Egy kis palackot sodor a partra a víz Skóciában. A benne lévő üzenet dánul íródott és egy kisgyerek írta. Egy olyan kisgyerekek, aki egy vallásos közösségből tűnt el évekkel korábban. Ennél több pedig már nem is kell ahhoz, hogy a Q Ügyosztály nekifogjon az ügynek. Egyre inkább úgy tűnik, hogy itt nem egyszerű gyerekrablásról, hanem egy sorozatgyilkos beteges mániájáról van szó.

Mondanom sem kell, hogy ez bizony egy nagyon lélekgyilkos téma és nem is volt könnyű nézni. Természetesen ezt a részt is áthatja a depresszív, ködös skandináv légkör, ami minden napfényt lefojt, ugyanakkor ennek a résznek a témája erre az érzésre még rá is erősít. Elvégre kisgyerekekről van szó, akik teljesen ki vannak szolgáltatva egy elmebajos kényének-kedvének, ráadásul a szüleik is a gyilkos kezére játszanak bigottságukkal.

Számomra ez a rész volt a legmegterhelőbb és szó szerint görcsbe rándult a gyomrom, amikor a gyerekek beszálltak annak a rohadéknak a kocsijába és nem lehetett tudni, hogy valaha élve látjuk-e még őket. Ugyanakkor itt szeretném megjegyezni, hogy a készítők megijedtek a témától. Habár a Palackposta sokkal kegyetlenebb témával foglalkozik, mint az előző két rész, ez a kegyetlenség nem jön át annyira a filmen. Nyilván megérinti a nézőjét és igen durva dolgok vannak benne, de tompán valósították meg. Valahol persze meg tudom ezt érteni, hiszen még a horrorfilmekben is elég nagy tabunak számítanak a gyerekek, de azért jobb lett volna, ha erősebben jelenítik meg ezt a témát a vásznon akár elrettentő célzattal is.

Ám azt is meg kell hagyni, hogy a vallási fanatizmus témakörét viszont nagyon jól használják. Tökéletesen bemutatják, hogy a hitnek, milyen negatív oldala van és milyen károkat tud okozni, ha nem kezelik a helyén. Egy kicsit belevitték a vallási ellentétek problémakörét is, de most nem ezen volt a hangsúly, így ezt csak érintőlegesen vették bele a filmbe. Azért azt megjegyezném, hogy a legmegmosolyogtatóbb beszólás is ennek kapcsán hangzik el, méghozzá Morck szájából. Ami viszont nagyon fontos, hogy mindezt ítélkezéstől mentesen teszik, csupán bemutatják magát a jelenséget, ez pedig nagyon dícséretes hozzáállás.

Itt is megvan a verseny az idővel vonal és nagyon jól is adagolják a készítők a feszültséget. Jól lendítik előre a cselekményt és tényleg a szék karfáját kapargatva idegeskedünk, hogy mi is lesz a vége a történetnek. Azt azonban már edzett Q Ügyosztály nézőként tudjuk, hogy nem lesz feloldozás és biztosan marad bennünk rossz érzés a végjátékot követően.

Carl és Assad karaktere pedig részről részre izgalmasabb, komplexebb és érdekesebb. Egyre jobban elmerülünk ennek a két embernek a személyiségében, egyre többet tudunk meg róla és egyre jobban működnek ők ketten a vásznon. Carl nagyon esendő, míg Assad borzasztóan szerethető és kettejük személyiségéből fakadó ellentétek pedig jó dinamikát adnak a történetnek. Mellettük pedig Johannes egy igazán visszataszító mocsadék. A Fácángyilkosok rohadékjainak szintjén van, csak nyilván itt máshogyan kell értelmezni a gonoszságot.

Igazán elgondolkodtató film lett a Palackposta, ami jól használja és egyben újítja meg a zsáner elemeit. Fontos és súlyos kérdéseket feszegetnek, amik szinte agyonnyomják a nézőket. A gonosszal való találkozás pedig idegtépő jelenetsorban testesül meg. Hihetetlen, hogy a színvonal nem romlik, pedig már ez a harmadik rész, viszont semmi kilengést nem lehet észlelni. Lehet valakinek monoton, komor és néhol lassú a Q Ügyosztály történeteit feldolgozó filmek világa és meg is tudom érteni, hogy nem való ez mindenkinek, viszont tagadhatatlan tény, hogy a maguk műfajában igazi mesterművek, komoly mondanivalóval, nagyszerű karakterekkel és egyre jobban teljesítő színészekkel.

Pontszámom: 8/10.

IMDb | mafab