Mikor leültem a 2002-es Démoni szerető (Demonlover) című thriller elé, semmit nem tudtam róla, csupán annyit, hogy abszolút az új hullámú francia extrém filmek közé sorolják, így a várakozásaim igen nagyok voltak. Nem is igazán kellett csalódnom, bár egyáltalán nem azt hozta a film, amire számítottam, érdekes volt, feszült és lekötött, de azt biztosan állíthatom, hogy elsőre nem értettem meg.

Mikor leültem a 2002-es Démoni szerető (Demonlover) című thriller elé semmit nem tudtam róla, csupán annyit, hogy abszolút az új hullámú francia extrém filmek közé sorolják, így a várakozásaim igen nagyok voltak. Nem is igazán kellett csalódnom, bár egyáltalán nem azt hozta a film, amire számítottam, érdekes volt, feszült és lekötött, de azt biztosan állíthatom, hogy elsőre nem értettem meg.

A nyitójelenetben egy „szépen” kigondolt merényletet látunk, Diane (Connie Nielsen) bedrogozza kolleganőjét, a tudta nélkül, hogy később a nőnél tárolt szerződéseket férfiak ellopják és ő kerüljön az ügy élére. Miután főnöke bizalmát elnyerte valóban megkapja az ügyet: Tokióba kell utaznia, hogy megkösse a Demonlover szerződést.

A Demonlover egy pornóoldal, ahol anime-éket nézhetnek a rajongók, melyek központjában fiatal szamuráj-lányok harcolnak démonokkal, hogy megtörjék a „szex-mágiát”. A film tele van ellentmondásos dolgokkal, sok szélsőséges témát pendítenek meg, melyeket próbálnak objektíven bemutatni, illetve néhol ki sem fejtik, csak sejtetik, ez a szélsőséges nyíltság igen jellemző minden francia horror-thrillerre. Diane cége sem kockáztathat, tudniuk kell, hogy az anime-ék nem-e igazi kiskorú modellekről készülnek. A cég a teljes online pornóipart szeretné birtokolni, ahogy a rivális vállalat, a Mangatronics is.

Tudom, a történet eddig nem tűnik lebilincselőnek, de, mikor néztem a filmet, egyszerűen nem tudtam kitalálni még tippem se volt, hogy a következő jelenetben mi lesz. A karakterek jellemei nem vonalazódik ki egyértelműen, nem lehet kiszámítani a következő lépésüket. A már-már vakítóan fehér és steril képi világ paradoxon módon egy nyomasztó és feszült atmoszférát teremt, baljós kimenetelt sejtet.

Természetesen a cégénél beépített kémei vannak a Mangatronics-nak, sőt ő maga Diane is egy tégla. Képes bármeddig elmenni, akár a gyilkosságig is, hogy teljesítse feladatát és lejárassa titkon a céget, amit még snuff (halálpornó) filmek gyártásával is hírbe hoztak. Diane törtetését semmi sem állíthatja meg, se a japán, se a francia üzletemberek, se élet, se halál, de arra nem számíthatott, hogy nem ő végez egyedül kettős munkát és él kettős életet.

Szerintem teljesen a nézőre van bízva a film üzenetének, mondandójának kibontása, volt, hogy számomra az sem volt egyértelmű, hogy, amit látok az tényleg „igazi”, vagy csak egy digitális élet, az üzlet és a szexualitás szélsőséges, sötét oldalát próbálja bemutatni. Furcsa és ellentmondásos, világos képi világgal, nyomasztó, néhol már beteges képsorokkal, melyeket a snuff kisfilmek szolgáltatnak. A színészi játékra nincs kifogás, kedvenc karakteremet Chloe Sevigny (Fiúk nem sírnak, AHS: Asylum) alakítja, illetve feltűnik még Gina Gershon (Fülledtség) is. Tényleg egy furcsa, de érdekes film a Démoni szerető, akik szeretik az elvontabb francia thrillereket, ezt is élvezni fogják.Mikor leültem a 2002-es Démoni szerető (Demonlover) című thriller elé semmit nem tudtam róla, csupán annyit, hogy abszolút az új hullámú francia extrém filmek közé sorolják, így a várakozásaim igen nagyok voltak. Nem is igazán kellett csalódnom, bár egyáltalán nem azt hozta a film, amire számítottam, érdekes volt, feszült és lekötött, de azt biztosan állíthatom, hogy elsőre nem értettem meg.

A nyitójelenetben egy „szépen” kigondolt merényletet látunk: Diane (Connie Nielsen) bedrogozza kolleganőjét, annak tudta nélkül, hogy később a nőnél tárolt szerződéseket férfiak ellopják, és ő kerüljön az ügy élére. Miután főnöke bizalmát elnyerte, valóban megkapja az ügyet: Tokióba kell utaznia, hogy megkösse a Demonlover-szerződést.

A Demonlover egy pornóoldal, ahol animéket nézhetnek a rajongók, melyek központjában fiatal szamurájlányok harcolnak démonokkal, hogy megtörjék a „szexmágiát”. A film tele van ellentmondásos dolgokkal, sok szélsőséges témát pendítenek meg, melyeket próbálnak objektíven bemutatni, illetve néhol ki sem fejtik, csak sejtetik, ez a szélsőséges nyíltság igen jellemző minden francia horrorthrillerre. Diane cége sem kockáztathat, tudniuk kell, hogy az animék nem igazi kiskorú modellekről készülnek-e. A cég a teljes online pornóipart szeretné birtokolni, ahogy a rivális vállalat, a Mangatronics is.

Tudom, a történet eddig nem tűnik lebilincselőnek, de mikor néztem a filmet, egyszerűen nem tudtam kitalálni, még tippem se volt, hogy a következő jelenetben mi lesz. A karakterek jellemei nem rajzolódnak ki egyértelműen, nem lehet kiszámítani a következő lépésüket. A már-már vakítóan fehér és steril képi világ paradoxon módon egy nyomasztó és feszült atmoszférát teremt, baljós kimenetelt sejtet. Természetesen a cégnél beépített kémei vannak a Mangatronicsnak, sőt maga Diane is egy tégla. Képes bármeddig elmenni, akár a gyilkosságig is, hogy teljesítse feladatát és lejárassa titkon a céget, amit még snuff (halálpornó) filmek gyártásával is hírbe hoztak. Diane törtetését semmi sem állíthatja meg, se a japán, se a francia üzletemberek, se élet, se halál, de arra nem számíthatott, hogy nem ő végez egyedül kettős munkát és él kettős életet.

Szerintem teljesen a nézőre van bízva a film üzenetének, mondandójának kibontása, volt, hogy számomra az sem volt egyértelmű, hogy, amit látok, az tényleg „igazi” vagy csak egy digitális élet, ami az üzlet és a szexualitás szélsőséges, sötét oldalát próbálja bemutatni. Furcsa és ellentmondásos, világos képi világgal, nyomasztó, néhol már beteges képsorokkal, melyeket a snuff kisfilmek szolgáltatnak. A színészi játékot nem érheti kifogás, kedvenc karakteremet Chloë Sevigny (Fiúk nem sírnak, AHS: Asylum) alakítja, illetve feltűnik még Gina Gershon (Fülledtség) is. Tényleg egy furcsa, de érdekes film a Démoni szerető, akik szeretik az elvontabb francia thrillereket, ezt is élvezni fogják.

Szerintem: 5/10

IMDb | mafab