Kiko

-Mik nem lehetünk? -néztem kérdőn Byeolra.
-Nem te meg én... -forgatta meg a szemeit.- Nem hallottad azt, hogy kettő macska nem jó egymás mellé? Akkora köcsögök a Goyangok, lépten, nyomon velem akarnak kibaszni! -kiabált Byeol, mire Beom...azaz a Puma, megmozdult. Byeol hatalmasat ugrott ijedtében a hirtelen felmorranásra, de miután megbizonyosodtam róla, hogy Beom nem ébredt fel, mosolyogva Byeolra akartam nézni, aki egy fehér szőrgombócként ölelte át a lábamat.
-Micsoda egy gyáva kukac vagy Byeol! -nevettem fel, mire a bokámnál lévő macskából újra Byeol alakját pillantottam meg magam előtt.

Meleg lehelete az orcámat csiklandozta, mély, sötét szemeiben nem találtam kapaszkodót, szinte egy örvénybe kerültem. Ajkain pajkos mosolyt pillantottam meg, mint aki valami nagy turpisságra készül. Talán gyerekként pont így nézett a pajtásaira? Vagy ez másféle csillogás a szemeiben? Olyan ismerős ez a pillantás. Mutatóujját kinyújtotta és megbökte vele a mellkasomat, szinte levegőt is elfelejtettem venni. Byeol most komolyan...megérintett? Úristen milyen szánalmas vagyok...

-Szóval... -ült le Byeol törökülésben az ablakpárkányra.- Felteszek egy kérdést, kérlek válaszolj rá! -mosolygott, mire bólintással jeleztem, hogy teljesítem a kérését.
-Ha lenne egy kívánságod...vagy nem is. Kérhetnél bármilyen kulcsot, ami egyetlen egy dolgot nyit. Bármilyen zárat nyit, a helyiségben lévő dolgok a tieid. Milyen kulcsot kérnél? -nézett rám hatalmas szemeivel. Most a Sors üzenni akar, hogy itt az idő tisztázni az érzéseket a barátod lelkitársával? Akkor köszi, nem kell.
-Ahm...egy kulcs? -kérdeztem vissza, mint aki nem értette az előző mondatát, válaszolás helyett csak bólintott egyet. Kifújtam az eddig benntartott levegőmet és kikerülve Byeol fürkésző szempárját, kinyitottam a nagy számat és az igazság csak úgy kiröppent belőle.- Ha létezik ilyen dolog, akkor egy kulcsot kérnék, egy számomra fontos ember szívéhez -félve néztem Byeolra, aki hatalmas vigyorával igazán meglepett.
-Jaj! Ez milyen édes! Olyan cuki, hogy ezt mondtad -tapsolt Byeol és nevetett.
-Most értetted a célzásomat? Vagy fogalmad sincs róla, hogy kit szeretek? -intéztem Byeolhoz a fájdalmas kérdéseket, de inkább lenyeltem a békát.
-És te? -erőltettem egy mosolyt az arcomra.

Byeol hátradőlt, majd sóhajtott egyet. Tekintetét a plafon felé fordította, majd ujjait összekulcsolta a tarkójánál.
-Én is valaki szívéhez kérnék egy kulcsot -bólintott.- Szerintem tisztában vagy a személlyel -mosolygott.
-A-asszem -dadogtam, úristen mit csináltam? Most mit idegeskedek? Gyakorlatilag flörtölünk?
-Helyes -kacsintott, majd leszállt és elindult a hálószoba felé, de visszafordult.- A pumát ne keltsd fel -emelte fel a mutatóujját, de végszóra Beom leesett a kanapéról és szemei kipattantak. Mire visszanéztem Cukor fehér alakja már az ajtó előtt állt. Visszapillantottam a barátomra, aki mancsát derekán pihentetve indult volna el a konyhába.

-Auu! Komolyan mondom, ekkora balfaszt...-morgolódott, de pont meglátott.- Kiko, miért nem alszol még? Nagyon késő van már, menj feküdj le -mintha a szája mozgott volna, de hang nem jött ki a torkán. Tud beszélni? Mármint állati formában nem szoktunk tudni, ő meg tökéletesen beszél, ha nem látnám, hogy ki szólt, akkor is tudnám, hogy Beo volt.- Kiko! Mi a baj, miért nézel rám ilyen bambán? Valami rosszat mondtam? Vagy esetleg nem tudsz aludni? Van nyugtató a hálóban, ha kellene. Várj, idehozom -indult volna el, de utána szóltam.
-Nem, köszönöm -mosolyogtam.
-Akkor jó -sóhajtott.- Én fogat mosok és lefekszem -közölte és elindult a helyiség felé, de kapcsoltam. A fürdőszobában tükör van, ha a tükörbe belenéz, látni fogja, hogy puma lett, ha meglátja kurvára ki lesz akadva. Gyorsan elévágtam, és rátámaszkodtam az ajtófélfára.
-Kiko? -húzta fel a szemöldökét.
-Ahm, összetörtem a tükröt a fürdőszobában, de feltakarítottam -vigyorogtam.
-Oké, gratulálok, engedj be! -méltatlankodott, de nem engedhetem be.
-Nagyon fontos dolgom van odabent, szóval kérlek várj egy kicsit -néztem rá kiskutya szemekkel, mire intett, hogy menjek.

Gyorsan befutva a fürdőbe levettem a tükröt a csap mögötti falról és összekarcoltam az, amúgy is karcos, csaptelepet, hogy még véletlenül se lássa meg magát sehol, mert akkor biztos, hogy elhalálozik, vagy járhatok be a zártosztályra hozzá. Körülbelül 10 perce lehettem bent, amikor Beom elkezdett dörömbölni az ajtón.
-Kiko! Engedj már be -morgott.
-Oké-oké, bocsánat, elfelejtettem, hogy te is itt vársz -vigyorogtam, de Beom félretolt és bejött fogat mosni.

Éppen kiköpte a fogkrémet Beom, amikor elkezdett visítani, mire azonnal odafutottunk Cukorral.
-Kiko! Hogy nézek ki?! Miért lettem puma?! Azonnal magyarázatot kérek! -szemei gyermeki félelmet árasztottak, egy cseppet meg is sajnáltam.- Arra sem adtál választ, hogy mitől lett neked 9 rókafarkad oly’ hirtelen! Az pedig plusz, hogy miért dumálsz folyton a macskámról? És miért ijedtél meg annak a lánynak az arcától, akit lerajzoltam, mert álmomban láttam? Mi a magyarázatod Kiko? -nézett rám Beom, mire sóhajtottam egyet.

Ránéztem a legjobb barátomra, a családom legfontosabb tagjára és a testvéremre. Ezt a titkot mióta őrizgetem Beom, ideje megtudnod.
-Nem tudom miért lettél puma és azt sem, hogy milyen fajta állat lehetsz Te. 3 fő klán uralja a világot. A Farkasok, a Macskák és a Kumihók. Kisebb klánok az Egerek és mindenféle kisebb állat. Én kumiho vagyok Beom, hogy miért dumálok a macskádról, arra rájössz Te magad, nem az én tisztem ezt elmondani -remegett a hangom szinte, sosem láttam ilyen feldúlt állapotban Beomot.- Gondolj az emberi alakodra és visszaváltozol.
Beom bólintott, majd lehunyva a szemét, visszaváltozott emberi alakjára. Tekintetét rám emelte, könnyes szempillái szívszorító látványt nyújtottak számomra.
-Beo... -kezdtem volna, de Beom közbeszólt.
-Most hagyj egy kicsit Beo -sóhajtott.- Elég volt -mondta.

Folytatjuk...