Köszönjük a MozIComnak, hogy megnézhettük a filmet! Kritikánk spoilermentes.

Joel Schumacher kultfilmje, az Egyenesen át távolról sem hibátlan, de nem az a sztori, amit fel kéne újítani. Jó negyed évszázadig el is kerülte a remake-láz, de aztán a Columbia úgy gondolta, ideje egy újrázásnak. A tetovált lány rendezőjét, Niels Arden Oplevet kérték fel, hogy készítse el a feldolgozást, ami egyébként bizonyos olvasatban folytatásnak is minősíthető. Az újrafazonírozott Flatlinersnek vannak jó pillanatai, de nem szolgál többel: összességében egy langyos, felejthető remake.

Ezúttal is 5 fiatal keresi, hogy vajon mi van a halál után (természetesen megint a múlt démonai), a főkolompos ezúttal azonban egy női rezidens (Ellen Page), aki sok évvel ezelőtt elvesztette a testvérét egy autóbalesetben, amit persze ő okozott. Az eredetiben csak Julia Roberts képviselte a női nemet, itt azonban hárman is: Page mellett a vámpírnaplós Nina Dobrev és Kiersey Clemons domborít, a fiúk oldalán pedig James Norton (Happy Valley) és Diego Luna (Zsivány Egyes) tesz meg mindent azért, hogy a túlvilággal kacérkodó fiatalokról szóló alkotás erősebb legyen egy tucathorrornál.

Nem az ő hibájuk, hogy ez nem jött össze. Pedig a film jól indul (pontosabban: érdekesen), az első haláljelenet - bénaságai ellenére - feszült, a karakterek többsége szépen kezd felrajzolódni. Aztán ahogy a túlvilági túrák utáni eufórikus érzés, ami jónéhány, valóban vicces szcénát szül, pánikká változik, a film a hangulat helyett inkább az ijesztgetésekkel tölt több időt, amelyek kevés kivételtől eltekintve úgy épülnek fel, hogy valaki egyedül marad, lekapcsolódik a villany, aztán búúú, valami beleugrik a delikvens arcába. A redundáns, másodpercre pontosan kiszámítható parajelenetek közt pedig a figurák nem tudnak eléggé kiteljesedni, na meg lélegezni sem, ami ahhoz is vezet, hogy útjaik lezárásai elmaszatoltnak hatnak. Karakterépítésben persze az eredeti sem volt a forgatókönyvírás csúcsa, ám a remake jóval elmarad tőle ezen a téren is.

Túl sok meglepetést ne várjuk a 21. századi Flatlinerstől, mindössze két helyen tud meghökkenteni: egyszer akkor, amikor a szkript bevállal egy merész húzást a féltáv után nem sokkal, másodjára pedig, amikor nem kezd semmit ezzel a fordulattal. Az ötlettelenség a látványban is megmutatkozik: az dicséretes, hogy Oplev nem akarta lemásolni Schumacher filmjének egyedi képi világát, de az a steril, műanyag, olcsó effektekkel meghintett valami, amit a vászonra pakolt, hidegen hagyja az embert.

Az új Egyenesen át nem okoz agykárosodást, meg lehet nézni, vannak benne szép fiatalok, akik szépen játszanak (főleg Ellen Page), a felütés, az alapgondolat pedig még most is érdekes, de kevés a hozzáadott érték: egy újabb kicsiny ambíciójú feldolgozással "gazdagodott" a filmvilág.

5/10

IMDb | mafab