Pár hónapos nyugalom után ismét kaptunk egy kis Walking Deadet. A mostani esetben ez nem feltétlen jelent jót, eléggé felemásra sikeredett a félévadnyitó. Beigazolódott a gyanúnk, hogy az előző részben szépen elhalálozott Madison hiányát nem lesz egyszerű az anyasorozatból átszökött Morgannal pótolni. Álmos szemű barátunk ugyanis még most sem képes olyan szintre emelkedni, mint a Clark anyuka vagy éppen Strand, a tök egysíkú karakterével nem tud mit kezdeni a sorozat. Bármennyire is beharangozták, hogy Madison halálával Morgan kerül a középpontba, ahhoz valamiféle kisebb csodára lenne szükség, hogy ez a békeszerető háttérember egy vezető egyéniséggé avanzsáljon elő. A potenciál megvan benne, hiszen ismét vannak olyan pillanatai, amikor a harci készsége és a többiekkel való kommunikációs készsége megmutatkozik. Ezt kellene kiaknáznia, és nem kell egyből egy Negan szintü vezetővé megtenni, de valamilyen jellem- és színészi fejlődést ideje lenne mutatnia ennyi év után.

Azonban ehhez nem is próbál mentőövként asszisztálni Erickson és bandája, hogy egy épkézláb szkriptet írjanak Lennie James köré, hanem egyszerűen biztonsági játékoznak, és a történetét is úgy alakítják, hogy érezzük: Morgannak nem ebben a szériában van a helye.  Mert mivel indul az epizód? A magányosságra kárhoztatott Morgan visszavágyakozik Alexandriába szeretett Rickjéhez, és ehhez Altheát kéri meg, hogy az odavezető útján furgonjával legyen segítségére. Micsoda ötlet!

Ezt az ügyetlenséget kárpótolva kapunk pár ügyes húzást is az alkotóktól. Az időugrásos vonal (eddig) szerencsére megszakadt, maradunk a jelenben, ahol is a kicsiny csapat szétszéledve próbálja túlélni a mindennapokat. Morgan Altheával a furgonban, Dorie uraság June-nal és Charlieval egy iskolabuszban, Alicia, Strand és Luciana pedig egy villában húzzák meg magukat. A magányukat és gyászukat különböző módokkal próbálják tompítani: egyikük bakelitlemezeket hallgat a nappaliban, másikuk társasjátékot készít és persze van, aki mattrészegre issza magát. Ebbe az idilli képbe zavar bele egyrészt Morgan a hirtelen visszavágyódásával, illetve Alicia egy segítségkérő cetli gazdájának felkutatási missziójával. Ez utóbbi azonban teljesen felesleges (nem spoilerezek), azonban ennek a szálnak köszönhető az epizód legjobb akciójelenete. Kapunk pár beszélgetős-beszólogatós párbeszédet is, főleg Altől, de ezek nem sok mindent tesznek az epizódhoz. Ja, és van még egy, egyelőre még csak ízelítőként bevezetett fősodor: egy közeledő tornádó kezdi megmutatni pusztító erejét. Az epizód erre a két aspektusra épül fel, de az eddigi előzetesek alapján az évad végéig ez lesz a főszál (mondjuk sokan nem bánnánk, ha Morgan ottmaradna Alexandriában).

Nem mehetünk el szó nélkül a zombijaink, illetve a tornádó előszelének bemutatása mellett sem. Itt kicsiny visszaesés tapasztalható látványügyileg, mivel járkálóink külseje ezen részben eléggé elnagyolt, mondhatni gagyinak hat, már-már a hetvenes évek filmjeiből kifelejtett, mázoltfejű embereket látni viszont bennük, a leölésük, többnyire Alicia által kellemetlenül van elkészítve; bizony látni, hogy sebtében vették fel ezeket. Mire is gondolok? Túl sok az ún. látványbaki: a kimeneti sebek helye egyáltalán nem a szúrások, lövések helyét tükrözi, a „tornádó” által felrepített zombicskák is elég művinek hatnak, mintha válogatna köztük a vihar. A kezdőjeleneten hangosan felnevettem, mert míg pár walker egy szerencsétlen flótás maradványain lakmározik, a körülöttük sétálgató zombikat random módon kapja fel, és szinte ugyanúgy röpíti el a szélvihar (magyarul nagyon kivehető, hogy a tipikus drótköteles hátrarántásos módszert alkalmazták a látványosok). Ezen jó lenne változtatni, mert egy kis költségvetésű, amatőr vagy kezdő sorozatnál még belefér, de egy negyedik éve tartó, több milliós nézettséget produkáló sorozatnál már mosolygásra ad okot. Pláne egy félévadnyitó jelenetben. Mentségére szolgáljon az epizódnak, hogy az esőben játszódó és a fűrésztelepi jelenetek kimondottan szépre sikerültek, habár a markoló kaphatott volna kicsit több idővallumot is. Hiába a nagyon sok változatos helyszín, az egész részt végigkíséri egyfajta nyugis unalomba fulladás, amely talán a közelgő katasztrófára készít fel minket… vagy mindezt csak Morgan személye teszi.

Folytatás jövő héten, tűkön ülve várjuk (irónia).

5/10.