A negyedik évad egyik legfontosabb kérdése volt, hogy hol az ördögbe rejtőzik Madison? A visszaemlékezős szálon rendre feltűnt őasszonysága, azonban a jelenben játszódó idővonalon nyomát sem láttuk. Erre a félévadzáró adta meg a választ, amely rendkívül érzelemdúsra (és időlassításban gazdagra) sikeredett. Gyorsan talpaljuk végig, mik történtek ebben az epizódban, azután rátérek az elemzésre, illetve egy kis jövőbetekintést is megpróbálok vizionálni.

{spoiler}Althea vándorlásai során számos felvételt készített az útjába kerülő emberekkel, amelyeket mementóként szánt egy szebb jövő számára. A harmadik évadbeli gátrobbantás hatása miatt szétszakadt Clark família vezetője, Madison is rábukkan az önjelölt zsurnalisztára. Némi kötözéses és menekülősdis szerepjáték után a két nő elássa a csatabárdot, majd Madison elmeséli történetét Alnek. Ennek ellenére nem sikerül annyira összehaverkodni a két hölgyeménynek, hogy egymás nevét megosszák egymással, így Madison egy, a gyermekeivel kapcsolatos szimbolikus történet miatt, Aminaként kerül a kazetta címkéjére. Althea megköszönve özvegy Clarkné interjúját, megjutalmazza két rekesz Vishu-levessel, és elválnak útjaik.

A jelen idősíkra visszaugorva Morgan és kicsiny csapata a sebesült Mr. Dorie-val az akkorra már mászkálóparkká változott arénába érnek, ahol Alicia, Strand és Luciana kitörő örömmel fogadja őket, olyannyira, hogy szöszi kisasszonyunk egy RPG rakétával is megajándékozza oldalról a páncélautót. A jármű belsejébe jutva Alicia belebotlik az anyukájánál is látott kínaileveses dobozokba, továbbá felfedezi a kazetták között az anyukája példányát, ezért kérdőre vonja Altheát, hogy hol és mikor találkozott Madisonnal. Althea elmeséli a lánynak megismerkedésük pillanatait, aki az emlékek hatására Naomi keresésére indul.

Időközben az egyre rosszabb állapotban lévő Johnnak segíteni akarván, Morgan és Laura behatol az aréna alagsorába, hogy gyógy- és kötszert keressenek a sebesült férfinak, ám Alicia meglepi őket, hogy bosszút álljon Laurán az árulásáért: a Clark-lány úgy hiszi, hogy a nővérke szerepet játszott a stadion pusztulásában, mivel a káoszban a magára maradt Naomi menekülése közben az útjába eső Keselyűk közé csapódott. Morgan azonban nem engedi bántani a nőt: a harcibotos Walking Dead-szökevényünk Madison szavait idézi a lánynak, és kicsivel később (immár Victorékkal együtt) elsősegélynyújtáshoz készen térnek vissza a furgonba. Naomi John állapotstabilizálása közben elárulja a férfinek az immáron harmadik, végleges(nek tűnő) nevét: June-nak (magyarul június) hívják, amire John azonnal rávágja, hogy az a kedvenc hónapja (nekem meg April O’Neill) :D Miután  a kompánia maga mögött hagyja a holtak arénáját, Althea érdeklődésére Strand belekezd Madison sztorijába. Hogy kellően hangulatba jöjjön mindenki, rájuk sötétedvén Al leparkolja a járgányt, Victor gyorsan összedob egy tábortüzet és belekezd a szőke asszony balladájába, amelyet Alicia és Luciana szavai egészítenek ki.

Fény derül a keserű igazságra: miután a Keselyűk hathatós tevékenysége révén az arénát elözönlötték a zombik, sarokba szorítva a menekülő élőket, Madison, Strand és Luciana a parkolóban csapdába esett Nick és Alicia segítségére siet, azonban kisvártatva őket is körbeveszik a járkálók serege. Madison, hogy gyermekei életét megmenthesse, fáklyát gyújt, és a fény felé csoszogó holtakat bevezeti az aréna belsejébe, majd magukra zárja a kaput. Azonban odabent is javában tombol a hullaláz, Madison így két tűz közé kerül, minden irányból körbeveszik az élőholtak. Számára sajnos nincs (?) menekvés, és négy évadnyi szereplés után (és egy évadon belül immár másodszor) ismét búcsút veszünk egy újabb Clark-családbéli tagtól.

Ahogy ígérték Chambliss és Goldberg showrunnerek, összeértek az idősíkok, amelyek Madison halálát vezették fel, így az évad második felében visszaáll a megszokott történetmesélési forma.

A mostani epizód kimondottan erős lett, az első 20-25 perc megadta a hiányzó darabokat a kétféle szálon futó kérdésekre, felvezetett egy erős gárdát, amely tagjai között erős kötelék alakult ki. Kimondottan tetszettek a régi kamerával forgatott jelenetek is, nagyon feldobta a szürkés képsorokat, azonban a rész második felében feltűnően sok kameralassítás kicsit túl lett tolva az epikusság jegyében, Madison ide vagy oda. Kicsit olyan Kaptár-feelinges lett a félévadzáró, ennél pörgősebben is meg lehetett volna oldani a jeleneteket. Az eddigi főkarakter kiírása teljesen új ízt ad a sorozatnak, ám ne feledjük, amíg nem látjuk valaki halálát premier plánban (lásd Glenn az anyasorozatban), megvan az esély a viszontlátásra. Frissítsük fel memóriánkat: pár hete Kirkland is elismerte, hogy Salazar szintén túlélte a gátrobbanást, így a hátralévő epizódokban biztosan találkozunk vele is.

Örvendetes látni, hogy a The Walking Deaddel ellentétben mertek egy merészet húzni Gimple-ék, és nem hagyták unalomba fullasztani a karaktereiket. Nick és Madison nagyon fog hiányozni, bár néhány visszatekintést nagy eséllyel fogunk még látni róluk, viszont jelenleg John Dorie-n kívül nincs olyan szereplő a bagázsban, aki kellően szimpatikus karakter és szerepe meglepő fordulatokat tartogathat további részekben (remélem, hogy a Laura/Naomi/June-nal való románca nem fog egy szirupos szerelmi tragédiába torkollni). Althea már az évad elején leírta magát, Morgan még mindig semmi újdonságot nem mutatott a fősorozatból kiválása óta, és Charlie-n kívül a többiek sem remekeltek sokmindenben.{/spoiler}

Folytatás augusztus 13-án, az eddig kiadott kedvcsinálókból a zombik és egy új ellenség felbukkanása mellett, a természet erőivel is meggyűlik a bajuk Strandéknek. Találkozunk még.

8/10.