefevre professzort is el akarja rabolni a római értekezleten, és megbeszéli vele, hogy egy átmaszkírozott hasonmás megy el helyette, aki nem más, mint Fandor (Jean Marais). Hogy bonyolítsuk a helyzetet, Helene unokaöccsét most rúgták ki az iskola kollégiumából, és kénytelenek magukkal vinni Rómába. Michou (Olivier de Funés) pedig nem az a nyugodt kissrác.

A film egyik csúcspontja a három Lefevre professzor. Az egyik az igazi, a másik Fandor, a harmadik pedig Fantomas. Eszméletlen jól kitalálták és kivitelezték, mindezt a hatvanas években, ami azért, lássuk be, nem volt egyszerű feladat. Óriási poénok közepette a film vége felé Fantomas elrabolja hőseinket, és öröm az ürömben, hogy nemes célra akarja a fejüket: rajtuk kísérletezne a fejátültetéseinél. És láss csodát, végre bejön Juve felügyelő trükkje, a mütyürke! Éppen ideje is volt.

Azért itt még említsük meg Fantomas szeretőjét, Lady Belthamot (Marie-Héléne Arnaud), aki féltékeny lesz Fandor menyasszonyára, mikor elrabolja őket Michuo-val, hiszen rájön, hogy Fantomas vonzódik Heléné-hez. Kissé ütődött hőseink kiszabadulnak, és megtalálják a fogvatartott tudósokat is. A tudósok megemlítik, hogy fogvatartásuk idején kifejlesztették a telepatikus készüléket, amit egy őrön gyorsan ki is próbálnak. Fantomas viszont, ahogy rájön, hogy hőseink megmenekültek, ismét menekülőre fogja a dolgot. Autóval üldözik, de nem tudnak olyan közel kerülni hozzá, hogy a telepatikus készülékkel megállásra kényszerítsék. A slusszpoén viszont, hogy a kocsija hirtelen repülővé változik, és huss, eltűnik a kék égen, hagyva egy vicces füstjelet bosszankodó üldözőinek.

Hát igen, tömény humor, nevetés, sőt rekeszizom fájdalom mind a 94 perc. Csúcskategória csúcsszínészekkel. Louis de Funés egyik, ha nem a legnagyobb filmje, ahol a szinkronok ugyanazok, és zseniálisan működnek ebben a részben is. Jean Marais egyik utolsó nagy mozija, mielőtt felhagyott volna az aktív filmezéssel. Igaz, hogy a nyolcvanas, kilencvenes években is kamera elé állt, de azok már minőségileg messze elmaradnak az ötvenes-hatvanas évekbeli mozijaitól.
Érdekes, semmi digitális marhaság, semmi CGI, és mégis élvezhető ennyi év távlatából is. Marais pedig az egész filmet kaszkadőrök nélkül forgatta le, és nem zöld háttér előtt, mint a mai sztárocskák!
Pro
- Jean Marais zseniális játéka.
- Kiváló operatőri munka.
- Gyönyörű helyszínek.
- Keretes történet,robbanó humorbombák.
Kontra
- Fantomas sablonos játékszituációi.
- Kissé kiszámítható történet.
![]() | ![]() | 94% |
Jean Marais zseniális játéka. | Fantomas sablonos játékszituációi. | |
Kiváló operatőri munka. | Kissé kiszámítható történet. | |
Gyönyörű helyszínek. | ||
Keretes történet,robbanó humorbombák. |