A Fear TWD egy érdekes dupla epizóddal indította a harmadik évadát, ami jól felvezette az évad főbb kérdéseit és történetszálait. A harmadik epizód a kezdeti érdeklődést hamar elsuhintotta és pár értelmetlen és céltalannak tűnő húzással untatott minket.
A Clarke család tagjai új jövevényként igyekeznek beilleszkedni a ranch lakói közé. Ez látszólag nehezebb, mint eleinte hitték, és mindent megtesznek, hogy elnyerjék a lakók és az Otto család bizalmát. Míg Madisonék a ranchen tengetik napjaikat, Victor Strand eléri úticélját, ahol egy régi ismerőssel fut össze.
{spoiler}Az epizód kezdetén pár dolgot rögtön megtudunk. Egyrészt azt, hogy egy kikanalazott szem nagyon könnyedén gyógyul, másrészt pedig azt, hogy a ranch lakosai közül csak páran vannak, akik valóban talpraesettek. Egy kislány megemlékezésénél felmerül a lezuhant helikopter témája, és csak egyetlen ember volt, aki felszólalt ennek érdekében. Mint kiderül, Jeremiah csapatokat küld ki, hogy kiderítsék, mi történt és kikkel állnak szemben.
Ugyan nem vagyok orvos, de Troy szeme miként gyógyul ennyire gyorsan? Illetve ha már gyógyul, a sérülés miért nem maradandó? Kissé szemet szúrt (hehe) számomra, hogy a kikanalazott szemgolyó rövid időn belül csak egy piros pislogó bibi lesz, ahelyett, hogy egy elfertőződött, gennyedző sebhely lenne. Ha nem is lenne ennyire drasztikus a látvány, az átvérzett kötés még maradhatott volna… Minél nagyobb a sérülés, annál nagyobb a bosszú érte, és Troy olyan mocsoknak tűnik, aki saját büszkesége miatt kész komoly és megkérdőjelezhető dolgokat tenni.
A Madisonnal való beszélgetése során kiderül, hogy Troy nem szeret piknikezni sem: „You understand this world, you understand me. That’s why I picked you, but I didn’t pick Nick!” XD
Viccet félretéve, nincs ínyére az, hogy Nick a ranch lakosai között van, szerinte ő nem érdemli meg az ottlétet. Miért? Az a nő, aki kikanalazta a szemed, az megérdemli a maradást? Madison rövidesen kézbe veszi a problémát, és Jeremiah-hoz megy segítségért. Talán az epizód legjobb pillanatait láthatjuk, amikor Madison és Jeremiah beszélgetését hallhatjuk. A kettejük közötti szóváltások csupán a személyiségük miatt is rendkívül érdekes. Megtudunk egy-két elfelejtett titkot az Otto családról, ami miatt egy olyan szimpátia alakul ki a két karakter között, aminek fejleményeire nagyon kíváncsi vagyok. Dayton Callie kiválóan alakítja a visszafogott, de mindenre tökéletes választ adó öregurat, Kim Dickens pedig nagyszerű a tűzről pattant anyuka szerepében.
Alicia eközben egy hittanórának álcázott pincebulin vesz részt, ami során könnyedén beilleszkedhet a fiatalok közé, de nagyon úgy érződik, hogy ezt a szálat csak azért erőltetik, hogy Aliciának a családján kívül más miatt is aggódni kelljen. Ezen gondolat azonban erősen vetekszik azzal a meglepő pillanattal, amikor kiderül, hogy a vallási fanatistáknak bemutatott emberek valójában egy élőhalott fejjel bulizó, bongot szívó, vodkát vedelő fiatalok. Tetszett az elhagyott pincében lazuló srácok ötlete, ha kitör a zombiapokalipszis, akkor engem ott lenn megtaláltok. Majd viszem a PlayStationt és Resident Evil-özünk. :D
Troy mindezek alatt szövi aljas tervét a Clark család ellen, és egy éjszakai vadászatra viszi Nicket. Az első adandó alkalommal Troy letámadja Nicket, de alulmarad, és egy rövid összeszólalkozás után egy pisztoly is eldördül. Nick azonban nem öli meg Troyt, helyette inkább felkapja a járkálókról összeírt feljegyzéseket, és röhögve széttépi a lapokat. Mindennek a végén Troy mosolyogva konstatálja, hogy „most már barátok lehetnek”. Egy hisztérikus viselkedés miatt megkedvelte PickNicket? Jó neki. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én ezt a jelenetsort egy kissé értelmetlennek találtam.
Most pedig rátérhetünk az epizód érdekességére: Strandre. Ahogy Mexikóban kocsikázik, hamarosan egy gáthoz ér, ahol hatalmas tömegek állnak sorba. Egy bizonyos milícia eltulajdonította a gátat, és vizet oszt az embereknek, természetesen nem ingyen. Strandet nem fogadják tárt karokkal, de megmenti az életét az, hogy ismeri a milícia vezetőjét, Dantét.
A kezdeti barátságos nosztalgiázás hamar átmegy üzleti tárgyalássá, ami során Strandet a gát szélén kilógatják. Dante és Victor között egy érdekes beszélgetést hallhatunk, és az élete érdekében Strand kész alárendeli magát Danténak. Ugyan biztosra nem tudhatjuk, de Strand karakterét ismerve valószínűleg ismét áthazudja magát a nehéz helyzeteken, és valami ármányos csel keretei között kizsákmányolja majd régi üzlettársát. Az epizód vége pedig egy kis meglepetést is tartogat: feltűnik Daniel Salazar, akit az előző évadban halottnak hittünk.
Örülök, hogy visszatér, mert ő volt az egyik kedvenc szereplőm. Strand és közte mindig is nagy ellentétek voltak, és most pont emiatt lesz olyan érdekes, hogy együttműködnek. Daniel látszólag Dante egyik embere, szóval kiváltképp kíváncsi vagyok, hogy miként folytatódik a történet. Bár arra talán még kíváncsibb vagyok, hogy miként élte túl, hogy magára gyújtotta a pincét egy tucat járkáló társaságában.{/spoiler}
A harmadik epizód pár kisebb érdekes pillanaton kívül nem tartogat sokat. Több mint valószínű, hogy a lassú és értelmetlennek látszó események később kibontakoznak, de ez egyelőre kevés.
6/10