Az évad eddigi legmorálisabb epizódjában megismerjük az emberi lélek bonyolultságát, remek színészi játékokkat és lenyűgöző vizuális látványvilággal karöltve. De előbb a szokásos sztorimesélés:

{spoiler} A lezuhant Strand és Charlie megpróbál elmenekülni a sugárfertőzött zombik elől a hőlégballon szövetét felhasználva, miközben Morgan, fittyet hányva Grace figyelmeztetésére, védőruha nélkül siet a megmentésükre.

Alicia megpróbál túljutni a gyerekekhez az általuk készített zombiblokádon, ahol hirtelen felbukkan Dylan, és elkalauzolja a többi gyerekhez. A váratlan látogatónak Annie örül a legkevésbé, és nemtetszését ki is fejezi a lány felé. Egy elég feszült beszélgetésben a cserfes csapatvezető felismerteti a Clark lánnyal, hogy valóban nincs szükségük rá, és kéri, hogy hagyja őket békén. A gyerekek táborhelye kisvártatva veszélybe kerül a vékony deszkakerítésen keresztül törő zombihorda miatt, és a munícióból kifogyott (valójában egy darab lőszerrel sem rendelkező csapat) mégis csak Alicia segítségére szorul. Míg a gyerekek próbálnak elmenekülni, Alicia egyesével likvidálja a holtakat, azonban az egyik sugárfertőzött zombi leszúrása közben kap egy jókora véradagot az arcába.

A kamionparkolóban újfent beüt a krach: a javítgatott repülőgépből elszivárog az üzemanyag, így Althea és June felkerekedik utánpótlást szerezni a sziklaszirt tetején lévő depóból. June végre eléri rádión Johnékat, és figyelmezteti őket a leolvadó reaktorveszélyre. Mivel Dwight még mindig bőszen kutatja Sherry nyomát, Dorie, hogy felnyissa a férfi szemét, megmutatja neki a levelet. Dwight rádöbben, hogy ugyanazokat a lépéseket teszi meg, mint anno Dorie Junenal, és látva a férfi boldogságát párja mellett, megszakítja a további kutatást, hogy Johnnal visszatérhessenek a parkolóba.

Morgan sikeresen eléri és kimenekíti a zombikkal körbezárt Charliékat, azonban Grace bejelentkezik, és rossz hírt közöl: a generátor nem bírta a terhelést, így a második reaktornál is elkerülhetetlen a leolvadás, maximum egy napjuk van elhagyni a zónát. Grace azonban továbbra is ott marad a reaktornál, megpróbálva a lehetetlent, életre bírni a lefulladt generátort. Morgan ismét aktivizálja magát, és némi bájcsevej után Graceszel a parkoló felé veszik útjukat. Közben rádión felkeresi Aliciát, aki bár tagadja, hogy gond lenne vele, de szamaritánius barátunk ismerve a lányt, őt sem akarja magára hagyni. A beszélgetésbe belerondít a reaktor vészriadója, jelezve, hogy elindult a leolvadás. {/spoiler}

Az aktuális epizódban bár a hentelés és a történetszálak tovább görgetése is kiemelten vannak jelen, mégis leginkább a drámai beszélgetések kapták a nagyobb hangsúlyt. Ezek közös pontja a múltbéli hibák és az általuk való önsanyargatások felismerése, majd az abból való kiút lehetőségének keresése. A szereplők többségénél mostanra jön el a pillanat, amely segíti őket tovább lendülni a múltjukon és adni egy új életcélt számukra. Althea az egykori társa elvesztése miatt nem mer újra szerelmes lenni, de June rádöbbenti, hogy azóta sok minden megváltozott, ezért adnia kell egy új esélyt az újrakezdésre. Dwight a feleségével átélt események miatt ragaszkodik Sherryhez, John és June példája lebeg a szeme előtt, ám a Dorieval való beszélgetése után felismeri, hogy a mellette lévő személyekre is tekintettel kell lennie.  Alicia pedig a családja elvesztése miatt csakis önmagát hibáztatja, nem szeretne tovább küzdeni, inkább elfogadja a sorsát és összeroskadva várja a biztos halált. Rá Morgan (ki más, ugye) szavai lesznek nagy hatással: a férfi nyitja fel a szemét, hogy a többieknek szüksége van a lányra, segítenie kell mindenkinek kijutni a zónából. És ebben a beszélgetésben hangzik el az évad legszebb mondata Morgan szájából: „Próbálunk vezekelni az elvett életekért, de közben nem éljük a sajátunkat.”.

Vizuális szempontból továbbra sincs visszaesés, sőt, a zombik kinézetén még upgradeltek is kicsit, a kibelezett és a sugárzástól elfertőződött holtak már-már gyomorforgatóan realisztikusan festenek, a koponyából kilógó szemgolyó és tulajdonosa az epizód legundorítóbb pillanatai közé tartozik. A remek párbeszédek, a még mindig zsenális hanghatások és aláfestő zenék, no meg a reaktor leolvadása által okozott környezetváltozások és helyszínek igazi nagybetűs hangulatot teremtenek, amelyet a színészi játékok tesznek teljessé. Különösen igaz ez Jenna Elfmanre (June), aki az Altheával való pár perces dialógusában több érzelmet és mimikát tesz le az asztalra, mint a többi szereplő együttesen az 50 perc alatt (nem hiába jelölték anno Emmy-díjra).

Jövő héten a félévadzáró következik, végre láthatjuk Logant, és kiderül, sikerül-e felszállni a repcsivel.

10/10