Sokáig értetlenkedtem nem kevés rajongótársammal, hogy miért pont Morgant kellett ennek a szuper sorozat főkarakterének megtenni Madison halála után, mikor az anyasorozatban évadok óta nem képes jóformán semmit felmutatni, Kirkmanék egyszerűen nem tudták a karaktert egy fő irányba elvinni. Nos, a választ megkaptam: a mostani, A kód névre hallgató epizód megtekintése után elégedetten csettintettem, ugyanis végre Lennie James elkezdte megmutatni, mivel érdemelte ki a készítő Adlard-Kirkman szimpátiáját és bizalmát, és kiért intették türelemre a hozzám hasonló kétkedő TWD-rajongókat.

{spoiler} Álmos szemű karakterünk Alicia keresése közben, a tomboló vihar elől egy út szélén parkoló kamion rakterében kényszerül meghúzódni, ahol a félévadnyitóban is látott jóságdobozt talál, ugyanazzal a ráírt szöveggel: „Vedd el, ami akarsz, hagyd ott, ami nem kell”. Megpihenvén, teli pocakkal Morgan reggel arra ébred, hogy a vihar már elmúlt, a kamion pedig egy Mississippi államban lévő kamionparkolóban vesztegel. Betér a töltőállomás boltjába, ahol egy női hang CB-rádión közli vele, hogy nyugodtan érezze otthon magát. Az idillt hamar megtöri két marcona idegen, a tolószékes Wendell és a szegény ember Sarah Connorja, aki ugyancsak Sarah, és komor. Morgant kérdőre vonják, hogy hogy került oda, majd feltűnően érdeklődni kezdenek az úticélja felől. Harcművész barátunk átlát a szitán, ezért részinformációkat közöl a magukat „ikertestvérnek” hazudó emberkéknek, akik látván, hogy nem fognak dűlőre jutni, útjára engedik Morgant.  Egy hídhoz érve Morganra rátörnek a barátainak tett ígéretei, így visszatér a benzinkútra, majd egy autóval útnak ered Aliciáék keresésére. Ám nem sokáig élvezheti a gondtalan kocsikázást, hamarosan egy zombik elől menekülő, hátrakötözött kezű és a fején vászonzsákkal rohanó férfit pillant meg, kinek segítségére siet. A férfit Jimnek hívják, sörfőzéssel foglalkozik, és állítása szerint a receptjei miatt támadtak rá elrablói. Kisvártatva felbukkan a testvérpáros is, ahol kiderül, hogy ők rabolták el Jimet, mivel a sörfőzdéjére fájt a foguk, ám a férfi nem volt hajlandó átadni a receptjeit a zsarolóknak. Megmutatkozik a tesók valódi énje, ugyanis Sarah és Wendell csupán egy pitiáner bűnözőcsapat, akiknek a fosztogatás az életcélja: a kamionokat csak elszedték, és az ellátmányos dobozokat sem ők hagyják az utak mentén segítségképp az arra tévedő embereknek, hanem épp ellenkezőleg, összeszedik azokat az út mentéről, és betartalékolják saját maguknak. Jimmy fiú nem egy tipikus észlény, szegény már annyira meghülyült a sörfőző kondér mellett, hogy alkut ajánl Sarahéknak: ha beveszik maguk mellé, ő szívesen megosztja velük az üdítő nedű titkát és közösen építik fel a sörfőzde jövőjét. Morgan nagyon jó emberismerő lévén azonban átlát a szitán, és hiába magyarázza el a dolgokat Jimnek, ő ezt megköszönvén kicsit zombiközelbe hozza hősünket, majd a tesók kicsikarják a szorult helyzetbe került férfitől Alexandria helyét. Morgant viszont nem ejtették a fejére, kamukoordinátákat ad meg, majd miután megmenekülvén a zombik elől, paktumot köt a Kerekes Band-del: ha elviszik őt Virginiába, és útközben felveszik Morgan barátait is, akkor mindenki jól jár. Az epizód egy szupi kis cliffhangerrel ér véget, ugyanis a kamionparkoló boltjában megpillantjuk a Sarahék által eltulajdonított teherautó gazdáját, aki minden beszélgetést hallott a rádión keresztül és hőseink után ered.… és nem éppen egy kedves nőszemély, mivel egy nyakon szúrt zombit cipel magával. {/spoiler}

