Franciák, még mindig a franciák. Mi a titkuk, hogy az évtized legjobb horrorjait szállítják Európából? A mérhetetlen gore mögé plusz üzenetet tudnak rejteni, a néző még órákkal később is gondolkodhat rajtuk, a megértés személyiségfüggő, mindenki beleláthat, amit csak akar. A 2006-os horrorvígjáték, a Sheitan is ilyen?

Franciák, még mindig a franciák. Mi a titkuk, hogy az évtized legjobb horrorjait szállítják Európából? A mérhetetlen gore mögé plusz üzenetet tudnak rejteni, a néző még órákkal később is gondolkodhat rajtuk, a megértés személyiségfüggő, mindenki beleláthat, amit csak akar. A 2006-os horror-vígjáték, Sheitan is ilyen?

Bart, Eve, Thai, Yasmine és Ladj baráti társaság, egyik estéjüket egy párizsi szórakozóhelyen töltik, a tipikus „gomorra party” verekedésbe torkollik, a társaságnak pedig tovább kell mennie. Eve felajánlja, hogy menjenek le hozzájuk, vidékre, ott több napot is eltölthetnek, mert szülei nincsenek otthon.

Már az furcsa volt nekem, ahogy a francia vidéket ábrázolták, ha nem tudtam volna, milyen nemzetiségű filmet nézek, hihettem volna, hogy a balkánon játszódik és a Motel egyik részét nézem. Mikor Eve-ék gondnoka Joesph megjelent, kételyeim még nagyobbak lettek. Joseph-et a zseniális Vincent Cassel alakítja, akinek a játéka már szinte ripacsos, de, ha az ember végiggondolja munkásságát, el kell, hogy ismerje ezt a teljesítményét is.

A gondokon első pillantásra látszik: komplett elmebeteg. Végig azt hittem, hogy majd egy Frontier(s)-szerű, Texasi láncfűrészes utóérzetű filmet fogok látni, de készítők ezt a közhelyet kiküszöbölték, amit mindenki maga döntsön el, hogy jó ötlet volt-e.

Joesph artikulálatlanul morog, nincs humorérzéke, alpári és félkegyelmű, állandó vigyorgásától pedig az ember már frusztrálva érzi magát. Ennek ellenére csapatunk Eve-nél tölti az éjszakát. A ház maga is hihetetlenül bizarr, mert a lány apja babakészítő volt és gyűjtötte is a játékokat, ezért a ház minden szeglete telis tele van tömve, (szerintem) vérfagyasztó babákkal, alkatrészekkel és szerszámokkal.

A groteszk hangulat egy percre sem szűnik meg, megismerjük a falu többi lakóját is. A főként férfiakból álló közösségen azonnal szembetűnik, hogy fogyatékkal élők, mintha vérfertőző kapcsolatból születtek volna, de ez a szál nincs kibontva. Artikulálatlan üvöltözésük és agresszív „játékaik” még bizalmatlanabbá teszik hőseinket, akik ennek ellenére tovább folytatják a vidéki bulizást. Josephnek viszont feladata van, akar valamit a fiataloktól minden áron.

A játékidő alatt többször is megfordult bennem, hogy kikapcsolom a filmet és inkább kihagyom a tematikából, annak ellenére, hogy abszolút francia újhullámú mű, de mikor rájöttem, hogy horror-vígjátékkal van dolgom máris megragadott a szinte már hallucinációszerű történet. Meglepően szép és érdekes kamera-beállításokat használ a film horrorhoz képest. A színészi játék csak Vincent Cassell-ra érvényesül igazán, ő vitte végig a hátán a filmet, zseniálisan alakít ez úttal is. Ha a filmnek a szórakoztatáson kívül van mondanivalója, akkor azt a nézőnek kell kitalálnia, mert már maga a cím is utalhat bármire, a Sátán játékaira, vagy a földi pokolra, egy ember saját poklára, magára a Sátánra, ki-ki döntse el maga. Aki szereti az elborult, véres, groteszk filmeket, a Sheitant is szeretni fogja.Franciák, még mindig a franciák. Mi a titkuk, hogy az évtized legjobb horrorjait szállítják Európából? A mérhetetlen gore mögé plusz üzenetet tudnak rejteni, a néző még órákkal később is gondolkodhat rajtuk, a megértés személyiségfüggő, mindenki beleláthat, amit csak akar. A 2006-os horror-vígjáték, Sheitan is ilyen?

