Gondolom már sejti a kedves olvasó, hogy a francia extrém kedvenc rovatom, nagyon a szívemhez nőtt, ezért próbálom szélesíteni, hogy más és más műfajú filmek kerüljenek bele, kezdve a torture porntól a drámáig. A lényeg közös: borzongassa, kavarja fel a közönséget, úgy gondolom, ez nélkülözhetetlen a francia alkotásoknál. Hogy ne mindig filmet ajánljak, ma egy könyvismertetőt hoztam.

Gondolom már sejti a kedves olvasó, hogy a francia extrém kedvenc rovatom, nagyon a szívemhez nőtt, ezért próbálom szélesíteni, hogy más és más műfajú filmek kerüljenek bele, kezdve a torture porntól a drámáig. A lényeg közös: borzongassa, kavarja fel a közönséget, úgy gondolom ez nélkülözhetetlen a francia alkotásoknál. Hogy ne mindig filmet ajánljak, ma egy könyvismertetőt hoztam.

Én imádok olvasni, de ehhez, olyan könyv kell, ami az első 20 oldalon leköt, ha ez nincs meg, valószínűleg soha nem fogom újra a kezembe venni. 2011. környékén is nagy unalmamban az Alexandra könyvesboltban bolyongtam a DVD részleg után a bestsellereket, újdonságokat kezdtem el nézni, épp befejeztem az utolsó Hannibal könyvet (nemsokára rovat!) és valami hátborzongatóra vágytam, mikor megláttam egy kötetet, borítóján egy menyasszonnyal és a felirattal: Téboly.

Micsoda cím! Azonnal odavonzza a tekintetet és akaratlanul is elolvassa az ember a szinopszist, melyet most nem fogok legépelni, mert szerintem erősen spoileres. Az íróról, Pierre Lemaitre-ről semmit nem hallottam, de a nyomasztó borító és a tartalomismertető azonnal meghozta a kedvem hozzá. A vásárlás után már a metrón elkezdtem olvasni, és bizony nem okozott csalódást, ez tényleg a téboly.

Eredetileg 2009-ben jelent meg a könyv, nálunk 2010-ben, a francia cím „Robe de marié”, ami „esküvői ruhákat” jelent és a borítón egy szem van. Szerintem kivételesen a magyar kiadás borító terén jobban sikerült, a menyasszony csak a borítón jelenik meg sejtelmesen, az ember hiheti először azt, hogy egy baldachinos ablak van a képen, nagyon nyomasztó és a könyv kiolvasása után értelmet nyer. Szerintem senki nem venne meg egy Esküvői ruhák című regényt, kivéve, ha ötleteket keres, a Téboly sokkal kifejezőbb és figyelemfelkeltőbb. A pöttyös könyvekbe tartozik, azon belül is az arany pöttyösökbe, nagyon jó ötletnek tartottam ezt a kategorizációt, nem tudom, hogy használják-e még, de az arany a felnőtteknek szóló, általában suspense horror, thriller műfajt jelölte.

Sophie, a fiatal bébiszitter múltját borzalmak és titkok övezik, különös halálesetekkel, melyek, csip-csup dolgokkal kezdődtek, a lány elfelejtette a találkozókat, évfordulókat, majd tárgyakat kezdett elveszteni. Új munkahelyén is, miután egy brutális gyilkosság történik (abszolút francia módon) menekülnie kell, mert az eddigi gyilkosságok is mind ráutaltak egyértelműen, ő mégsem emlékszik magára a tett elkövetésre. Folyamatosan mozgásban kell maradnia, elkerülve a rendőröket, külsőt, személyiséget cserélgetve, de a kísértő halottak és önnön tébolya egyre jobban kezd eluralkodni rajta.

A történet kicsit közhelyes, de a könyv zsenialitását a szerkezete adja, John Fowles mesterművére, A lepkegyűjtőre erősen utalva a könyv felénél nézőpontot váltunk. Az eddigi külső nézetes történetmesélést felváltja egy naplóregény, melyet első szám első személyben mesél el egy bizonyos Frantz, aki ismeri Sophie-t és tetteit, a kezdetektől fogva figyeli őt, többet tud róla, mint a lány önmagáról. Lehet, hogy ez a két ember lesz mentsvár egymás számára.