Tizenegy résznek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre azt mondhassuk, Morgan megtalálta a helyét. Érdekes módon, mikor fekete barátunk magára van utalva, és egyedül bóklászik szerte Amerikában, azok a részek sokkal izgalmasabbak, mint mikor az irgalmas szamaritánust és a békeszeretet papoló emberkét mutatják meg egy-egy közösségben. Jó látni, hogy a szkriptíróknak hála, mennyi érdekes eseményen keresztül vihetik még túl Lennie karakterét, és miben hogyan reagál: ha feszült helyzetbe kerül, kivágja magát a szövegével, ha egyedül kell harcolnia egy zombihaddal, akkor nem röstellli felaprítania őket. A Walking Deadben a forgatókönyvírók nem tudták eldönteni, hogy merrefelé is építsék fel a karaktert, milyen szerepet töltsön be Morgan be Rick vezetése mellett, ám mivel egy szintén erős karakterről van szó, így ez volt a legjobb megoldás: Morgant betenni a másik sorozatba és ott szinte nulláról újra felépíteni az egész karaktert. Jelentem, eddig bevált.

No de, nézzük az új szereplőket, felbukkanásuk sorrendjében: elsőként Wendell gurul be Morgan életébe, aki egy afroamerikai, tolószékbe kényszerült negyvenes fószer, aki általában egy sörétes puskát tart a kezében, és erős bronxi akcentusa van. Alakítója Daryl Mitchell, akit olyan filmekben láthattunk, mint a Bilko főtörzs, a 10 dolog, amit utálok benned, újabban pedig az NCIS: New Orleansban parádézik.

Fogadott testvére Sarah, egy ötvenes évei elején járó kemény asszony, kinek a fosztogatás és a kamionozás az életcélja. Wendellhez hasonlóan elég karakán személyiség, többnyire ő a főnök, de „tesójával” együtt rendkívül befolyásolhatóak. Saraht Mo (nem, ez nem az a Momo) Collins kelti életre, akit moziban a Felkoppintvában, képernyőn a Jim szerint a világ, a MadTV és a Városfejlesztési osztály (tudjátok, ebben bukkant fel Chris Pratt is) egy-egy epizódjában csíphettük el (nem mellékesen pedig Mo egy napon született a cikk szerzőjével, ami olyan ritka, mint a fehér Zorró :) )

Harmadikként Jim kerül a képbe, egy sörmániás fiatalember, aki az egész jövőjét egy hatalmas sörbizniszben látja, ennek felépítéséhez keres megfelelő partnereket. Őt nem az eszéért fogjuk szeretni, rendkívül naív és gyámoltalan fickónak mutatták be, akit már most, az első megjelenésekor szépen megszívatnak Sarahék. Annál érdekesebb a filmográfiája az úriembernek: az őt megformáló Aaron Stanfordot az X-Men filmeken láthattuk Pyroként, a Sziklák szemében is kapott egy kisebb szerepet (Dougot alakította), játszott több bűnügyi sorozatban (Nikita, Gyilkos számok), újabban pedig a 12 majom tévéverziójában parádézik.

Végezetül a bosszúszomjas nő tűnik fel, kinek nevét még nem tudjuk, de karakterében van potenciál rendesen. Kinézetre és természetre az anyasorozat Michonne-jához hasonlíthatjuk, belépése is az említett karaktert idézi, kinek gátlástalansága és elszántsága már az epizód utolsó percében megmutatkozik, így számos meglepetést okozhat még nekünk. Érdekesség, hogy egy 56 (!) éves színésznő, Tonya Pinkins formálja meg, akinek eddigi szerepeit böngészve szép hosszú listát találunk: többek között feltűnt egy Stephen King-sorozatban, a 11.22.63-ban, a Gyilkos elmékben, a Gothamben és a 24-ben is, illetve a mozivásznon is feltűnt számos alkalommal, legismertebb szerepe Phoebe a Bűbáj című (mese)filmből.

Zárszóként megjegyezhetjük, hogy egy rendkívül tartalmas epizódon vagyunk túl, jobbnál-jobb új karakterekkel, szépen ívelő történettel. Dicséretes, hogy végre Morgannal is tudtak valamit kezdeni Kirkmanék, ráfért a vérfrissítés Lennie Jamesre, és az újonnan belépő szereplők is remekül illeszkednek a FTWD világába. Várjuk a folytatást, ahol egy hét múlva találkozunk Dorieékkal is.

8/10