A Coen testvérek filmjei rendkívül egyszerű alapvetésből indulnak ki, de ezt olyan nagyszerűen és sok oldalról közelítik meg, hogy mindig nehéz beszélnünk róla. Rengeteg irányból vehetjük górcső alá az alkotásaikat és bizony nem is érdemes csak egyet kiválasztani. Mindig is nagyon szerettem az olyan filmeseket, akikre rá lehet ismerni a műveik alapján. Olyan stílussal bírnak, ami egyedi, megismételhetetlen és utánozhatatlan. A Coen testvérek bizony ilyenek és a Fargo pedig az egyik legjobb alkotásuk.

A Fargo igaz történet alapján készült és az érintettek kérésére megváltoztatták a neveket, mint ahogyan azt egyből a film elején megtudhatjuk. (Ennek később még fontos szerepe lesz). Jerry egy átlagos fickó. Nincs benne semmi rendkívüli vagy felkavaró és nem is igazán illik bele annak a csehónak a világába, ahová ellátogat. Itt várja őt Carl és Gaear, akiknek nem kisebb feladatunk lesz, mint elrabolni Jerry feleségét. A férj a váltságdíjra hajt, melynek egy részét nyilván lepasszolja a két "úriembernek", akikre a melót bízta. Aztán persze ahogyan az lenni szokott minden a feje tetejére áll, semmi sem úgy alakul, ahogyan azt eltervezték, hullanak az emberek, mint a legyek és Jerry egyre inkább süllyed bele a kilátástalanságba.

A történet helyszíne tök átlagos kisváros. Mindenki csendben éli az egyszerű életét, miközben tombol körülöttük az időjárás, a hideg meg csontig hatoló. Fargo-ban nincsen semmi kirívó, mégis a Coen testvérek olyan okosan nyúlnak a helyszínhez, hogy egy kis szatírikus esettanulmányt is kapunk. Az itt élők, a film elején felcsillantott igaz történet vonalat alátámasztva, dokumentarista jelleggel osztják meg velünk gondolataikat a nyomozást illetően. Pontosan ugyanúgy, mint bármelyik híradóban, amit nap mint nap látunk.

Az egész sztori nagyon bizarr, ugyanakkor teljesen valóságos és hihető. A realisztikusságra nem csak a környezet, vagy a helyi lakosság reakciói, hanem maguk a szereplők, valamint a szövegkönyv is rájátszanak. Itt nincsen semmilyen csúcsnyomozó és csapata, akik kivonulnak a helyszínre, hogy aztán felfoghatatlan gyorsasággal ráleljenek az összefüggésekre. Itt csak egy várandós seriffet kapunk Marge személyében, aki egyébként végtelenül szerethető és üde színfoltja ennek a mocskos történetnek. Ami pedig még jobbá teszi az egészet, hogy Jerry szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket. Ez a kisember, az autókereskedő áll a történet középpontjában. Nála szánalmasabb figurát még nem láttam. Ez a pasi egy rakás szerencsétlenség és nem a szerethető fajtából. Sokkal inkább megpofoznánk, mint megölelnénk. Nem könnyű vele együttérezni, persze néha már akarjuk, hogy jöjjön össze végre valami ennek a szerencsétlennek, de aztán tesz róla, hogy az a minimális empátia, ami a nézőkben felcsillan az irányába, el is illanjon.

Természetesen nem elég a jó forgatókönyv és rendezés, kellenek jó színészek is. Frances McDormand teljesen megérdemelte az Oscar-díjat, Marge az a karakter, akit tényleg lehet szeretni ebben a történetben, miközben mindent megtestesít, amit a Fargo el akar nekünk mondani. Az összes karakter benne összpontosul. Mellette ott van William H. Macy, aki egy kicsinyes, szánalmas figurát kapott. Jerryként élete legjobbját nyújtja. Aztán pedig ott vannak a film fénypontjai: Steve Buscemi és Peter Stormare. Nélkülük nem tudott volna a halhatatlanság magasságába kerülni a Fargo. A két figura tökéletesen különböző karakterek, nagyon jó kettejük dinamikája, ami leginkább egy időzített bombára hasonlít, valamint ők szolgáltatják a vért a történetben. Jó sok vért.

A Coen testvérek szakítanak mindenfajta műfaji és történetmesélési szabállyal, ami igencsak merész húzás volt a részükről, és piszok jó munkát végeztek. A feszültség már-már elviselhetetlen, a környezet baromi kegyetlen, mint ahogyan a történések is váratlanok és durvák, mégis képesek arra, hogy ott bújkáljon a mosoly a szánk szélén köszönhetően a mindent átitató sötét humornak. Ráadásul miközben minden tényleg egy irányba mutat, azért csak bennünk motoszkál a remény, hogy majd kikeveredik a dologból ez a szerencsétlen, balfék Jerry. Persze nem így lesz, hanem végül az egész nagyon váratlan irányt vesz, váratlan reakciók vannak és egy végtelenül hiteles befejezés. Tényleg olyan kisstílű, realisztikus, mocskos és kilátástalan az egész, amit látunk, hogy nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat, ami csak fokozódik, amikor a legvégén kiderül, hogy ez bizony egy kitalált történet volt. Amit mi simán benyaltunk és ez az igazi ereje ennek a történetnek. Az, hogy kérdés nélkül elhittük a látottakat, ez pedig sokkal többet elárul a világunkról, mint amivel szembesíteni tudnának minket bármilyen cselekmény által. Aztán pedig megkapjuk a kegyelemdöfést és a végtelenül egyszerű receptet arra, hogyan tudnánk elkerülni a legtöbb bajt.

Mert, ahogyan Marge is megállapítja: "Nem csak a pénzről szól az élet. Nem tudtad? Nézd, milyen gyönyörű napunk van."

IMDb | mafab