A Fortitude első évada igazi meglepetés volt minden néző számára, és hamar nagy népszerűségre tett szert. Jómagam is a valaha készült legjobb sorozatok közé sorolom, és ez a lelkesedés nem véletlen. Egy megszokottnak látszó krimis nyitány után a sorozat szép lassan elvitte a történetet egy teljesen más, tudományos-fantasztikusabb irányba, és a krimiből fokozatosan áttértünk a sötét dráma, a pszichothriller és horror birodalmaiba. Mindezt zseniális szereplőkkel, és magával ragadó környezettel tálalták, amik mind valahogy kiemelték a szériát az átlag fősodorból. A folytatás borítékolható volt, és kíváncsi is voltam, hogy viszik tovább a város történetét, főleg, hogy az első évad végére nagyjából minden főbb szálat sikerült logikusan elvarrni.

A korábbi tragikus események sora teljesen megváltoztatta Fortitude városát. A jól ismert nyugodt, békés légkör már nincs többé, az emberek bizalmatlanok, és gyanakvóan tekintenek mindenkire. Hildur, a kormányzó próbálja kezelni az új helyzetet, de egy kontinensről küldött hivatalos felügyelő, Erling Munk folyamatosan akadályozza és ellehetetleníti a munkájában. A központi laborban egy újonnan, kétes megbízóktól érkezett doktornő, Khatri kezd el dolgozni, az események túlélőit vizsgálva. Mindezek mellett Dan eltűnése és Eric távolléte miatt a rendőrség hölgy tagjainak egyedül kell megbirkózniuk egy újabb rejtélyes gyilkossággal. Egy lefejezett holttestet találnak az út mentén a hóban, majd rövidesen egy megcsonkított kutya teteme is előkerül az egyik menhelyen. A nyomozást csak nehezíti a folyamatosan szétbomló vezetőség, és Munk állandó közbenjárása, főleg, hogy a gyilkosságok tovább szaporodnak, és egyre furcsább, megmagyarázhatatlanabb körülmények is beárnyékolják az eseményeket.

Az első évad nagyon magasra tette a lécet, és épp ezért reménykedtem, hogy a készítők tartani tudják majd a színvonalat és még tovább bontják majd ki előttünk ennek a fagyos és rejtélyes vidéknek a történetét. Szerencsére nem kellett csalódnom a második évadban. Bár érezhetően pár dologban kicsit gyengébb, mint elődje, és már nem lengi be az a fajta energia, mint a legelején, azért sikerült megtartani azt a hangulatot, és ha lehet, Fortitude világát egy még aggasztóbb és furcsább irányba vitték tovább. Sorozatról beszélünk, de a folytatások alapszabályai itt is érvényesülnek; azaz mindenből többet, nagyobb tempóban. Itt már sokkal több dolog történik már az elején, sokkal több szálon fut a cselekmény, amik a történet előrehaladtával tovább bonyolódnak. Az első évad eseményei után ez érthető is, de itt tényleg nem sokat vacakolnak. Nem is próbálnak minket abba a hitbe ringatni, hogy egy átlagos krimiről van szó, hiszen az előzmények ismeretében ennek nem is lenne értelme. Az évadnyitó epizódban még gyorsan lezárják azt a pár kis szálat, ami a korábbi évad fináléjából még hátra maradt, aztán szinte egyből megyünk is tovább az új eseményekre. Sokkal több a hulla is, és a gyilkosságok kivitelezése is sokkal véresebb és néha zavarbaejtőbb is. Egyszóval a készítők tényleg igyekeztek minden szinten emelni a téteket, amik nem mindig sikerültek hibátlanul, de ezzel együtt is tovább növelték ennek a fagyos északi világnak a mítoszát, és igen, itt most már tényleg fogalmazhatunk úgy, hogy egy mítoszról van szó.

A legnagyobb főszereplőnk továbbra is a fagyos kietlen táj, és ez már az egész szigetet is lefedi, nemcsak Fortitude városát és környékét. A helyzet, ha lehet még kilátástalanabb, hiszen a várostól most Oslo is minden támogatást megvon, és mások is szeretnék felszámolni a vezetőséget a saját hasznukra. Tehát a városlakók most tényleg magukra vannak hagyva, egy olyan környezetben, ahol a többség még annyira sem bízik egymásban, mint eddig. És mindez egy olyan eseménysorozat kellős közepén, ami sokkal nagyobb horderővel bír, mint ahogy azt a többség gondolná. Az első évad kapcsán már megemlítettem a sokak által felemlegetett Twin Peaks párhuzamot, de a második évadnál ez még inkább aktuális. Továbbra se számítsunk például más dimenziókra, vagy Lynch szokásos agymenéseire, de a Fortitude második évada kétségtelenül rengeteget merít Twin Peaks világából. A gyilkos kilétére most is hamar fény derül, de ahogy megszokhattuk, itt egyáltalán nem az a kérdés, hogy ki a gyilkos, hanem sokkal inkább az, hogy miért tette, illetve az indítékai, milyen további sötét titkokat és következményeket rejthetnek magukban. És az új évad fenyegetése talán sokkal nagyobb és kiszámíthatatlanabb, mint az első évadé volt. Míg ott lehetett rá találni egyfajta tudományosan logikus magyarázatot, itt már teljesen belemegyünk egy misztikus vonalba. Aki a sorozat „reálisabb” vonalához szokott hozzá, annak nem kell megrémülnie, ez a misztikum végig bizonytalanságban marad. Nem tolják arcunkba a dolgot, de az már tény, hogy ebben a fagyos birodalomban valami nagyon nincs rendjén, és ez már a városkára is egyre jobban kezd rátelepedni. Akárcsak Twin Peaks-ben, a látható dolgok mögött itt is sokkal több rejtőzik. Ezeknek az elemeknek köszönhetően sikerült Fortitude-ot egy még nyomasztóbb és idegenebb hellyé tenni, ahol már tényleg bármi megtörténhet, és csak egy lépés választja el attól, hogy kinyilvánítsuk az igazi fehér, fagyos pokollá.

