Az egyik szemünk sír, a másik is. A félévadzáróhoz érkezvén a várva várt Morgan-Logan összecsapás elmaradt, zombik is ímmel-ámmal akadtak, ellenben szívszorító és egyben vidám pillanatok annál inkább. Nézzük csak:

{spoiler} Visszaemlékezéssel nyitjuk az epizódot: Morganék, miután belakták a gyárat, rádión keresztül próbálják felvenni a kapcsolatot segítségre szoruló emberekkel, vízzel, étellel és sörrel csábítva magukhoz az adást hallgatókat, azonban sokáig nincs válasz. Az elszánt Morgant Alicia próbálja kizökkenteni a pozitív hozzáállásból, szerinte nincsenek már túlélők a környéken, mikor hirtelen bejelentkezik egy zaklatott férfi, aki Loganként mutatkozik be.

A jelenbe visszaugorva Morgan és Grace sikeresen rátalál Aliciára, és miután a lány a fertőtlenítőautónál lecsutakolja magát, sietnek vissza a parkolóba, hogy mihamarabb elrepülhessenek a nagy számú radioaktív zombihorda elől. A sietség csak fokozódik, mikor hatalmas robajjal a reaktor tartószerkezete összeomlik, és egy hatalmas vegyi felhő szabadul el az épületből.

A hatótávolságon kívül csámborgó Dwight és John egy elhagyatott használtautókereskedésben szert tesz egy működő járgányra, így ők is parkoló felé veszik az irányt. Nem sokáig tart örömük, a kocsi pár mérfölddel később megadja magát, ezért John felhívja June-t, megígértetve a nővel, hogy ha nem érnének oda időben, őket hátrahagyva szálljanak fel.

Wendell és Sarah a gyárhoz érve meglepően konstatálják, hogy Loganék épp elhagyni készülnek az épületet, mivel nem találták meg, amiért jöttek. Sarah megkéri a férfit, hogy legyen segítségére és a visszaérkező Morganék számára a kamionjaikkal világítsák ki a leszállási zónát, ám Logan elutasítja és cserben hagyja a nőt. Wendell és Sarah szerencséjére felbukkan Salazar, aki hallva a rádióadást, kis rakományával a segítségükre siet.

A gép elkészül, és az utolsó pillanatban befut a másik járgányt szerzett Dorie és Dwight is, így mindenkivel sikeresen felszáll a repülő. A levegőben mindenki próbál csevegni pár szót egymással, a legmeglepőbb, legviccesebb és egyben legmeghatóbb pillanat is ekkor következik be: John ismét hozza a kissé butuska, de szeretettel teli formáját, és egy cukorka papírjából hajtogatott gyűrűvel megkéri kedvese kezét (természetesen June igent mond).

A farmerüzemhez érve meglepődve veszik észre, hogy Sarahéknak karácsonyfaizzókkal sikerült kivilágítania a leszállóhelyet, azonban mielőtt leszállnának, zombik bukkannak fel. A generátorra ügyelő Wendellt megtámadja két halott, aki a kerekesszékét hátrahagyva a generátorhoz kúszik és az utolsó pillanatban visszakapcsolja a díszkivilágítást.

Miután kicsit döcögősen, de sikeresen földet ér, a két csapat összeismerkedik egymással, ebben a legszebb momentum kétségtelenül Daniel és Alicia újra találkozása lett. A nagy örömködést Morgan walkie-talkieja szakítja félbe, amelyen egy nő jelentkezik be, aki elmeséli, hogy látta a dobozokat az utak szélén, majd a repülőgépet is, és segítséget szeretne kérni tőlük. Mielőtt Morgan válaszolhatna, az adás megszakad, és pár pillanat múlva megjelenik Logan. Közli a kompániával, hogy az a nő nagyon veszélyes, így egy alkut ajánl: Clayton az útinaplójában leírt egy helyet, ahol egy üzemanyaglerakat szerepel a szűkösebb időkre, Logan és a nő is ezt a naplót igyekszik megtalálni (ami most épp Luciananál van). Ha segítenek neki, elviszi Morganéket arra a helyre, ha viszont nem, az ismeretlen nő mindannyiukat kivégzi. {/spoiler}

Szentimentalista, az érzelmeinkre többszörösen ható, szimbolikákkal teli epizódot készítettek Kirkmanék számunkra. Morganék Messiásként való rádiózgatásától (amihez stílusosan aláfestő zeneként a Depeche Mode: Personal Jesus szól) kezdve zseniális az átkötés az üzem egykori és mostani „lakói” között (az ablakon kibámuló Morgant kis slideolás után Logan váltja fel). A szemétben széttört játékkamion egyértelműen Clayton és Logan kapcsolatára utal, az út szélén elhelyezett segélydobozokon olvasható felirat (Vedd el, ami kell, hagyd ott, ami nem) szintén Logan gyárelfoglalására asszociál. Hasonló jelenet, mikor a kis Dylan átnyújtja Lucianának A kis herceget, hogy köszönöni szépen, hogy elolvashatta, sokat tanult belőle, amely az évad kezdetén és a most történt események körbeérését jelképezi, kicsit felnövéstörténetté alakítva a nyolc epizódot.

Nagyban emeli a lenti pontszámot az epizód humorfaktora: szinte mindenkitől kapunk egy-egy hangos felröhögésre késztető beszólást, példának okáért Dorie lánykérése sem mindennapi, a legnagyobb szöveget azonban Sarah és Wendell ereszti el sörözgetés közben, amit nem bírok nem leírni, főként, hogy a szinkronos verzióban teljesen átírták ezt a poént:

Wendell: Te hugi, ez a sör olyan, mint a lóhúgy!

Sarah: K*ssolj, igyad, akkor ízleni fog!

Jöjjön a fekete leves: a sorozat eddigi színvonalához képest rendkívül felemásra sikeredett a félévadzáró, alig kapunk pár járkálót, azokat is elég gyorsan elintézik, a repülőgépes jelenetek tele vannak megvalósítási hibákkal, értem itt a nyitott rakodótérajtóval való felszállást és manővereket, vagy épp a levegőben nem érvényesülő hatásokat, de a csúcsdíszt az első rész óta várt Logan-Morgan összecsapás teszi fel a tetőpontra. Vagyis annak hiánya, ugyanis Polar Bear egykori társa még azelőtt elhúzza a csíkot a farmergyárból, mielőtt a csapat megérkezne. Később ugyan visszatér a segítségüket kérni, azonban dramaturgiailag belefért volna egy kis csetepaté, ahol kiderülnek Logan szándékai, így sajnos maradt egy kihagyott és szomorú ziccer.

Az elmúlt nyolc epizódot összefoglalva továbbra sem lehet okunk panaszra, a minőségi sorozatok táborát erősíti a Fear, remek karakterekkel, feszült sztorival és sok-sok járkálóval, no meg rendkívül jól eltalált zenei betétekkel. Nem csoda, hogy a San Diego-i Comic-Conon már be is jelentették a hatodik évadot. Most három hét szünet következik, de augusztus 11-én visszatérünk, amikoron megismerkedünk a három új szereplővel is.

8/10.