1963 tavaszán Budapest lakossága nyugodtan készülhetett a felszabadulás ünnepére. Az utcákon rend volt és fegyelem, a gyárakban munka, otthon pedig család és étel várta az embereket. Senki sem hitte volna, hogy a városban szörnyű gyilkosság történhet. Egy megcsonkított nő holttestére bukkannak, körülötte pedig vérrel festett szimbólumokra. A párt azonnali hírzárlatot rendel el, az ügyet pedig két veterán nyomozóra Benkő Miklósra és Fehér Zoltánra bízzák. Eközben Fehér Zoltán felesége Zsuzsanna, a Magyar Nemzet újságírója titokban nyomozni kezd, hogy megtalálja az elkövetőt, ám hamar rá kell döbbennie, hogy ezúttal nem egy elszigetelt esetről van szó, hanem olyasmiről, ami a kommunista paradicsomban nem történhet meg: egy rituális gyilkosságsorozatról. Az események forgatagában mindenkiben ugyanaz a kérdés merül fel. Ki fog végezni velük előbb, az állam vagy a gyilkos?
Egy rituális gyilkosságsorozat története a kora Kádár-korszakból, ahol mindenkinek súlyos titkai vannak, ahol mindenki fél igazat mondani és ahol nem minden fohász az Úrhoz szól…
Mindig öröm, ha megtisztelnek minket szerzők azzal, hogy elküldik a művüket. A legtöbb esetben pedig tényleg olyan regényeket, novellákat kapunk, amik felkeltik az érdeklődésünket és szívesen adunk nekik helyet az oldalon. Túlzás nélkül állíthatom, hogy Az ördög evangéliuma az egyik legérdekesebb alkotás, amit volt szerencsém elolvasni. Hiánypótló darab. Először is kifejezetten izgalmas, hogy nem valami távoli helyre, országba kalauzol el minket, hanem hazai környezetbe helyezi a szerző a történetet, ráadásul egy olyan korszakba, amiről elég keveset beszélünk, pedig mind a mai napig velünk élő múltunk. Már maga a korszak megválasztása is hordozza magában a kegyetlenséget, feszültséget, félelmet és kettősséget. A szerző pedig nagyon jól használja ki az ebből adódó lehetőségeket és meglehetősen pontos korrazjot ad nekünk, ami mindenki számára ismerős lehet. A történelmi vonal, az oldalak közötti feszültség, az emberek megtörtsége, a félelemmel, fájdalommal való együttélés nehézségei és a túlélésért folytatott harc kézzel fogható és teljesen átérezhető az olvasó számára.
A szerző nem fél olyan témákat is érinteni, melyek mind a mai napig nincsenek kibeszélve és elég nagy vitát okoznak a történészek vagy politikai oldalak körében. A második világháború, a Horthy-korszak vagy a kitörés mind-mind olyan témák, melyekről alig, vagy nagyon egyoldalúan beszélünk, éppen ezért sem tudunk megbékélni velük. Ezt a zavart pedig tetten érhetjük a szereplőkben is, akik rengeteg fájdalmat hordoznak, melyek kihatással vannak a jelenükre. Pontosan ebből adódóan keverednek bele olyan dolgokba, melyektől inkább távol kellene tartani magukat. Ez különösen igaz Zsuzsannára. Az önmarcangolás és fájdalom megtestesítői pedig Miklós és Zoltán, akik teljesen más személyiségek, ebből kifolyólag más irányba is mutat a sorsuk. A frissességet, lendületet Gábor karaktere hozza be, aki a reményt testesíti meg. Egy olyan élet reményét, amiről mindenki szeret ábrándozni, de valahogy senki nem hisz benne. Történelmi korkép és karakterábrázolás terén tehát nagyon jól teljesít a regény.
Na de mi van a creepy vonallal? Itt sem lehet panaszunk, baromi érdekesek a rituális gyilkosságok és az a misztikum is, ami az egész mozgatórugója. Sok kutatómunka lehet egy ilyen történetszál kitalálásában, ezért külön jár az elismerés. Kapunk hátborzongató részeket és magunk is szeretnénk megfejteni a rejtélyt. A nyomozós szál izgalmas és az külön jó, hogy három szálon fut a cselekmény. Ott van a hivatalos nyomozás, Zsuzsanna magánnyomozása és időközben belép még egy karakter. Róla szándékosan nem írok többet, de annyit elmondhatok, hogy nekem az egyik kedvencem volt.
Nyilván nem beszélhetünk hibátlan alkotásról. Úgy nagyjából a könyv 2/3-áig roppant részletes a regény, a szerző odafigyel arra, hogy rendesen bemutassa a karaktereit és azok háttértörténeteit, miközben kirajzolódik előttünk a kádári Magyarország és egy brutális, ugyanakkor nagyon szövevényes gyilkosságsorozat. A regény maradék 1/3-nál viszont kapkodást lehet felfedezni, ami azt eredményezte, hogy a szálak elvarratlanok maradtak. Mintha dönteni kellett volna, hogy a végére, mivel foglalkozzon a szerző, ezért nem tudta rendesen befejezni, amit elkezdett. A karakterekre és azok sorsának alakulására fókuszált inkább, így a misztikus szál, a nyomozás és az egész továbbélése lezáratlan maradt. Vannak olyan szálak, amik elindulnak, majd hirtelen megszakadnak. Félre értés ne essék, a fő részeket szépen végigvitte a szerző és nagyon izgalmas, na meg fájdalmas lett a regény vége, tehát abszolút nem lehetünk elégedetlenek. Abban nincs gond, hogy eligazodjunk a történetben, csak éppen túl sok ajtót nyitott ki az író és ennek a felét tudta csak becsukni.
Összességében egy nagyon bátor, okosan építkező regény Az ördög evangéliuma, melynek nyelvezete gördülékeny, könnyen olvasható és szépen megmunkált. A karakterek nagyon jók, a gyilkosságok is és a jól ismert kliséket is ügyesen használja fel, miközben mindezt egy olyan környezetbe és korba helyezi, amivel tényleg nem foglalkozunk eleget, pedig hosszú az árnyéka.
- Pro
- A karakterek szerethetőek, jól kidolgozottak.
- A korkép és a hely megválasztása.
- Szövevényes és érdekes a történet.
- Az egyházi rész külön figyelemre méltó.
- Tartogat meglepetéseket.
- Kontra
- Túl sok mindent zsúfolt egy könyvbe.
- Vannak olyan szálak, amiket nem tud rendesen végig vinni.
- Horrorelemekből lehetne több.
Pro | Kontra | 89% |
A karakterek szerethetőek, jól kidolgozottak. | Túl sok mindent zsúfolt egy könyvbe. | |
A korkép és a hely megválasztása. | Vannak olyan szálak, amiket nem tud rendesen végig vinni. | |
Szövevényes és érdekes a történet. | Horrorelemekből lehetne több. | |
Az egyházi rész külön figyelemre méltó. | ||
Tartogat meglepetéseket. |