A színészekre és karaktereikre ezúttal sem lehet panaszunk. Az előző csapatból sokan eltűntek, de a lényegesebb, központi figurák megmaradtak, és őket egy másik oldalukról is megismerhetjük. Ilyen volt nekem például Hildur, akit az első évadban csak egy tipikus, jól megszokott kormányzó figurának láttam, aki próbálja valahogy egyben tartani a dolgokat, közben a saját terveit is megvalósítva, de folyamatosan rossz döntéseket hozva, az eseményekre a legcsekélyebb ráhatással. Itt már sokkal átérezhetőbb és emberibb lett nekem a karaktere, talán éppen azzal, hogy a kormányzói pozíciója kezdett meginogni, és a korábbi események is átformálták kicsit. Határozottan megkedveltem őt. Natalie és Vincent kapcsolatát is tovább vitték, bár az ő száluk inkább a folyamatosan lefutott körök sorozata volt. A rendőrség hölgytagjait, Petrát és Ingridet is jobban megismertük, ami mindenképpen jót tett a karakterüknek. De aki a legnagyobb változáson esett át, az Dan (ex)sheriff. Vele kapcsolatban sajnos csak nagyon spoileresen tudnék belemenni a lényeges dolgokba, de elképesztő, hogy az első évad után hova jutott el. Ott még egy eléggé ellentmondásos, de alapjáraton megérthető és igazán sajnálható figura volt. De itt már egy teljesen más jellemmé alakult át. Sokáig nem tudjuk meg, hogy pontosan mi történt vele az eltűnése óta, de jelleme, ha lehet még ellentmondásosabbá, és igazán zavarbaejtővé vált. Vele kapcsolatban tényleg nem tudunk biztos pontra jutni, hogy melyik oldalra állíthatjuk, de egy valamit egyértelművé tett a második évad: Dan Fortitude lelke, akármi történik, neki kell valahogy fenntartania a rendet, és mintha már valahol eggyé is vált volna a várossal. Richard Dormer pedig egyszerűen zseniálisan kelti őt életre, néha már egészen félelmetesen is. Jó pár új szereplőt is kaptunk, akik közül a leglényegesebb a Dennis Quaid által megformált Michael Lennox. Ezúttal ő lenne a történetnek amolyan főszereplője és Lennox szerencsére eléggé érdekes és kedvelhető figura ahhoz, hogy tökéletesen helyt álljon a szerepben. A feleségét, Freya-t a Trónok harcából ismerős Michelle Fairley játssza, teljes hitelességgel. Ő és Quaid remek párost alkotnak, végig működik köztük a kémia, és a köztük lévő drámát is sikerült tisztességesen bemutatni. Robert Sheehan Vladekja, aki még említést érdemel, aki szintén legalább annyira érdekes és ellentmondásos figura, mint Dan, és rajta keresztül ismerjük meg a környék misztikumát.

A második évad legnagyobb negatívumának talán azt lehet felhozni, hogy túl sok történetszálat és karaktert próbál nagyon gyorsan mozgatni és emiatt az egésznek a váza meginog kicsit. Sok esemény rendes bemutatására nem jut elég idő, és nagyon hamar lezavarják. Emiatt elég töménynek és néhol nehezen érthetőnek tűnhet. Illetve az erőteljes műfajváltás és az új elemek, amik néhány korábbi nézőt el tudnak riasztani, mert tény, a második évad még egyedibb és elvontabb lett elődjénél, és ez már nem biztos, hogy mindenki tetszését elnyeri. Ezt a tendenciát bizonyítja az is, hogy berendelték a széria harmadik évadát, de ezzel együtt el is kaszálták, szóval a harmadik lesz majd egyben az utolsó évad, viszont csak négy epizóddal. Az a sok megválaszolandó kérdés és történetszál, ami megmaradt az évad végére, azt nem tudom, képesek lesznek e tisztességesen lezárni négy epizódban, de reménykedjünk a legjobbakban.

Akik szerették az első évadot, azok biztosan kedvelni fogják a másodiakt is. Lehet egy páran lemorzsolódnak közben, de akiket a sorozat egyedi világa és misztikuma ragadott meg, és akik nyitottabbak, azok élvezni fogják, hogy hova halad tovább Fortitude története. Kár, hogy már kevés lehetőségünk lesz elmerülni ebben a világban, de lehet pont így lesz ez rendjén. Főleg ha egy tisztességes lezárást kapunk, akkor még talán egy igazi, kerek egész lesz a végeredmény, ami kisebb legendává válhat a sorozatok világában.

Pontszám: 8/10.