A legújabb epizódban az eleddig elhanyagolt karakterek végre nagyobb játékidőt kapnak, megismerjük Salazar történetét gyorstalpaló változatban, illetve kapunk egy 28 héttel későbböt idéző henteléses jelenetet is. Továbbra is magasan pörög a fordulatszám.

{spoiler} Miután Salazar elhajtotta melegebb éghajlatra Victort, fülbevalós barátunk tervet eszel ki, hogy megszerezhesse a hőn áhított repülőgépet Danieltől. Sarah és Wendell segítségével beküldi a régóta hiányolt Charlie-t a komor öregúr hadiszállására, hogy a repülőgép helyét felkutassa. Azonban Charlie csapdába esik Daniel autójában, és az időközben beszerzőkörútra induló férfi magával viszi a lányt. Strandék reggelre sikeresen meglelik a kisrepülőt, ám Victor legnagyobb döbbenetére Daniel (ismerve Victort), elviszi magával a kezelőpanel elemeit, így adva tudtára, hogy hiába próbálkozik, nem fogja neki odaadni a légi járgányt. Azonban a beszerzőkörút balul sül el, így Danielnek jobb ötlete nem lévén, a gépparkhoz próbálja csalogatni a zombihordát. A rafkós Strand megelőzi Salazar tervének véghezvitelét, a segítségére siet és megkapjuk az évad eddigi legdurvább mészárlását. A kicsiny csapat kisvártatva a hadiszálláson egyesül, hogy megbeszéljék dolgaikat. A nagy bevallások közepette kiderül, hogy Daniel megörökölte a járműparkot az előző gazdájától, amely egy kisebb erőddel ér fel, ám a folyamatos lőszer- és élelemutánpótlást a környező kisvárosokból kénytelen pótolni, és az állandó körutakat megunva hamarosan továbbállni szándékozik, ráhagyva Victorékra a gépparkot.

Mialatt John és June továbbra is Sherry nyomait kutatja Dwighttal az oldalukon, Morgan és Alicia a megmentett Dylan testvérei után kutat. Hamar kiderül a turpisság, miszerint a testvérek átvágták a felnőtteket, és kisvártatva Morganék összefutnak Maxékkel, akik egy komplett csapatot alkottak a többi táborlakó gyerekkel. A gyermekek, miután a szüleik átváltoztak, kénytelenek voltak elmenekülni, azóta felfegyverkezve járják a környéket, és irtják a holtakat. Morganék megtudják, hogy a kölykök már találkoztak a rejtélyes idegennel, aki elrabolta Altheát, sőt kiderül, hogy azok többen is vannak. Az epizód egy hirtelen csavarral zárul, ugyanis a semmiből feltűnik a Walking Deadből ismeretes helikopter, oldalán a három körös szimbólummal, amihez valószínűleg a talpig védőpáncélos emberkéknek is köze van. {/spoiler}

Remek 50 percet kaptunk Kirkmanéktől, melyben nagyon jól megtalálták az arányokat a drámai beszélgetések, a vérbő akciók és karakterfejlődések között. Elsőként a drámai vonalat emelném ki: mind Victor vallomása Daniel átverésével kapcsolatban, mind Daniel rádöbbenése Victor más emberré válására, vagy épp Morgan és családja háttértörténetének bemutatása zseniálisan erős pillanatai az epizódnak, komoly hangvételű dialógusokat és érzelmes megnyilvánulásokat hallhatunk , láthatunk a színészektől. Erre építkezve a karakterek erősebbé vagy épp lelkileg sérülékenyebbé tétele is elérte a kívánt hatást, a mindig rideg Salazart végre láthattuk esendőként is, és a nagypofájú Strand is megkapta a tetteivel való elszámolás kínos perceit. Meg kell említenem a rengeteg viszontagságot átélt „Kis herceg” című könyvet is, amely tartalmát (ugye mindenki olvasta?) zseniálisan fűzték bele a gyermeki kíváncsiság világába, értem ezalatt Dylan kérdéseit és Luciana válaszait. Annyira aranyosan hozták össze a metaforákat ezekben a jelenetekben, hogy tanítani kellene. Ismételt nagy pacsi a szkriptíróknak!

Szeretném kiemelni továbbá a mér sokszor említett vizuális megvalósítás újabb szintjét. Részről-részre rácsodálkozhatunk, milyen kreatívak tudnak lenni Nicoteroék, ha zombiirtásról van szó. A szokásos géppuskás és szúró-vágó fegyverek használata mellett most belépett a kisrepülőgép rotorjai által való kaszabolás, amely rendkívül véresre és meglepőre sikeredett, számomra a bevezetőben említett 28 héttel későbbet idézte meg, színvonalban csöppet elmaradva, de mindenképp látványos formában. Emellett szót érdemel a hangkeverés is, amelyre egyszerűen nem találok szavakat, egyszerűen parádés. Eleddig csupán online néztem az aktuális részeket, de a mostani részt valami oknál fogja megtekintettem az AMC tévécsatornáján, házimozin, 5.1-ben… És valami eszméletlen hangélményt kaptam már az első 5 percben.

Az epizód során többször felhangzó amerikai detroiti blues gitáros-énekes, Son House dala, az eredetileg 1930-ban készült, majd ’65-ben újrahangszerelt „Death Letter Blues” valami elképesztően van digitalizálva, tűélesen szól és teljesen kihasználja az egyes hangsávokat az adott platformon. Daniel portyáját mindenképp ajánlatos megnézni mindenkinek, mert nagyon szépen elkülönül a zene a többi hangeffekttő és dialógustól, igazi szívmelengető élményt adva át, emellett pedig a dalszöveg is remekül passzol a Fear világához.

A negyedik évadban John Dorie történetének elmesélése volt az a rész, amely igazán kiemelkedett a többi közül, a mostani ötödikben eleddig ez a Féknyom alcímre hallgató epizód viszi a pálmát. Jövő héten visszatér Althea, és megismerhetjük az elrablása óta eltelt viszontagságait. Várjuk!

10/10