Elérkezett ez a pillanat is, lezárom a francia extrém rovatot. Bemutattam a legismertebb műveket és néhány kevésbé ismert horrort is; voltak, melyek kicsit kilógtak a sorból, de nem mehettem el mellettük szó nélkül. Vannak, melyek kimaradtak, például Gaspar Noé egy-két filmje, ez pedig azért van, mert még nálam is kiverték a biztosítékot, vagy egyszerűen nem lehet feliratot szerezni hozzájuk. A franciák régebbi és friss horrorjaira, drámáira, thrillereire mind jellemző a naturalista ábrázolásmód, de amit Noé tud művelni, számomra már öncélú, például a Lóhús nyitójelenetében az élő ló kivéreztetése. A franciák Európa legjobb horrorjait szállították az elmúlt évtizedben, de még most is nyilván fognak még érkezni műfajon belül filmek, be is fogok róluk számolni, de a rovatot nem húzom-halasztom. Bizonyos filmek azért maradtak ki, mert bár az újhullámú extrém horrorok sorát gyarapítják, mégsem horrorok, hanem drámák, ezért majd a CreepyShake-aktákon belül kerítek rájuk sort. Most pedig lássátok a 10-es listámat, ezek a filmek, ebben a sorrendben az abszolút kedvenceim a francia extrém horrorok közül.

10. Birtoklás (cikk)

Ezt a filmet vagy utálják vagy imádják, vagy vállalhatatlanul rossz vagy zseniálisan jó. Szélsőséges, pont annyira, mint a megszállottság és házasság témája is, melyet bemutat, ahogy a színészi játékok is. Vagy ripacs vagy kiemelkedően jó. Szerintem ez egy remek film, de nagyon nehéz is. Érdekes abba is belegondolni, hogy lehet, amit látunk csak egy illúzió, és igazából a hidegháború analógiájára építik a cselekményt.

9. Ők (cikk)

Egyszerű és merész. A home invasion filmek egyik legjobb darabja, megtörtént események ihlették. Objektíven közelít meg egy igen kényes témát, és a labdát felüti, hogy majd a néző csapja le, saját szájíze szerint.

8. A horda (cikk)

Meglepett, hogy egy zombis film kivitelezése, operatőri munkája ennyire gyönyörű lehet. A kissé bugyuta történetet ez emeli ki a többi, hasonló kaliberű horror közül. Egyértelműen a kivitelezése miatt került be a listámba.

7. Visszafordíthatatlan (cikk)

Gaspar Noé azon filmje, ami még belefért a maga elképesztő, de valószerű kegyetlenségével. Nem gondolom, hogy bármiféle öncélúság lenne benne, mikor a való élet ihlette, sőt, sajnos durvább esetek is vannak ennél. Ez a film csupán naturalista, de az alapjáraton gyomorforgató témát még inkább sulykolja az állandóan hullámzó, kavargó, forgó kameramozgás és a visszafelé haladó történet.

6. Frontier(s) (cikk)

Tipikus újhullámú francia horror, mely slasherelemekből építkezik. A texasi láncfűrészes mészárlás francia megfelelője, hierarchikus, elmebeteg családdal, és egy nővel, kinek a jellemfejlődését végigkövethetjük a játékidő alatt.

5. A betolakodó (cikk)

Kegyetlen, véres, mégsem öncélú. Sok francia filmről mondható ez el, de A betolakodó is tartalmaz egy üzenetet a bosszúról, anyaságról és nőiségről. Van egy-két felesleges jelenete, de alapvetően egy nagyon merész, nagyon jó film, de idegrendszer és gyomor is kell a megtekintéséhez.

4. Magasfeszültség (cikk)

Sokan nem szeretik ezt a filmet, a csavarra hivatkozva. Ez is tipikusan olyan horror, melynek több megfejtése lehet, és mindegyik logikus. Az újhullámú francia extrém műfajának egyik beindítója volt ez a film, a gyönyörű operatőri munkával, vérfagyasztó gyilkossal, remek alakításokkal és a hátborzongató végkifejlettel.

3. Úgy fent, mint lent (cikk)

2014 egyik legnagyobb meglepetése volt ez a misztikus horror. Imádom, ha egy film a minimalista kivitelezéssel tud igazán ütni. Nem szeretem általában a kézikamerás horrorokat, de itt igazán jól működött, és a found footage minden kreativitását teljes mértékben kihasználták. Nagyon szép munka, jó színészi alakításokkal.

2. Mártírok (cikk)

Gondolom, senkit nem lep meg, hogy szerepel a listában, maximum az lehet meglepő, hogy nem első helyen. Az elmúlt évek egyik legkegyetlenebb horrorja, mégsem válik öncélúvá, tud valami pluszt adni a történethez a drámai műfajba való áthajlás.

1. Maniac (2012) (cikk)

Elképesztő felújítás, eredeti és újító látásmód. Ahhoz képest, hogy egy slasherbe oltott gore horrorról van szó, az ember néha azt hiheti, többek között a zenének is köszönhetően, hogy egy romantikus filmet lát. Zseniális rendezői, operatőri és színészi munka.

+1. A zongoratanárnő (cikk)

Nem horror, de a listámban a helye. Az egyik legkeményebb dráma, amit valaha láttam. Nem zárul katarzissal, az majd később jön, mikor az ember végiggondolja a látottakat, és egyszerre érez dühöt, megvetést és szánalmat. Zseniális rendezés és színészi játék jellemzi végig.

A francia horrorok mindig is a kedvenceim közé fognak tartozni, remélem, szerettétek a rovatot és megosztjátok velem a Ti saját toplistátokat!