A legfrissebb részben bepillantunk egy valódi őrült zseniális elméjébe. Ízelítőt kapunk Teddytől, hogyan tud manipulálni és lépre csalni egy olyan talpraesett nőt is, mint amilyen Alicia. SPOILERES KIBESZÉLŐNK KÖVETKEZIK.

Az epizód eleje a zombiapokalipszis kitörésének időpontjára visz el minket, mikoron Theodore Maddox már rács mögött csücsül és tébolyult ötleteit füzetek tömkelegébe jegyzeteli. Az élőholtak megjelenésével kitör a pánik; Teddy ezt effajta „deus ex machina”-nak tekinti, így a kinyíló zárkaajtóknak köszönhetően, a káoszt kihasználva fogja a jegyzeteit és menekülőre fogja. Ugrunk a jelenbe, ahol Alicia már Teddyék foglya, ám mivel nem hat rá a szektavezér mantrája, így a fickó új ötlettel áll elő: elviszi Aliciát egy különleges helyre, ahol a lány majd meggondolja magát. Társul hozzájuk az időközben magát beépült tagnak mondó Dakota is, Alicia meglepetésére. Útjuk során látogatást tesznek egy sírkertben, ahol Teddy régóta halott anyukájának tetemét viszik magukkal, majd belebotlanak Cole, Vivian és Douglas csapatába, akiket az aréna pusztulásakor láttunk utoljára (4x08, Madison „halálakor”). A viszontlátás örömére szépen csapdába is csalják Aliciáékat, kikényszerítve, hogy Teddyékkel tarthassanak az élelemmel és fegyverekkel felszerelt bázisukra, ám némi közjáték után mindhárman fűbe harapnak. Az út végén a kompánia elérkezik egy régi szállodához, amely egykor egy titkos kormányzati bunker helyszíneként funkcionált. Miközben Teddy beviszi Aliciát, addig Dakota kint marad, hogy őrködjön a Gazdaság többi tagjával. Az alagsorig menetelve Teddy felfedi tervét Aliciának: a lány vezetői képességét felismerve elhatározta, hogy a lány lesz az apokalipszis után a túlélők vezetője, akik a bunker belsejéből majd újjáépítik a világot. Ezután a követőit hátrahagyva rázárja a szoba ajtaját, és sorsára hagyja Aliciát.

Újfent bővült a Fear részeit rendezők sora, ezúttal Janice Cooke foglalta el a rendezői széket. A Hazug csajok társasága és a Pletykafészek egyes epizódjait dirigáló Janice egy elég nagyívű, összetett dramaturgiai elemekkel operáló részt kapott debütálásnak, ám remekül birkózott meg a feladattal, leszállítva egy ismételten lebilincselő 45 percet.

A Mother címre hallgató epizód jó Fear-szokáshoz híven ismét egy kulcsmomentumot jelöl, amely egyben metaforaként van jelen az események során. Teddy manipulatív tervének része egy idegen hulla elrablása, saját anyjaként „bemutatva”, együttérzést, egyben hasonlóságot is mutatva Alicia felé, minél jobban maga mellé állíthatva a lányt. Ehhez segítségére van Dakota is, aki szintén egy cipőben jár Aliciával, Ginny elvesztése óta árvaként tekinthetünk rá. Alicia is sorra vesztette el családtagjait: először apját, Stevent, majd Travist, Nicket, és Madisont. A karakán asszony hiánya teljesen érzékennyé teszi a Clark lányt, amihez még Cole-ék feltűnése is rátett egy lapáttal. Mikor fény derül a hulla valódi kilétére (egy random nőt hurcolásztak keresztül-kasul) és egyben Teddy igazi arca is lelepleződik, jön az újabb csapás: Dakota is a szektavezér táborát erősíti, mivel nem hisz Morganék jövőképében, számára Teddy víziója a szimpatikusabb. Mire Alicia rájön, hogy egész végig meg volt vezetve az őrült Teddy mesterkedései révén, már késő: az ipse csak elérte célját, sikerült elszeparálnia egy, a terve végrehajtását megakadályozandó személyt, aki most már akaratán kívül is részt vesz a világvége utáni újraépítésben, immár a Gazdaság kötelékében (azért legyünk őszinték: nem hinnénk, hogy Alicia sokáig fog ott raboskodni).

