A Firewatch egy igen különleges játék. Adva van először is a Telltale Games nevezetű fejlesztőgárda, akiknek többek közt a nagyszerű The Walking Dead és a Wolf Among Us játékokat köszönhetjük. A csapat játékaira jellemző a kevés interaktivitás, szinte minden esetben adott lehetőségek közül egyet kiválasztva szólhattunk bele a történet haladásába. A Telltale Games-es játékok sokkal inkább filmeknek vagy interaktív képregényeknek tűnnek, ahol erősen dominál a történetorientáltság, mintsem klasszikus videójátékoknak, de ennek a fajta megközelítésnek köszönhetően a cég hatalmas sikereket könyvelhetett el magának, mi pedig örülhetünk, hisz termékeik minden esetben átlagon felüliek. A Telltale-től aztán kivált pár tag, és megalapították a Campo Santót, aminek első alkotásáról lesz most szó.

A Firewatch számos elemét megőrizte a korábbi játékoknak. Továbbra is a történetközpontúság jellemzi, és valódi akció csak kevés található benne. Azonban ami nagy újdonság, hogy a megszokott képregényes formát eldobták, helyette már belső nézetes, first person módban járhatjuk be az egyébként festőien megalkotott területet.

A játék meglepően komplex háttértörténettel rendelkezik. Főhősünk, Henry előtörténetét olvasgatva megnyílik előttünk élete, ami kezdetben egy szokásos, mindennapi ember történetének indul. Megismerkedik álmai nőjével, akit hamarosan feleségül is vesz. Összeköltöznek, gyerekeket terveznek, és élvezik az életet, mindaddig, míg feleségén hamarosan az Alzheimer-kór jelei nem jelentkeznek. Állapota minden igyekezet ellenére rosszabbodik, elhatalmasodik rajta a paranoia és a demencia. Habár Henry mindent megtesz, feleségének szülei végül úgy döntenek, hogy magukhoz veszik a nőt, a férfi pedig egyedül marad, kissé depresszióba is esik. Mikor aztán egy parkőri álláslehetőséget talál, kapva kap az alkalmon, hisz így elhúzódhat a világ elől, és végre gondolataiba temetkezhet.

Így kerül a wyomingi vadonba, egy hatalmas természetvédelmi területre, elszigetelve mindentől és mindenkitől. Egyetlen társa felettese, Delilah, akivel azonban csak walkie-talkie-n tudja tartani a kapcsolatot. Mondanom se kell, kettejük kapcsolata sarkalatos pontja a játéknak. Henry feladata tehát, hogy őrtornyából figyelje a tájat, és ha tüzet vagy bármi rendellenességet lát, azonnal jelentse. Kezdetben minden rendben is megy, ám nem telik el sok idő, és Henry úgy kezdi érezni, hogy talán még sincs teljesen egyedül. Valaki vagy valakik a nyomában vannak, figyelik minden lépését, betörnek a tornyába, a közelben lábatlankodók nyomtalanul eltűnnek, és lassacskán megkezdődik az elkeseredett macska-egér játék Henry és a pszichopata üldözője között, ki ellen segítségre nem számíthat, hisz teljesen egyedül van a semmi közepén.

A játék hihetetlen jól építi fel történetét. Henry és feleségének meséje már rögtön az elején megalapozza a hangulatot, majd mikor a kezdetben drámai sztori lassacskán átcsap krimibe, azután pedig egyenesen thrillerbe, a játékos már tényleg csak elégedetten csettintgethet. Hiába a hatalmas nyílt terep, a befogadón eluralkodik a klausztrofóbia érzése, szinte érezzük, ahogy ismeretlen zaklatónk kint bujkál a fák között, egyetlen percre sem veszítve szem elől minket. A történet szépen, pontról-pontra bontakozik ki előttünk, kicsiben indulva, majd egyre terebélyesebbé nőve, míg végül már teljesen összezavar.

Ahogy korábban említettem, Henry és Delilah kapcsolata az egyik legfontosabb pont a játékban. Szinte minden fellelhető dologról beszélgetni tudunk vele, megoszthatjuk titkainkat, terveinket, vagy lehetünk teljesen elutasítók vele, és ő ennek megfelelően fog hozzánk állni. Habár nem láthatjuk, hisz mérföldekre van Henry területétől, „jelenléte” mégis megnyugtató, a szinkronszínészek pedig kiemelkedő munkát végeztek itt is, akárcsak a rokon cég, a Telltale alkotásaiban.

Néhány negatívum azonban sajnos becsúszott, habár ezek nem számottevőek. Az egyik rögtön az, hogy habár szakítottak a képregényes formával, és már szabadon fedezhetjük fel a vadont, mégis többnyire egy sétaszimulátorral van dolgunk, már ami a játékmenetet illeti. Igen, természetesen a történeten van a hangsúly, minden más mellékes, de talán kicsivel több akció színesebbé tehette volna magát a játékmenetet. A másik dolog, ami talán nem is nevezhető „klasszikus” problémának, az a befejezés.

Nos, a történet lezárása szerintem sokakban csalódottságot fog kiváltani. Afelől kétségem sincs, hogy a készítők pontosan azt akarták, ami kisült végül, de abban nem vagyok biztos, hogy ez jó ötlet volt részükről. Nem szeretnék róla semmit elárulni, de végig nagyon jól játszanak a fantáziánkkal, valamint az idegeinkkel, végül pedig egy huszárvágással véget vetnek az egésznek, ami finoman szólva sem fair. Még egyszer hangsúlyozom, értem én, hogy mit akartak ezzel, de számomra ez mégis keserű pirula volt. Ezeket leszámítva azonban a Firewatch egy megindító, szép, és fokozatosan egyre szorongatóbb krimi-thriller történet, amiben a játékos könnyen el tud veszni. Akiknek a Telltale Games játékai tetszettek, az ebben sem fog csalódni, hisz sok helyen az anyacég trükkjeit lehet felfedezni.

Értékelés: **8/10
**