És akkor ide is eljutottunk. 1666-ban járunk, egy bigott kis településen, ahol a telepesek élik mindennapjaikat. Nyilván a fiatalok lázadoznak, de amúgy nem sokat tudunk meg magáról a faluról. Deena tehát Sarah Fier alakjában tér ide vissza és megtudja a boszorkány titkát. A rész végén pedig ismét 1994-ben járunk, hogy a megszerzett tudást felhasználva végleg leszámoljanak hőseink az átokkal.

A félelem utcájának záródarabja nem hozta a második rész színvonalát, de az első részét is csak nagy nehezen érte el. Sok meglepetést nem tartogatott a történet. Pár apróságon kívül mindent ki lehetett találni, tehát ezen nem igazán lehetett izgulni. Számomra az 1666 hangulata se volt olyan erős. Nem használták ki kellően a korszak adta lehetőségeket és nem sikerült átadni az akkor uralkodó légkört. Számomra a színészek - pár embert leszámítva - teljesen hiteltelenek voltak. Tök ugyanazt csinálták, mint az előző részekben. Ha nem lettek volna beöltöztetve és nem lett volna a környezet, akkor azt hihettük volna, hogy 1994-ben vagyunk. Ez pedig baj. Értem én a folytonosság és a párhuzam bemutatását, de ez így édes kevés volt.

Először is: nem figyeltek arra, hogy rendesen bemutassák az itt élők közötti kapcsolatokat. Nem mutatták be a település dinamikáját és az emberek benne elfoglalt szerepét. Annyira vázlatosan nyúltak hozzá, hogy az már rettenetesen zavaró volt. A dráma meg teljesen kimaradt. Pedig itt aztán lehetett volna durvulni, kihasználva a korszakban rejlő kegyetlenséget. Ám ezt is csak háttérnek használták és leginkább az jött le, hogy a csúnya, gonosz, fehér férfiak vegzálják itt a fiatalokat meg a nőket.

A kapcsolatok se voltak rendesen bemutatva, ezáltal az azonosulási és drámai faktor teljesen szétesett. A múlt meg a jelen szerelmespárjai közötti különbségekről meg már szót sem ejtek, mert ha megnézi valaki a Netflixen a címkéket, amiket a műfajhoz írtak, akkor azért leesik, miről van szó. Mindenesetre, bőven lehetett volna mélyíten, dramatizálni és traumatizálni a látottakat, de ezzel nem nagyon foglalkoztak. Sarah Fier kálváriája pedig akkor tudott jól működni, amikor Elizabeth Scopel formálta meg. Na akkor tényleg ütős volt a jelenet és átjött az egész karakter drámája.

A logikai bakikról már szót se ejtek, mert ilyen típusú filmeknél azért ez elég gyakori, de ha jók az üldözések és feszült a légkör, akkor nem szokott izgatni a dolog. Mit kötözködjek azon, hogy a könyvet egy rendőrségi nyomozás során simán a tetthelyen hagyják őrizetlenül? Vagy azon, hogy nem teljesen érthető Sarah Fier jelenléte... Vagy azon, hogy a testvéreket teljesen figyelmen kívül hagyták, ami az átok továbbvitelénél megint problémás... A leszámolósdiról meg már ne is beszéljünk, mert az meg úgy volt feleslegesen túlbonyolítva, ahogy bírták. Annyira be akarták hozni a korábbi gyilkosokat, hogy köréjük szőttek egy tök idióta tervnek nevezett akármit. Pedig nem volt erre szükség, csak simán pofán kellett volna lőni az adott illetőt és már meg is vannak. Ha meg nem lehetett volna így megoldani, akkor rendesen meg kellett volna indokolni a dolgot. Mint ahogyan az is elég fura, hogy ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy eljussunk odáig, ameddig eljutnak. Az áldozatok bemutatása, a ciklikusság se nagyon van megmagyarázva. Valami párhuzamot persze húznak, de az egészet elég hányaveti módon vázolták fel és a mellékszereplőkkel meg szinte semennyire se foglalkoztak. Pedig megint csak fontosak voltak.

Alapvetően a modernizálással, a mostanában filmes berkekben uralkodó trendek behozatalávál és a feleslegesen hosszúra nyújtott játékidővel volt a legnagyobb bajom. A harmadik részre nem maradt kraft, a horror rész szinte teljesen kiveszett a dologból, csak pár jelenet erejéig tartott. Az tök rendben volt, ahogyan megmagyarázták az egészben Sunnyville és Shadyside lakóinak a szerepét, maga a Sarah Fier rész is rendben volt (pár felesleges mozzanatot leszámítva), csak haloványka lett az egész. Mert oké, vannak akiknek okozott a sztori meglepetést, ez pedig adott nekik egy plusz élvezeti faktort, na de mi van azokkal, akik mérföldekről kiszúrták, mi lesz? Azok még rendes vérengzéseket se kaptak, vagy feszült üldözéseket. Szóval nem igazán tudok ujjongani ezért a trilógiáért. Voltak jó pillanatai vagy szerethető karakterei, én pseciel sokkal, sokkal nagyobb figyelmet fordítottam volna a Ziggy-Nick párosra, mert ők voltak amúgy a sztori kulcsfigurái. Gillian Jacobs és Ashley Zukerman nagyon jók voltak a szerepeikben (de a gyerekmegfelelőiket is imádtam, illetve utóbbi nagyon jó volt Solomon szerepében is) és bizony nagyon jól tudott volna velük működni a végső leszámolás, a nemzedékeken átívelő elnyomás, fájdalom és kín bemutatása, valamint a párhuzam felállítása a jelen küzdőivel. Nagy ziccert hagytak ki a készítők azzal, hogy nem foglalkoztak velük rendesen. Pedig mekkora katarzis lehetett volna a teljes tudás birtokában a talákozásuk a fánál...

Összességében tehát érdekes próbálkozás volt A félelem utcája trilógia. Voltak benne jó részek, a második felvonás kiemelkedett, a zenék nagyon jók voltak, mint ahogyan a képi világ, a színválasztás is teljesen a helyén volt. A történet kellően érdekes volt, a lezárás is megállta a helyét, az átok nagyon király volt, csak nem volt meg az a misztikum, gonoszság és kegyetlenség, amivel ez tényleg nagyon jól tudott volna működni. Egyszer érdemes megnézni, kellően szórakoztató tud lenni, de az biztos, hogy a gyűjteményembe nem fog bekerülni.

IMDb | mafab