Folytassuk kalandozásainkat Shadyside vérben, sikolyok és átkokban gazdag történetében. Ezúttal 1978-ba repítenek minket vissza megmutatják nekünk, hogy mi történt a Nightwing táborban. Az iskolai nyári tábor nem mentes a feszültségektől. Shadyside és Sunnyvale tinijei ádáz küzdelmet folytatnak egymással. Nem is értem, minek eresztik össze őket. A történet most egy testvérpárra fókuszál. Cindy és Ziggy nagyon eltérő személyiségek. Előbbi igyekszik mindent tökéletesen csinálni, hogy kibaszaduljon Shadysideból, míg utóbbi folyamatosan harcol, balhézik és könyörtelenül szembenéz a sorsával. Természetesen senki nem menekülhet az átok elől és hőseinknek hamarosan egy vérre éhező baltás gyilkos hasítja szét a nyári kalandját. Meg pár táborozó fejét...

Az első rész után meredeken ment fel a színvonal. Kifejezetten jól használták a táborozós slasher toposzokat és sikerült kellő feszültséget belecsempészni a történetbe. Jól és okosan építették fel a cselekményt, valamint a karakterekre is sokkal nagyobb figyelmet fordítottak, mint az előző felvonásban. Nyilván itt is rengeteg horror toposz és klisé megjelenik, de most sikerült ezeket megfelelően felhasználni (még úgyis, hogy semmi újat nem tudtak mutatni). Cindy és Ziggy kifejezetten szerethető páros volt, lehetett értük izgulni és nem lehetett tudni, hogy ki fogja majd túlélni a baltás gyilkos ámokfutását. Nagyon jól összpontosították a nézők figyelmét és annak ellenére is élvezhető és izgalmas maradt a sztori, hogy lehetett tudni, kit fog utolérni az átok.

Számomra a legnagyobb erőssége az volt a filmnek, ahogyan kiélezték a két városka konfliktusát. Az kifejezetten erős volt, ahogyan Shadyside lakóinak kálváriáját megmutatták nekünk, ami generációkon át ível és rontja meg az itt élők mindennapjait, árnyékolja be a jövőjüket. Nem véletlen, hogy a féktelenségbe, drogokba menekülnek a fiatalok és leginkább arra összpontosítanak, hogyan éljék túl ezt az átkot. Az is nagyon jó volt, hogy megmutatták, hogy közben a "napos" oldal, hogyan nézi le és kezeli a másikat. Nem segítenek nekik, hanem még inkább az árnyékba taszítják az itt élőket, akiket folyamatosan bántanak. Ezt már valamennyire érintették az első részben is, de ott nem nagyon foglalkoztak vele, itt viszont már sokkal nagyobb hangsúlyt kapott ez a vonal. Ez pedig jót tett a történetnek.

A gyilkosságok most sokkal durvábbak voltak és bizony bőven átlépték a tabukat, hiszen rengeteg gyerek esett a gyilkos áldozatául. Ezeket a gyilkosságokat azért nem mutatták premier plánban, de utána láthattunk bőven csonkolt testrészeket, beleket és vérmasszákat. Fröcsögtek rendesen a baltacsapások. McCabe Slye pedig kifejezetten jó munkát végzett, hiteles volt a szerepében. Mint ahogyan a többi színészre se nagyon lehetett most panaszunk. Ez alól azért kivétel Ryan Simpkins... Mind a karaktere, mind ő maga baromi irritáló volt. Sadie Sink és Emily Rudd viszont nagyon jó párost alkotott.

Az események kifutása is nagyon jó irányba ment, annak ellenére is, hogy a játékidőt nagyon elnyújtották. Megtudtunk megint egy csomó mindent az átokról, a boszorkányról (mondjuk azért a barlangban lévő lüktető valamit azért kihagytam volna) és ezúttal a drámai faktor is a helyén volt. A harc utolsó képsorai nagyon jóra sikerültek. Tehát a táboros rész abszolút rendben volt és élveztem az egészet annak ellenére, hogy tényleg nem volt benne semmi újszerű. A zenehasználat ismét csillagos ötös és a 70-es évek hangulatát is sikerült megidézniük. Nem mondom, hogy újra fogom nézni, de egyszer kellően szórakoztató volt még annak ellenére is, hogy bizony voltak benne bugyutaságok és amikor visszatértünk a jelenbe, akkor szétesett ismét az egész. Kiana Madeira kényszeredetten feszített állkapcsát szívesen elfelejteném és gyanítom a harmadik részre is rá fogja nyomni a bélyegét az, amit ő színészkedés címén művel. Mindenesetre sokkal jobb élmény volt az 1978, mint vártam és megadta ahhoz a kedvet, hogy kellő lelkesedéssel álljak neki az 1666-nak.

IMDb | mafab