Francia fordításban szerintem mindig is erősek voltunk, Burján Mónika, a fordító vissza tudta adni a francia hangulatot, igényes nyelvezetű. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, vérfagyasztó, telis tele váratlan fordulatokkal, méltó a magyar címéhez: a Tébolyhoz.Gondolom már sejti a kedves olvasó, hogy a francia extrém kedvenc rovatom, nagyon a szívemhez nőtt, ezért próbálom szélesíteni, hogy más és más műfajú filmek kerüljenek bele, kezdve a torture porntól a drámáig. A lényeg közös: borzongassa, kavarja fel a közönséget, úgy gondolom ez nélkülözhetetlen a francia alkotásoknál. Hogy ne mindig filmet ajánljak, ma egy könyvismertetőt hoztam.

Én imádok olvasni, de ehhez olyan könyv kell, ami az első 20 oldalon leköt; ha ez nincs meg, valószínűleg soha nem fogom újra a kezembe venni. 2011 környékén is nagy unalmamban az Alexandra könyvesboltban bolyongtam, a DVD-részleg után a bestsellereket, újdonságokat kezdtem el nézni. Épp befejeztem az utolsó Hannibal-könyvet (nemsokára rovat!), és valami hátborzongatóra vágytam. Ekkor megláttam egy kötetet, borítóján egy menyasszonnyal és a felirattal: Téboly.

Micsoda cím! Azonnal odavonzza a tekintetet és akaratlanul is elolvassa az ember a szinopszist, melyet most nem fogok legépelni, mert szerintem erősen spoileres. Az íróról, Pierre Lemaitre-ről semmit nem hallottam, de a nyomasztó borító és a tartalomismertető azonnal meghozta a kedvem hozzá. A vásárlás után már a metrón elkezdtem olvasni, és bizony nem okozott csalódást, ez tényleg a téboly.

Eredetileg 2009-ben jelent meg a könyv, nálunk 2010-ben, a francia cím „Robe de marié”, ami „esküvői ruhákat” jelent és a borítón egy szem van. Szerintem kivételesen a magyar kiadás borító terén jobban sikerült, a menyasszony csak a borítón jelenik meg sejtelmesen, az ember hiheti először azt, hogy egy baldachinos ablak van a képen. Nagyon nyomasztó és a könyv kiolvasása után értelmet nyer. Szerintem senki nem venne meg egy Esküvői ruhák című regényt, kivéve, ha ötleteket keres. A Téboly sokkal kifejezőbb és figyelemfelkeltőbb. A pöttyös könyvekbe tartozik, azon belül is az arany pöttyösökbe. Nagyon jó ötletnek tartottam ezt a kategorizációt, nem tudom, hogy használják-e még, de az arany a felnőtteknek szóló, általában suspense horror, thriller műfaját jelölte.

Sophie, a fiatal bébiszitter múltját borzalmak és titkok övezik, különös halálesetekkel, melyek csip-csup dolgokkal kezdődtek: a lány elfelejtette a találkozókat, évfordulókat, majd tárgyakat kezdett elveszteni. Új munkahelyén is, miután egy brutális gyilkosság történik (abszolút francia módon), menekülnie kell, mert az eddigi gyilkosságok is mind ráutaltak egyértelműen, ő mégsem emlékszik magára a tett elkövetésére. Folyamatosan mozgásban kell maradnia, elkerülve a rendőröket, külsőt, személyiséget cserélgetve, de a kísértő halottak és önnön tébolya egyre jobban kezd eluralkodni rajta. A történet kicsit közhelyes, de a könyv zsenialitását a szerkezete adja. John Fowles mesterművére, A lepkegyűjtőre erősen utalva a könyv felénél nézőpontot váltunk. Az eddigi külső nézetes történetmesélést felváltja egy naplóregény, melyet első szám első személyben mesél el egy bizonyos Frantz, aki ismeri Sophie-t és tetteit, a kezdetektől fogva figyeli őt, többet tud róla, mint a lány önmagáról. Lehet, hogy ez a két ember lesz mentsvár egymás számára.

Francia fordításban szerintem mindig is erősek voltunk. Burján Mónika, a fordító vissza tudta adni a francia hangulatot, igényes nyelvezetű. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, vérfagyasztó, telis-tele váratlan fordulatokkal, méltó a magyar címéhez: a Tébolyhoz.

Szerintem: 8/10