Visszatért a Fear The Walking Dead és a legújabb, másfél órás epizód tartogatott bőven érdekességet. A félévadzáró egy érdekes csavarral fejeződött be, aminek a közvetlen következményei az őrület és a logikátlan gondolkodás lett. Ám akármennyire követtek el sorra elképesztő baromságokat, ezt mind úgy tették, hogy élvezetes végeredményt nyújtottak a látottak.

Jeremiah halála után Walker fenyegetései és Jake tárgyalásai azzal zárultak, hogy az indiánok szabad bejárást kapnak a ranchra. Az együttélést azonban sokan ellenzik, többek között Troy is, aki képes fegyvert ragadni az igazának kiharcolásáért.
Eközben egy nagyobb probléma is felüti a fejét. A vízhiány kezd vészessé válni, és az egyetlen megoldásnak a Mexicali tűnik. De az ott élő, milíciával rendelkező alvilágot nem egyszerű meggyőzni.

{spoiler}

Az epizód zseniálisan indít. A melankolikus, álommámoros hangulatot nagyon jól adja, a nem kicsit morbid és kontextushoz illő Death is not the End című dal. Mindemellett ismét megmutatkozik, hogy az élőhalott témáról nem lett minden csont lerágva és a sorozat még mindig tud valami újítást mutatni. Ugyan csak pár pillanatra, de láthattuk, ahogy Troy, Nick és a csapat kutyákkal terelgetik az élőhalottakat, mint valami nyájat, csapdába ejtik őket, majd végeznek velük. Az ilyen kis kreatív apróságok mindig tetszenek.

Ezután beindul az epizód és megjelennek Walker indiánjai, akiket tért karokkal várnak… a legtöbben. A karakterek közötti ellentétek korábban csak elvetve mutatkoztak meg, de most, hogy egy légtérbe kerültek, kezdi mindenki feszélyezve érezni magát. Ez bizony hülyeséghez vezet, aminek az eredményét élvezet nézni. Először is a random duci srác lelő valakit, ami ahhoz vezet, hogy a ranchon élőknek át kell adni minden fegyvert. A fegyverátadás Troy ellenállását szüli, ami egy izgalmas, lövöldözéshez vezet. Az éjszakai, magányos házban történő csetepaté kellően izgalmasra sikerült, nagy kár azonban, hogy a sötétség a folytonos kameraváltások miatt nagyjából semmit sem lehetett látni. Miután elkapják és kitoloncolják Troyt, nagyon tetszett az a kis mozzanat is, hogy a kézsérülését megfejelte azzal, hogy önként beletenyerelt az egyik indián késébe, hogy így lefegyverezze őt. Látszik és érződik a karaktereken, hogy senki se épeszű már a sok viszontagság miatt, és a nagyszerű párbeszédekből a néző sem tudja eldönteni, hogy mi lenne a helyes megoldás.

Ám nem csak a hatalmi harcok az egyedüli probléma, mert komoly vízhiány lép fel a ranchon. Walker és Madison elmennek egy stadionból kialakított vásárcsarnokba. Kifejezetten tetszett ez az ötlet is, hiszen, ha lenne hatalma és lehetősége az embernek, a legjobb megoldás a fennmaradáshoz, az mások kihasználása. Király volt az a megoldás is, hogy aki gondot okozott, azt leláncolják a kerítésen kívülre addig, amíg valahogy nem törleszti a tartozását, vagy meg nem hal. Ez a stadion-bűnbarlang adott egy kis Mad Max feelinget az epizódnak, nem is beszélve arról, hogy a Fury Roadnak is fő eleme volt a víz, vagy épp annak hiánya.

Nem kell sok idő, találkozunk egy régi arccal is: feltűnik Victor, aki szokás szerint önhibájából kerül bajba és másokat is belekever. Míg a Babi néninek öltözött Walker a maga módján próbál vizet szerezni, Madison a háttérben meglopja őt, hogy kifizesse Victor tartozását és elinduljanak a gáthoz vizet szerezni. Ez felvet több újabb problémát: egyrészt Daniel nem látja szívesen Victort, így nem valószínű, hogy könnyedén megegyeznek majd, viszont Madison által ismét a lányával lehet az öreg mexikói. A nagyobb baj viszont az, hogy a víz miatt a helyiek fellázadtak a gát ellen. Lehetséges, hogy az egészet Walker és az emberei fogják majd lerendezni?

Ami nem tetszett az epizódban, az a Nickes sztoriszál vége, pontosabban az időzítés. Érdekes volt látni, ahogy a katonák őt nevezték ki vezetőjüknek egy félreértés miatt, ő pedig belevetette magát a szerepbe, annyira, hogy kész lett volna egy ellentámadásra is a ranchon belül. Azonban, amikor épp megkezdődött volna az akció, látta, hogy többen már egy új kutat ásnak és csatlakozott, hogy segítsen. Az összefogás üzenete jó volt, de érdemes lett volna ezt a szálat tovább kihúzni. Szívesen néztem volna még, hogy merre vezet ez a sok kavarás, és a konfliktusok épeszű lerendezése megmaradhatott volna későbbre.

{/spoiler}

A legújabb, immáron harmadik duplaepizód jobban teljesített az elvártnál. Kevés akció történt ebben a másfél órában, de a karakterek és a köztük lévő viszályok bőven kárpótoltak. A Fear The Walking Dead apró kreatív húzásai plusz színt visznek az egyébként már régi alapanyagba, amik miatt sokkal nézhetőbbé válik, mint az anyasorozat újabb évadait.

Minotaurusz: 8/10

A jövendőmondó: 7/10

IMDb | mafab