A Fear The Walking Dead legújabb epizódja egyben az évad eddigi legjobbja is lett. Bár ez öt epizódnál nem jelent sokat, mégis a legszórakoztatóbb és legérdekesebb audiovizuális élményt nyújtotta a korábbiakhoz képest.

A ranchon a korábban lelőtt helikopter roncsaihoz küldenek egy kutatócsapatot, melynek egyik önkéntese maga Madison lesz. A Troyjal való ellentéteit azzal próbálja enyhíteni, hogy együttműködik vele, de ez nehezebb, mint gondolta volna. Daniel elhagyja a gátat, hogy felkutassa Ofeliát, Strand pedig a saját hazugságainak csapdájába esik, amikor elkíséri Danielt az úton.

{spoiler}

Az epizód egy nagyon jó képsorral indít: az öreg házaspár tragédiája egyszerre volt szívszorító és gyönyörű is. A véletlenül keltett tűzben leégett ház még két érdekes jelenetet rejtett magában, rögtön ezután. Egyrészt egy kislány közömbösen említi, hogy meghaltak a benn lakók, valamint amikor megjelenik Otto, ő is csak annyit mond, hogy hagyják leégni a házat, és ne pazarolják fölöslegesen a vizet. Mondható hatásvadásznak is, de számomra nagyon tetszett ez a nyitány. Megadta a komor hangulatot az epizódhoz.

A leégett ház rendberakásában Nick segít, aki új életet akar kezdeni a ranchon. A renoválás közben Otto beszélget vele a családja múltjáról, illetve arról, hogy a Clarke család miként fog beilleszkedni. Továbbra is úgy gondolom, hogy Otto a legjobb új karakter a sorozatban. Minden perce és minden mondata nagyszerű volt ebben az epizódban is. Nick egyetlen nehézsége a beilleszkedésben, hogy Luciana el akarja hagyni a ranchot. Akármennyire is igyekszik, nem tud hatni a nőre, és egy kifejezetten szépen kivitelezett romantikus est-jelenet után már csak azt látjuk, hogy Luciana már a határ mentén sétál. Talán ő fog először találkozni Ofeliával, úgy, hogy valójában nem is ismeri?

Alicia az egyetlen, akit nem tudtam igazán hova tenni az epizód során. Kezdetben másnaposságtól szenved a Gretchenékkel való bulik miatt, majd Jake-kel egy gyors numera után elmennek beszélgetni a tópartra. Megtudjuk, hogy Jake egy pacifista művészlélek, aki értelmet keres az életben, és próbálja meggyőzni Aliciát is, hogy bizony az apokalipszisben is van miért élnie. Alicia viselkedése elég ellentmondásos, korábban jóízűen bulizott, most pedig váratlanul bedepizett. A motivációt és a kiváltó okot nem értettem, de tetszett az a jelenet, amikor a szikláról leugrott a tó vizébe. Egyik pillanatban felszabadultan nevet, majd hirtelen átváltott az arca kétségbeesett szomorúságba. Lehetséges, hogy ennek az ambivalenciának később nagy szerepe lesz…

A Troy által vezetett felderítő csapat, Madisonnal kiegészülve útnak indul a helikopter roncsai után kutatva. Ezek a jelenetek voltak az epizód legjobbjai. Először láthattunk egy nagyon jól megkoreografált zombidarabolós akciójelenetet, majd egy halom égett hulla után egy varjú csócsálta az egyik szerencsétlen flótás agyát. Az a jelenet csillagos ötös. A hideg kirázott attól, ahogy a csávó monoton hangon maga elé bámulva hajtogatja élete utolsó mondatait, miközben egy varjú cibálja a szürkeállományát. Alig ocsúdunk fel a szörnyű látványtól, amikor feltűnik egy újabb karakter: Walker. Ő és a csapata lőtték le a helikoptert és ölték meg Travist (bár én még mindig úgy hiszem, hogy él).

Walker egy helyi indián, aki ki akarja toloncolni Otto családját a ranchról, és vissza akarja követelni a földjét, amit elvettek tőle. Jó húzás volt, hogy elvette Troy csapatának csizmáit, akiknek így gyalog kellett visszaindulni a ranchra. Közben Madison és Troy között kiélesedik a konfliktus: Madison megkérdőjelezi az anyakomplexussal küzdő fiatal katona vezetői képességeit, ami addig fajul, hogy Troy álmában akarja elvágni Madison torkát. Ezen ponton éreztem igazán, hogy mennyire érdekessé válnak a kakakterek viszonyai. Madison az epizód elején mondta a gyerekeinek, hogy annál nagyobb biztonságban vannak, minél jobban megismerik a családot. Madison Troyjal, Nick Ottóval, Alicia pedig Jake-kel teremt érdekfeszítő karakterpillanatokat az epizódban; nagyon kíváncsi leszek, melyik hova fog vezetni.

Nem feledkezhetünk meg Strand és Daniel sztoriszáláról sem, ami azonkívül, hogy a kettejük közti ellentétet hegyezi ki, egy kissé értelmetlenre sikerült. Úgy értem, Victor miért nem mondta meg már az elején, hogy gőze sincs arról, hogy merre van Ofelia? Sőt, azt sem mondta el, hogy Madisonék sincsenek már a hotelben. Helyette inkább addig hazudott, amíg Daniel sorsára nem hagyta őt. Szerettem volna egy hosszantartó együttműködést látni kettejük között, de így legalább nem hazudtolták meg magukat, és nem tettek semmi karakteridegen cselekedetet.

Említésre méltó a záró képsorok alatt hallható dal, a Killing Machine, ami nagyon jó lezárást adott az epizódnak. Komoly események történtek az epizódban, és nagyszerű melankolikus hangulatot kölcsönzött a végső perceknek.

{/spoiler}

Az ötödik epizód központjában ismét a karakterek voltak, de szép lassan kezd kibontakozni az évad cselekménye is. Van, ahol a korábbi ellentétek csak fokozódtak, de van, ahol komoly változások léptek életbe, nem is beszélve a további új karakterekről. A hangulat a helyén van, már csak a komoly eseményekre várunk.

9/10

IMDb | mafab