Az én utolsó posztapokaliptikus horrorajánlóm a ***2007-es Fog és köröm (Tooth and Nail)***, mely bár hagy maga után kívánnivalót, igazán életszagú, ötletes alaptörténettel rendelkezik.

Az én utolsó poszt-apokaliptikus horror ajánlóm a 2007-es Fog és köröm (Tooth and nail), mely bár hagy maga után kívánni valót, igazán életszagú, ötletes alaptörténettel rendelkezik.

A film az After Dark Films berkein készült el, kis költségvetésű. Történetünk az emberiség „kihalása” után veszi fel a fonalat, a Föld kőolaja elfogyott, a tartalékokat pedig gyorsan felhasználták, anarchikus lett a hangulat, így az emberek kétharmada délre vándorolt, ahol felkoncolták egymást az élelemért. Ilyenkor egyébként mindig eszembe jut, az állatok hova tűnnek? Megesznek minden madarat például?

Rögtön megismerkedünk főhőseinkkel, egy kilenctagú csoporttal, akik egy kórházban húzták meg magukat és vezetőjük a professzor, Darwin (komolyan). Felderítőik egy portyájuk során megtalálnak egy sebesült nőt, Neon-t (Rachel Miner) és szállásukra viszik, hátha segítségükre lehet.

Természetesen a csapatban erős viszályok alakultak ki, a vezető, a munkamegosztás, a stratégia és az új tag ellen, ráadásul még külső veszély is leselkedett rájuk, éjszakánként mindig eltűnt egy-egy emberük. Hamar rá kellett jönniük, nincsenek biztonságban, egy kannibál horda módszeresen megpróbálja őket levadászni. A horda vezetője pedig nem más, mint Michael Madsen.

Nagyon tetszett a kannibál ötlet, mert valószínűleg tényleg ez lesz majd, nem egy vírus végez velünk, nem zombik elől kell majd menekülnünk, hanem egymás elől, mert az emberre igazán jellemző, hogy még az utolsó pillanatban is inkább feláldozza, jelen esetben megegye társát, mintsem összefogjon vele. Annyi problémám volt ezzel az ötlettel, hogy akkor tehették volna a távolibb jövőbe, hisz, amíg még minimálisan, de van élelem, addig szerintem a kannibalizmus ötlete nem merül fel.

A dialógusok néha egészen nevetségesek, volt egy mondat, amin akaratlanul is felnevettem: „Egy tátongó lyuk van a hasán, de nem vagyok orvos, nem tudom, mi van vele.” Ebből következik, nincsenek kiemelkedő alakítások, középszerűek a szereplőink, háttértörténetük nincs kibontva, semmi motiváció, egészen úgy tűnik a játékidő első órája, mintha egy sorozat második része lenne, se füle, se farka. A film utolsó félórája viszont igazán tetszett a csavarnak köszönhetően és akkor már kezdtem élvezni. Végig volt egy ötletem, hogy én mit tennék egy olyan esetben, amikor kannibálok elől kell menekülni és igazán örültem, amikor a szereplők is ezzel az ötlettel rukkoltak elő.

Összességében szerintem egy átlagos filmet kaptam, nem fogom többször megnézni, de ízlések és pofonok, az én véleményemtől függetlenül ajánlom.

Szerintem: 5/10Az én utolsó poszt-apokaliptikus horror ajánlóm a ***2007-es Fog és köröm (Tooth and nail)***, mely bár hagy maga után kívánni valót, igazán életszagú, ötletes alaptörténettel rendelkezik.

A film az After Dark Films berkein készült el, kis költségvetésű. Történetünk az emberiség „kihalása” után veszi fel a fonalat, a Föld kőolaja elfogyott, a tartalékokat pedig gyorsan felhasználták. Anarchikus lett a hangulat, így az emberek kétharmada délre vándorolt, ahol felkoncolták egymást az élelemért. Ilyenkor egyébként mindig eszembe jut: az állatok hova tűnnek? Megesznek minden madarat például?

Rögtön megismerkedünk főhőseinkkel, egy kilenctagú csoporttal, akik egy kórházban húzták meg magukat, és vezetőjük a professzor, Darwin (komolyan). Felderítőik egy portyájuk során megtalálnak egy sebesült nőt, Neont (Rachel Miner), és szállásukra viszik, hátha segítségükre lehet. Természetesen a csapatban erős viszályok alakultak ki a vezető, a munkamegosztás, a stratégia és az új tag ellen, ráadásul még külső veszély is leselkedett rájuk, éjszakánként mindig eltűnt egy-egy emberük. Hamar rá kellett jönniük, nincsenek biztonságban, egy kannibálhorda módszeresen megpróbálja őket levadászni. A horda vezetője pedig nem más, mint Michael Madsen.

Nagyon tetszett a kannibál ötlet, mert valószínűleg tényleg ez lesz majd, nem egy vírus végez velünk, nem zombik elől kell majd menekülnünk, hanem egymás elől, mert az emberre igazán jellemző, hogy még az utolsó pillanatban is inkább feláldozza, jelen esetben megegye társát, mintsem összefogjon vele. Annyi problémám volt ezzel az ötlettel, hogy akkor tehették volna a távolibb jövőbe, hisz amíg még minimálisan, de van élelem, addig szerintem a kannibalizmus ötlete nem merül fel.

A dialógusok néha egészen nevetségesek, volt egy mondat, amin akaratlanul is felnevettem: „Egy tátongó lyuk van a hasán, de nem vagyok orvos, nem tudom, mi van vele.”. Ebből következően nincsenek kiemelkedő alakítások, középszerűek a szereplőink, háttértörténetük nincs kibontva, semmi motiváció, egészen úgy tűnik a játékidő első órája, mintha egy sorozat második része lenne, se füle, se farka. A film utolsó félórája viszont igazán tetszett a csavarnak köszönhetően, és akkor már kezdtem élvezni. Végig volt egy ötletem, hogy én mit tennék egy olyan esetben, amikor kannibálok elől kell menekülni, és igazán örültem, amikor a szereplők is ezzel az ötlettel rukkoltak elő. Összességében szerintem egy átlagos filmet kaptam, nem fogom többször megnézni, de ízlések és pofonok, az én véleményemtől függetlenül ajánlom.

Szerintem: 5/10

IMDb | mafab