A múlt heti amerikai nemzeti ünnep, a Memorial Day miatt elmaradt hetedik részt most végre pótolhatjuk. Pörögnek tovább az események, és egyre közelebb kerülünk az idősíkok megszűnéséhez.

Az epizód pontosan ott folytatódik, ahol az előző rész végén abbamaradt. Míg a megsebesült Johnt Morgan és Naomi igyekszik biztonságba helyezni és ellátni a sérülését, kitör a háború a Keselyűk és Aliciaék között. A nagy összecsapásban a dögevők húzzák a rövidebbet, a Clark-klán tagjai simán ledarálják a csoportot, Alicia gránátvetős képességeinek hála még Melvinre is sikerül a furgonját rárobbantani. A csetepaté közben Morgan a két tűz közé szorult kislányt, Charlie-t is megmenti, aki a többiekkel Al páncélautóján az akkorra már romokban heverő és zombiktól hemzsegő aréna felé veszi az irányt.

A múltbéli eseményekben láthatjuk, hogy a baseballstadion elől eltakarodó banda vezére, Melvin balesetet szenved, ezért Charlie visszatér Madisonékhoz és a segítségüket kéri. Clark asszony a többiek tiltakozása ellenére beviteti a srácot az arénába, és Naomi ellátja a sebesült Melt. Azonban egy óvatlan pillanatban a srác megpróbál a nővérke ellen fordulni, amit Madison egyfajta taktikának tekint, miszerint a keselyűtag belülről próbálja szétrombolni a csoport tagjait. Mielőtt kiebrudalja a tábor nyugalma alól Melvint, a férfi figyelmezteti, hogy bátyja alapból a tábor lerohanását tűzte ki célul, de így, hogy Ennis észre fogja venni öccse eltűnését, biztosan megtorol majd Madisonékon. És lőn, kisvártatva megjelennek a fosztogatóbanda furgonjai, és képet kapunk a Keselyűk elfoglalási módszeréről is. Ez abból áll, hogy töménytelen mennyiségű furgont kaparintanak meg, majd mindegyik rakterében zombikat halmoznak fel, amelyekkel elárasztják a kiszemelt célpontjaik helyszínét. A zászlók, amiket szereplőink megtalálnak, mind egy-egy furgont jelentenek, és bizony azok alapján a járműparkjuk bővel 800 körül jár. Felsorakozván az aréna előtt, a Keselyűk kinyitják a kocsiajtókat, és rászabadítják a zombisereget az arénában tartózkodókra.

Az epizód címe „A rossz oldalon állsz”, amelyet Laura intéz Madisonnak Melvin befogadása után. Valószínűleg rajta kívül senki sem látja át Clark asszonyka tervét, pedig a tetteiből simán kiviláglik, mire készül: szeretne jó kapcsolatot kiépíteni az „ellenséggel”, hogy később Melvinen keresztül hasznot húzhasson a Keselyűkből, ezen számítását azonban keresztülhúzza Ennis támadása. Remekül példázza terve kútba esését a saját maga felépített „szoba” lerombolása is, a deszkákból összetákolt helység szétbontásakor már felfogta, hogy az arénának lőttek és a B-terv lép életbe.

Kicsit lassabb tempójú, ámde roppan érdekfeszítő epizódot kaptunk Gimple-éktől. Az első meglepetés már az első pár percben ér minket, ugyanis Dorie uraságot (még) nem írták ki a sorozatból, esetleges felépülése reményt adhat pár második évadbeli álleejtős, pisztolyforgatós jelenetre (és egyébként is, messze a legszimpatikusabb karakter az egész évadban). Ellenben a szintén újonc Althea már igazán kezd tenyérbemászó lenni az állandó kameramániájával, a Keselyűkkel való összecsapás során is inkább végig videózza az eseményeket, melynek helytelenségére Morgan hathatós beszéde döbbenti rá. A továbbiakban sem billen pozitív irányba a mérleg nyelve, a következő megnyilvánulása ismételten egy jó kis történethajhászás lett a furgon belsejében.

Kicsit mintha összekapták volna magukat a dizájnerek, mert a két idősík közötti váltás már nem annyira erős, mint a korábbi részekben, értem ezt a nagyon kontrasztos megjelenítési formára. Eltűntek a csak steril színek, az alkotók egy kissé dúsabb kolorizációt eszközöltek az epizódnál. Az is egy lehetséges magyarázat, hogy ahogyan haladunk egyre jobban előre a két idővonal találkozási pontja felé, úgy lesznek a fakóbb színekből egyre dúsabbak? Hmm, a végén még 3D-t is kapunk? :D

Pár szót érdemel a sminkesek munkája is, akik most is kitettek magukért: járkálóinkra továbbra sem lehet panasz, Melvin összeégett testét is szépen megalkották, továbbá a lepusztult helyszínek is sokat dobnak az amúgy sem unalmas atmoszférán. Akcióból is kijutott, és szerencsére nem kapunk a Walking Dead utóbbi évadjára jellemző felesleges lőszerpazarlást, azért az oda-vissza, „egyszer én lövök, most te jössz” párbaj csöppet megmosolyogtatóra sikerült.

Összegzésül elmondhatjuk, hogy továbbra is szinten van a sorozat, egy-két idegesítőbb karaktert leszámítva konkrétan továbbra is veri az anyasorozatot. Apropó, TWD: ha igazak a pletykák, Rick otthagyja az évad végén a sorozatot, utána szívesen látjuk ebben a szériában (ne feledjük, már időben beelőzte az alapsorit). Ja igen, el ne felejtsek ismét spoilerkedni: {spoiler} Melvint végre kinyírják, nem is akárhogy, bár ahogy Nick esetében is, a régi idősíkon még velünk lesz egy darabig. {/spoiler}

Jövő héten félévadzáró, kíváncsian várjuk.

9/10