Anno, mikor a Fear elkezdődött, az egyik legtöbbet feltett kérdés az volt a készítőkhöz, hogy lesz-e valaha keresztezés az anyasorozattal. Akkor Scott Gimple elmondta, hogy elképzelhető, de mivel a TWD már akkoriban is 2-3 évvel előbbre járt Madison kalandjainál, így legalább 5-6 évadnak kell eltelnie, mire ez a sorozat beéri a másik idősíkját. Nos, kérem szépen, eljött az idő, a crossover megvalósult, és nem csupán az állandó szereplőként átvándorolt Morgan, hanem a nyitóepizódban több walkingos karakter is megtisztelt minket. Beköszön Jesus, Carol, Rick, ezért ezt a részt picit nevezhetnénk The Walking Dead 2.0-nak, ám rosszul tennénk, mivel ég és föld a különbség a két sorozat között.

Több cikkírótársammal egyetemben nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a Fear nem csupán egy mellékág, hanem egy teljesen különálló sorozat, így a hangulata és a helyszínek választása is merőben eltér a TWD-től. Azonban most elérkezett a keresztség, és Morgan felbukkanása alaposan megkavarta az eddig saját világában létező spinoffot. Botos harcművészünk története ott veszi fel a fonalat, ahol a TWD 8. évadzárójában abbamaradt: Morgan különválik egykori társaitól, és hiába látogatja meg Rick, Carol és a többiek, hasztalan próbálják visszacsábítani a közösségükbe.

Megunva a szüntelen nyösztetést, fekete barátunk felemás pár cipőjében és menő hátizsákjával ismét útnak ered. Némi közjáték után aztán belefut aktuális főszereplőinkbe is: John (Garret Dillahunt – 12 év rabszolgaság, Deadwood), a kovbojkalapos, kissé kelekótya negyvenes férfi, aki villámkézzel forgatja a revolverét, a kedvesét keresi, majd megismerjük Althea-t (Maggie Grace – Elrabolva, Utóhatás), egy fiatal amazont, aki újságírónak vallva magát egy böhöm nagy SWAT-os páncélautóval rója az utakat, állig felfegyverkezve, miközben egy videókamerával gyermeki érdeklődéssel vadássza az útjába eső emberek történeteit.  Ők mind a ketten rendkívül szimpatikusak, reméljük, sokáig velünk lesznek.

Nyitóepizódhoz illően rendesen odatették magukat Kirkmanék, látványos zombikat és mészárlásokat, tökös embereket és pöpec verdát is láthatunk, és persze a fegyverropogásoktól sem fosztanak meg minket (különösen tetszik Al járgányának felszereltsége). Nem lehet nem észrevenni az epizód színhasználatát: az első pár percet kivéve míg a „rendes” kameraképeken nagyon matt az elénk kerülő képi világ, mondhatni teljesen fakó, sőt, néhol a fekete-fehér árnyalat is beköszön, ezzel szemben az Althea kameráján keresztül mutatott vizualitás nagyon is élénk és üde, szinte megidézi a kilencvenes évek kézikamerás korszakát. Különösen köszönhetjük ezt a két vadiúj showrunnernek, Andrew Chamblissnek és Ian Goldbergnek, akik olyan nagyszerű filmeken és sorozatokon edződtek, mint a Terminátor – Sarah Connor krónikái, A boncolás vagy éppen a Vámpírnaplók.

Mindent összevetve egy remek nyitóepizóddal lettünk gazdagabbak, és mivel az utolsó percekben az újdonsült hármas találkozása megtörténik Nick-ékkel, innen folytatjuk a jövő héten. Ha továbbra is marad ez a színvonal, Negan ide vagy oda, temethetjük a jó öreg alapszériát.

10/10