Bart, Eve, Thai, Yasmine és Ladj alkotják a baráti társaságot, akik egyik estéjüket egy párizsi szórakozóhelyen töltik. A tipikus „gomorra party” verekedésbe torkollik, a társaságnak pedig tovább kell mennie. Eve felajánlja, hogy menjenek le hozzájuk, vidékre, ott több napot is eltölthetnek, mert szülei nincsenek otthon. Már az furcsa volt nekem, ahogy a francia vidéket ábrázolták, ha nem tudtam volna, milyen nemzetiségű filmet nézek, hihettem volna, hogy a balkánon játszódik és a Motel egyik részét nézem. Mikor Eve-ék gondnoka, Joseph megjelent, kételyeim még nagyobbak lettek. Joseph-et a zseniális Vincent Cassel alakítja, akinek a játéka már szinte ripacsos, de ha az ember végiggondolja munkásságát, el kell, hogy ismerje ezt a teljesítményét is.

A gondokon első pillantásra látszik: komplett elmebeteg. Végig azt hittem, hogy majd egy Frontier(s)-szerű, Texasi láncfűrészes utóérzetű filmet fogok látni, de készítők ezt a közhelyet kiküszöbölték, amit mindenki maga döntsön el, hogy jó ötlet volt-e. Joseph artikulálatlanul morog, nincs humorérzéke, alpári, rasszista és félkegyelmű, állandó vigyorgásától pedig az ember már frusztrálva érzi magát. Ennek ellenére csapatunk Eve-nél tölti az éjszakát. A ház maga is hihetetlenül bizarr, mert a lány apja babakészítő volt és gyűjtötte is a játékokat, ezért a ház minden szeglete telis-tele van tömve (szerintem) vérfagyasztó babákkal, alkatrészekkel és szerszámokkal. A groteszk hangulat egy percre sem szűnik meg, megismerjük a falu többi lakóját is. A főként férfiakból álló közösségen azonnal szembetűnik, hogy fogyatékkal élők, mintha vérfertőző kapcsolatból születtek volna, de ez a szál nincs kibontva. Artikulálatlan üvöltözésük és agresszív „játékaik” még bizalmatlanabbá teszik hőseinket, akik ennek ellenére tovább folytatják a vidéki bulizást. Josephnek viszont feladata van, akar valamit a fiataloktól mindenáron.

A játékidő alatt többször is megfordult bennem, hogy kikapcsolom a filmet és inkább kihagyom a tematikából, annak ellenére, hogy abszolút francia újhullámú mű, de mikor rájöttem, hogy horrorvígjátékkal van dolgom, máris megragadott a szinte már hallucinációszerű történet. Meglepően szép és érdekes kamerabeállításokat használ a film horrorhoz képest. A színészi játék csak Vincent Casselnál érvényesül igazán, ő vitte végig a hátán a filmet, zseniálisan alakít ezúttal is. Ha a filmnek a szórakoztatáson kívül van mondanivalója, akkor azt a nézőnek kell kitalálnia, mert már maga a cím is utalhat bármire, a Sátán játékaira, vagy a földi pokolra, egy ember saját poklára, magára a Sátánra, ki-ki döntse el maga. Aki szereti az elborult, véres, groteszk filmeket, a Sheitant is szeretni fogja.

Szerintem: 5/10

IMDb | mafab