Byeol
Torkomra fagytak a humorosnak tűnő szavak és mélyen elszégyelltem magamat. Kiko felöltötte eredeti alakját, majd szemeimbe nézett.
-
Byeol, ez nem vezet sehova, remélem tudod – sóhajtott, mire lehajtottam a fejemet és a parkettát kezdtem bámulni.
-
Érzel valamit irántam? – csúszott ki a számon a szemtelen kérdés, a kérdés, ami régóta présbe szorította a lelkemet.
-
Ez hogy jön ide? – húzta fel a szemöldökét.
-
Kiko válaszolj már! Érzel valamit irántam? Még mindig a barátod lelkitársát látod magad előtt vagy egy nőt? – éreztem ahogy a szemeim megtelnek könnyel. Kiko egy hatalmasat sóhajtott, majd megszólalt.
-
És Te? Még mindig a lelkitársad barátját látod bennem vagy egy férfit? – kérdésével igazán megdöbbentett. Az meg pláne, hogy magam sem tudtam mit válaszoljak erre a kérdésre.
Kit látok magam előtt? Kikot, aki Beom legjobb barátja és az én barátom is vagy egy olyan embert aki megdobogtatja a szívemet?
-
Kérdésre nem válaszolhatsz kérdéssel! – keltem ki magamból.
-
Miért, mit vársz? Mondjam azt, hogy újra okot adtál arra, hogy reggel felébredjek? Hogy lélegezzek? Hogy éljek? Mit akarsz hallani Byeol? – emelte fel a hangját.
-
Az igazságot Kiko! – vágtam rá.
-
Nem, nem érzek irántad semmit. Tudod egy olyan lányt látok magam előtt, aki elhiszi magáról, hogy minden férfi a lábai előtt hever és a mosolyától mindenki elolvad, pedig nem Byeol! Zavaros múltad van egy kesze-kusza jelennel és egy bizonytalan jövővel! – vágta hozzám ólomsúlyú szavait, mire az ütő is megállt bennem. Feltörni akaró zokogásomtól szavaim elakadtak, de próbáltam határozott maradni és kimondani azt, amit régen elakartam mondani Kikonak.
-
Sosem gondoltam ezt Kiko! Azt hiszed azzal, ha hozzám vágsz mindent olyat, amivel azt hiszed megsérthetsz, elfordulok tőled? Tudod, a múltam egy kalap szar, a jövőm pedig függ valaki szerelmétől, aki azt hiszi a csajod vagyok! A jelenemet Te teszed élhetővé és ezt te is tudod! Nem érdekel, hogy szeretsz-e vagy sem, viszont csakhogy tudd, nekem te vagy az indok, amiért élni akarok – sírtam. Sós könnyeim már az ajkaimra folytak le, de rájöttem, hogy jobb, ha eltűnők innen.
Kifutottam a nappaliból, felvettem Kiko kabátját és kiléptem a bejárati ajtón. Hallottam Kiko kétségbeesett kiabálását, de nem számított. Nekem Beo a lelkitársam és szerelmes lettem a legjobb barátjába. Ez az egész elborzaszt és utálom magam miatta, de megtörtént. Miért utáltam Borát amiatt, hogy figyelmeztetett?
Kiko
Én lennék az indoka? Már most megbántam, hogy a kérdésére nem őszintén feleltem, azt meg pláne, hogy a fejéhez vágtam nagyon csúnya dolgokat, arról se feledkezzünk meg, hogy miattam menekült ki a házból. Hiába kiabáltam utána, visszajönni nem jött vissza, így én is kirontottam a lakásból és Byeol után szaladtam.
Byeol
Nem tudtam kihez fordulhatnék, ki az, akire igazán számíthatnék. Fejtörésem közepette beugrott valaki akit, akit nagy szerettem volna még látni. Hajnal van, de ilyenkor már régen fent szokott lenni. Mákomra pont mellettem volt egy telefonfülke, így odalépve a telefonhoz, tárcsáztam a számot.
-
Tessék? – hallottam meg reggeli mély, fáradt hangját, amely számomra mindig megnyugtató volt, hiába vesztünk össze, olyan érzésem volt, mintha egy védelmezővel telefonáltam volna, így könnyeim újra megeredtek és szipogva szóltam a telefonba.
-
Szia Bora – töröltem le a könnyeim. – Ne haragudj rám, kérlek. Tudod nagyon rosszul estek nekem amiket mondtál, de itt és most vágjon belém egy villám, ha bármikor is megfordult volna a fejemben, hogy megöllek – sírtam tovább.
