Szilveszter estéjén nem mindenkinek jut szórakozás és pihenés. Ez alól nem kivétel Ted, a londiner sem. Ezen az estén négy szoba, négy különös történetébe csöppen bele, pedig ő csak a munkáját szeretné elvégezni. Az első szobában boszorkányok használják fel őt egy rituáléhoz, a második szobában egy házaspár bizarr „civódásának” középpontja lesz, a harmadikban gyerekek nyaggatják és még egy halott örömlány is előkerül, míg a negyedikből Ted végre elégedetten távozhat, míg a szoba lakói egy dologgal szegényebbek lesznek.

Allison Anders, Alexandre Rockwell, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino összeálltak, hogy készítsenek egy közös filmet még pedig úgy, hogy mindenki egy-egy külön szkeccset kap, amit a saját stílusában készíthet el. Egy-egy rész olyan 20-30 percet tesz ki és a szállodán, valamint Teden kívül a szereplőknek nem sok köze van egymáshoz, tehát tök külön tudnak működni a történetek, miközben kiadnak egy egészet. Izgalmas elgondolás és annak ellenére, hogy a film Madonna jóvoltából egy Arany Málnát is magáénak tudhat, szerintem nagyon szórakoztató is.

Kezdjük azzal, hogy Tim Roth alakítja a londinert, ami már egy nagyon biztos alap az építkezésre, hiszen Roth kifejezetten jó karakterszínész, Tarantinoval összeállva meg tuti a recept. A színészgárdára sem lehet panasz, hiszen Antonio Banderas, Marisa Tomei, Bruce Willis, Lili Taylor, Jennifer Beals, Valeria Golino, David Proval sőt még Tarantino is tiszteletét teszi egy-egy részben. Egyben nézve a filmet kifejezetten szórakozató, néhol bizarr, ugyanakkor nagyon pörgős, hiszen egy-egy sztorira nem egy egész estés játékidő jut, így feszesre kellett írni a történeteket. Amikor pedig ennyire pörögni kell, akkor minden azon áll vagy bukik, hogyan vezetik fel ezeket a cselekményeket és mennyire tudják felkelteni a nézők érdeklődését.

A bajok akkor vannak a Négy szobával, amikor egyenként kezdjük el szétszedni a részeket. Ugyanis ordító nagy különbség van az első kettő, illetve a második kettő szoba között. Véleményem szerint az első szoba a leggyengébb. Elég kisiskolás a történet és nem nagyon kezdett semmit a boszorkányság, nőiség témájával a rendező, így elég pillekönnyű és felejthető sztorit tettek le a készítők az asztalra. Madonna pedig tényleg katasztrófa a fekete dominaszerkójában. A második szoba már sokkal ígéretesebb és őrültebb. Baromi jól kezdődik, izgalmas, vicces és morbid az egész, de a végére sajnos kifulladt Rockwell és nem tudta tartani a szintet, így elég kiábrándult érzésekkel követjük Tedet a harmadik szobába.

Rodriguez már sokkal jobban ráérzett erre a műfajra és igazán kacagtató, beteg sztorit kaptunk tőle, amit megkoronáz Antonio Banderas baromi jó alakítása és az egész lezárása. A poén az, hogy ez lesz ugyanakkor a gyengéje is ennek a résznek. Banderas olyan marha jó, hogy sajnáljuk, hogy nem ő van végig ebben a részben. Rodriguez ugyanakkor nagyon jól megválogatta a gyerekszínészeket is, akik jól tudnak együtt működni Tim Roth karakterével, egyszóval ez a rész már igazán jól egyben volt. Majd elérkezünk a Penthouse lakosztályhoz, amire azt tudom mondani, hogy tökéletes. Tarantino nem rakott bele sokat ebbe a részbe, viszont arra építette fel a történetét, amihez a legjobban ért: a pofázásra és a váratlan fordulatra. Gyakorlatilag az egész rész egy felvezető a vége csattanóra, de azt annyira jól csinálja, hogy a sok duma hallgatása és a vigyorgásunk közepette szinte sokként ér minket a negyedik szoba vége.

Nem mondom, hogy mindenki odalesz ettől a filmtől, sőt lehet sokkal többen nem bírják, mint ahányan szeretik. Ez egy külön műfajt képező alkotás és habár egyértelmű színvonalbeli különbség van a részek között, de ettől még egy nagyon bizarr és szórakoztató szkeccsfilm arról, mik történhetnek meg egy szállodában. Egyszerűen csak hagyni kell, hogy kitáruljon előttünk a szoba ajtaja és adjuk át magunkat ezeknek a morbid humorú történeteknek. Ha pedig így tettünk, akkor biztos vagyok benne, hogy a kijelentkezést követően még vissza fogunk térni ezekhez a szobákhoz.

Pontszámom: 7/10.

IMDb | mafab