Érdekes a felépítése ennek a Mother című résznek: habár az epizód végig Alicia szemszögéből mutatja be az eseményeket, valójában Maddox a főszereplő. A gátlástalan férfi hosszú évtizeden át tartó terve kezd most beérni, amelynek első isteni jeleként a zombiapokalipszis kitörését tulajdonította, és évekkel később – hála az utópisztikus, de rendkívül okos magyarázatainak és rábeszélőképességeinek – szép kis csapatot toborzott maga köré, akik vakon követik minden parancsát. A módszereiből kaptunk most egy kicsiny betekintést: az a férfi, aki a saját édesanyját képes volt megölni és elásni a kertjükben, nem riad vissza semmilyen álságos módszertől sem. Teddy egymagában testesíti meg Mansont, Jim Jonest (a tömeges öngyilkosságot elkövető Népek Temploma szekta vezetőjét) és Ed Geint olyan horrorfilmes ikonok, mint például a Psycho Norman Bates-e és a Re-Animator Herbert Westjének egybegyúrásaként. Ez az egyveleg nagyon jól bemutat egy valódi, horrorsorozathoz passzoló főellent, akinek nem csak a területfoglalás és a bandák közötti farokméregetés a mániája (Keselyűk), hanem ténylegesen tenni is akar az emberiség pusztulásáért és az egyeduralkodásért. Ehhez egy olyan elképesztően felépített, átgondolt és rögtönzött tervekkel teli fickót sikerült megalkotni Kirkmanéknak Teddy személyében, akinek minden egyes lépése kiszámíthatatlan és úgy manipulál bárkit is, mint egy marionettbábut. Természetesen a papíron felvázolt karakter mit sem ér, ha nincs hozzá egy elképesztő alakítást nyújtó színész, jelen esetben John Glover. Az „öreg” totálisan beleéli magát a szerepbe, amitől Teddy kinézetre is egy kap egy hátborzongató, lélegzetelállítóan markáns és veszélyes érzetet az állandó mosolygásával és érzéketlenségével.

Ha már karakterépítés: egy pár résszel ezelőtti kritikában említettem, mennyire jól tudják a szkriptírók kezelni a forgatókönyvet (na jó, az utolsó évadfinálé kivételével), ugyanis nem első eset, hogy visszahoznak egy több szezonnal ezelőtti, látszólag elfelejtődött vagy lezártnak hitt szálat. Így történt ez Cole-ék esetében is, akiket legutóbb lakókocsival láttunk menekülni az arénából (igen, nekem se ugrott be elsőre: Cole volt az, aki Victorral együtt meg szeretett volna lépni Madisonék táborából). Az Aliciával való viszontlátás örömében kezdtük azt hinni, hogy a lány nem marad segítség nélkül, és régi ismerőseivel sikerül valami merényletet elkövetni a szektavezér ellen. Azonban Channing Powell és Alex Delyle forgatókönyvírók kissé megkavarták a felállást és a túlélőcsapatot barátokból ellenségekké avanzsálták, amivel még jobban felerősítették az Aliciára leselkedő veszélyeket. Szerencsére mindannyian elhaláloznak, így ezt a szálat gyorsan lezártnak is tekinthetjük. Mondhatjuk, nem kár értük.

A pszichológiai elemeket erőteljesen megdobja az audiovizuális megvalósítás. Zombijaink, mint mindig, most is elképesztően részletesek, gusztustalanok, és ami mindig meglep: kreatívan elkészítettek. A fényképezés fenomenális, távoli nagytotálokat ugyanúgy kapunk, mint (túl) közelieket, a vágások a cselekmények függvényében intenzívek vagy épp kitartottak, a színészek (leszámítva Cole ripacskodását) alakításaiban nincs hiba, és a történetvezetés is mesterien sikerült. Amondó vagyok, ebből a részből szívesen megnéztem volna egy hosszabb, egyórás-80 perces változatot is.

Számomra továbbra is meglepően jól sikerült eddig az évad, és a 15. epizódot elnézve lesz még itt feszültség rendesen, aztán jön a finálé (reméljük, nem cseszik el, mint legutóbb). Ja igen, nézőszámok: továbbra is csökken, kemény 25%-os visszaesés az évadkezdet óta, ennek ellenére ez az epizód jelenleg 8.8-on áll (a teljes évad 8.2). Gyanús, hogy egy Firefly lesz belőle: nézettség nuku, kasza, aztán kultsorozattá lép elő. Jövő héten bejutunk a tengeralattjáróba, ahol mindkét csapat elkezdi a maga kis játékát.