A Fear the Walking Dead előző duplaepizódja egy kellemes visszatérés lett, ám ahogy azt megszokhattuk, ezt a színvonalat nem tudta sokáig tartani. Az új epizódba befektetett kevesebb energia bizony érződik, és ugyan a karakterek még mindig viszik a hátukon a szériát, sikeresen maguk mögött tudhatunk egy unalmas epizódot.

Madison, Walker és az indián, a pénzen kivásárolt Strand, Tiguana felé veszik az irányt, hogy az ottani gát tavából vizet szerezzenek a ranchon élőknek. Ám a fogadtatás koránt sem szívmelengető: Daniel a pisztoly kényelmesebbik végén fogadja őket. Ugyan Strand jelenléte aggasztja, Madison és Walker lenyugtatják a kedélyeket, és alátámasztják, hogy Daniel lánya életben van. Ám bizalom ide, igazság oda, a víz nem alku tárgya.

{spoiler}

Nem tudom, hogy a Fear the Walking Dead írói milyen rotációban dolgoznak, de a mostani epizódban szokatlanul bugyután írtak meg pár jelenetet, ami rögvest kizökkentett. Már a kezdeti képsorokban kijátszanak egy ilyen kártyát, amikor a kamionban ülve szembetalálják magukat egy horda élőhalottal. Strand kidob az ablakon egy „pittyegőt” (ami ránézésre egy kocsinak a távirányítója?), ami elvonja az járkálók figyelmét. Egy, az úttól három méterre lévő kis, elektromos, műanyag eszköz milyen csoda folytán hangosabb, mint egy rozsda rágta, pöfögő, berregő, benzines 10 tonnás jármű? Nem tudni, de itt láthattuk és elámultunk tőle.

A következő jelenetsorozat is megér egy misét, amikor is Strand vezetésével a csatornán keresztül akarják megközelíteni a gátat. A shaky cam fesztivál nagyszerűen gondoskodik arról, hogy a nagy sötétség mellett se lássunk semmit, de a fájdalmasan hihetetlen véletlenek sem maradnak el. Amikor már kezdenek elveszni a csatornában, Walker elpártol a többiektől és elindul egyedül az egyik irányba, majd a másik kettő beszélget egy kicsit a kulimászról, amiben vannak. A jó irány megtalálása nehezebb, mint hinné az ember, majd Strand megfordul, és csodák csodájára meglátja a kiutat. A kiút eddig is ott volt, de csak most tűnt fel számára? Ami még furább, hogy feltűnik Walker is, de teljesen másik irányból, mint amerre elindult előzőleg. Végül a csatornajáratba beragadt, felpuffadt élőhalott feldarabolása megadta a kötelező gore élményt, de a fapados kameramunka és a fals feszültségkeltés nagyon keserű szájízt hagyott maga után.

Ahol az epizód nem akar akciót és izgalmat lenyomni a torkunkon, ott tündököl igazán. A nagyszerű párbeszédek és a különböző felfogású emberek eszmecseréi még mindig a sorozat legjobbjai. Lola és Madison között két erős nő beszélgetését hallhatjuk, akik csak a saját családjuknak akarnak jót, de a meglátásaik és céljaik ütköznek egymással. Walker nemcsak, hogy gyűlöli Strandet, amiért miatta elment a vízre szánt pénze, de ha nem sikerül az alku, akkor kész arra, hogy a ranchról kitoloncolja az összes idegent a sivatagba. Daniel, most hogy megtudta, hogy a lánya él, hálás Walkernek, de azonnal jön a csalódás számára: a lánya már nem egy ártatlan lélek, hanem egy katona, amitől pont meg akarta védeni a családját. Strand, szokás szerint mindennek a középpontjában áll, és ő az, aki a végső megoldást hozza a problémára. Madisonék megkapják a vizet, cserébe a gáton élők fegyvert kapnak, hogy megvédjék a támadóktól a drága vizet. Az epizód közepe, huszonöt perc tömör beszélgetés: eszmék, gondolatok, célok és tervek cserélnek gazdát a felek között és a karakterek motivációja ismeretében, élvezet hallani ezeket. Nagy kár, hogy ezen kívül semmi más említésre méltó nincs az új epizódban.

{/spoiler}

A mostani epizód egy tökéletes példa arra, hogy a nagyközönség miért hívja „zombis szappanoperának” a Walking Dead-szériát. A szerethető karakterek szájába adott sorok érdekesek és élvezetesek, de az echte feszültségkeltés és az akció nagyon megfáradt, sokszor gyenge kivitelezésben van prezentálva. Ez a kettősség már régen jelen van a szériában, de ebben az epizódban nagyon szemet szúrt a kiegyensúlyozatlan történetvezetés, és végül egy rendkívül egyhangú negyven percet kaptunk.

5/10

IMDb | mafab