-
Úristen Byeol, dehogy gondoltam ilyet és ne haragudj te rám! Miért sírsz? – sóhajtott.
-
Igazad volt – kezdtem. – Nem teljesítettem a feladatomat és szégyent hoztam a Goyangokra. Beleszerettem valakibe, aki közel áll a lelkitársamhoz, viszont a lelkitársam iránt nem érzek semmit – olyan hatalmas megkönnyebbülés volt erről beszélnem neki, mintha egy nehéz bőröndöt cipeltem volna, amiből végül kipakoltam és úgy viszem tovább.
-
Hol vagy? – kérdezte.
-
Nem tudom – kezdtem el zokogni.
-
Megkereslek, ne menj sehova – mondta, majd rám rakta a telefont.
Megfordulva megláttam a hidat, amely a Han folyó felett húzódik. Mindig is kedveltem a Hant, megnyugtatott. Bár nem tudom, hogy miért. Odasétáltam a hídhoz, majd a korlátot szorosan fogva lenéztem a vízre. Elmélyedhettem a látványban, mert bámulásomból egy erős kar rántott ki, majd a tekintetem találkozott Boráéval, akinek zaklatott arcára rögtön felfigyeltem.
-
Byeol, ezt ne csináld! – teltek meg könnyel a szemei, majd szorosan megölelt. – Sajnálom, hogy miket vágtam a fejedhez aznap és szégyellem magam miatta! Sosem voltál se korcs, se szégyen! Nem hazudtam neked, amikor különleges vagy, mert az vagy! – ölelt szorosabban, mire leesett nekem, hogy azért ijedt meg ennyire, mert azt hitte, hogy öngyilkos szeretnék lenni. Pedig nem.
-
Bora – toltam el magamtól. – Nem hagylak itt – mosolyogtam rá. – Bármilyen nehéz helyzetből kikászálódok, csak most szükségem van Rád – böktem meg a mellkasát, mire rámmosolygott.
-
Gyere, igyunk egy kávét, közben regéld el nekem, hogy mit tettél – dörzsölte meg a halántékát.
-
Érzéseim vannak Kiko iránt Bora – kezdtem a lényeggel. Bora hirtelen megállt, majd rámnézett.
-
Én megmondtam neked Byeol – forgatta meg a szemeit.
-
Bora, ezzel egy cseppet sem segítesz – dörrentettem rá.
-
Tudom, de akkor is megmondtam – tette karjait keresztbe.
-
Oké, most azért vagyunk itt, hogy megoldjuk a problémáimat vagy azért, hogy kitűntesselek a bölcsességed miatt? – húztam fel a szemöldököm.
-
Legyen az első, unom már azt hallgatni, hogy tökéletes vagyok – rántott vállat, majd újra elindult.
-
És azt nem, hogy mellette még egy seggfej is vagy? – nevettem.
-
Nem, Minki ezt még nem említette – nevetett ő is.
-
Tényleg, mi van Minkivel? – húzogattam a szemöldökömet. – Nem furcsállja, hogy eljöttél? – néztem Borára értetlenül.
-
Kitty nap van ma – forgatta a szemeit.
-
Még mindig ez a rendszer? – horkantottam fel. – Nem unod még, hogy nem te vagy neki az egyetlen? Kit érdekel a színészi karrierje, te meseíró vagy, mégsem mutatsz a világnak egy guminőt akit a csajodnak nevezel, közben meg otthon vár a pasid – morogtam tovább.
Annyira szeretem Minkit, de olyan kellemetlen, hogy ennyire nem akar kibékülni saját magával. Szegény Bora, úgy sajnálom őt!
-
Na elég, azért vagyunk itt, hogy Kikoról beszéljünk – emelte fel védekezően kezeit. – Ő is érez valamit irántad? – érdeklődött.
-
Hát éppen ez az! A szája és a cselekedetei mást mondanak és ki tudja, hogy melyik mondd igazat? – nyögtem fel fájdalmasan.
-
Mi ad nagyobb bizonyosságot arról, hogy viszont szeret Byeol? Napi, átlagos cselekedetek vagy egy beszélgetés? – kérdezte Bora.
-
A cselekedetek – vágtam rá.
-
Akkor mit akarsz még? – kérdezte Bora hisztérikusan.
Folytatjuk...