1984

Mit tehet egy kisfiú, ha elveszíti a legjobb barátját: a kutyáját? Sajnos nem sokat. Általában. Szerencsére Tim Burton világában semmi sem úgy van, ahogyan az általában lenni szokott. Ha nem hisszük, bátran utánajárhatunk a dolognak. Ehhez a legjobb, ha először megnézzük az 1984-ben készült, mindössze 25 perces, Frankenstein ihlette, élőszereplős filmet.

Mostanra már mindenki tényként kezeli, hogy a világhírű rendező és a Walt Disney útjai ennek köszönhetően váltak el, miközben arról továbbra is megoszlanak a vélemények, hogy kinek lette elege kiből. Akárhogy is volt akkoriban, 28 évvel később ismét a Walt Disney neve tűnik fel az újragondolt, stop motion technikával készült, fekete-fehér animációs filmen. Nos, talán mégiscsak választ kapunk a sokakat foglalkoztató kérdésre. Hiszen melyik cég vállalná be ugyanazt kétszer, ha már elsőre is utálta?

De térjünk vissza az első, 1984-es alkotáshoz, ami a tízéves Victor Frankenstein szörnyekről szóló kisfilmjével kezdődik. Ki is lehetne a bátor főhőse, mint a kutyája, Sparky. A mókás jelmezbe öltöztetett kisállat színjátszásra csak többé-kevésbé alkalmas, viszont a megjelenése utáni második másodpercben lopja be magát a szívünkbe. Victor és a szülei is agyondicsérik, egyértelmű, hogy Sparky nemcsak cuki, de gyönyörű, tehetséges és okos is. A kisfiú szülei nemcsak a kutyára, de Victorra is nagyon büszkék, apukája szerint annyira jól megy neki a filmkészítés, hogy ő lehet az új Hitchcock.

Aki nem sokat tud Tim Burton életéről, ezen a ponton az is elkezdhet arra gyanakodni, hogy bizony a film rendezőjének a gyermekkorába is betekintést nyerhetünk. Talán ettől még szomorúbb a jelenet, amikor egy váratlanul felbukkanó autó elüti Sparkyt, aki belehal a sérüléseibe. Tudjuk, hogy a forgatás során senkinek sem esett baja, mégis rossz belegondolni, hogy egy kisfiút annyira megviselt a saját kutyájának az elvesztése, hogy filmet készített róla. Kétszer is.

Sparkyt a városban lévő kisállat temetőben helyezik örök nyugalomra, ami kísértetiesen hasonlít arra a helyre, amiről nem sokkal korábban Stephen King írt a Kedvencek temetője című könyvében. Az összefonódás-érzésünket tovább erősíti, hogy Victor anyukáját Shelley Duvall alakítja, akit a szintén Stephen King regénye alapján, 1977-ben készült Ragyogás című filmben is láthattunk anyukaszerepben. Victort egyébként a kevésbé ismert Barret Oliver játssza. 1989 óta nem szerepelt semmilyen filmben, a színészkedés helyett fényképezéssel és annak tanításával keresi a kenyerét. Az apa szerepét Daniel Sternre osztották, ami remek döntésnek bizonyult. Habár 1984-ben Tim Burtonnek fogalma sem lehetett róla, hogy évekkel később a színész majd a Reszkessetek betörőkben bukkan fel, valahogy mégis viccesebbnek tűnik minden, amit a Frankenweenie-ben tesz, amikor beugrik, hogyan szerencsétlenkedik a karácsonykor kötelezően leadott filmben.

Victort nagyon megviseli Sparky halála, mégis megpróbál erős maradni, és éli tovább a hétköznapi, kertvárosi életét, iskolába jár, és a barátaival tölti a szabadidejét. A rendező igyekszik minket sem nagyon elszomorítani, néhány vicces jelenet után felbukkan a „tudomány”-tanár a suliban, és remek ötletet ad Victornak, hogyan éleszthetné fel a kutyáját.

{spoiler}A kenyérpirító-alapú, mókás kinézetű berendezés a villámlás hatására csodát művel, és egy kis cérna segítségével Sparky ismét a régi önmaga lesz. Vagyis nagyjából a régi önmaga. A boldog feltámadás után Victor kedvence csöppet félénkebb, mint korábban, és egy kissé sete-suta, de továbbra is cuki, és imádja a gazdáját. Az amúgy is kíváncsi, idegesítő, leskelődős szomszédok persze rögtön kiszúrják az esetlen kutyát, és valamiért mindenki azonnal félelmetes szörnynek nézi. A békés kertvárosban kitör a pánik, szegény Sparky folyton menekülni kénytelen a visítozó, pánikoló emberek elől.

Néhány percben a legkülönfélébb formában tárul elénk az emberi butaság és gyarlóság, amit Victor és a szülei próbálnak ellensúlyozni józan viselkedésükkel. Mindvégig kitartanak a fiuk és a kutyájuk mellett, aminek meglesz a pozitív eredménye. Miután a kertváros lakói túllépnek a saját félelmeiken és a tömeghisztérián, rájönnek, hogy Sparky egyáltalán nem veszélyes, sőt.

Én speciel örülök annak, hogy nem minden kisállattemetőből visszatért családi kedvenc alakul át valami rettenetessé.{/spoiler}

Én speciel örülök annak, hogy úgy alakult a történet, ahogy, és emiatt akár gyerekeknek is ajánlanám ezt a rövidfilmet.

8/10

IMDb | mafab

2012

A 2012-ben újragondolt, 90 perces, magyarul Ebcsont beforr címen megjelent animációs változattal kicsit más a helyzet. Jól tesszük, ha már akkor elkezdünk gyanakodni a film gyermek-kompatibilitásával kapcsolatban, amikor az amúgy rózsaszín ködben úszó, mindenki által jól ismert Disney-kastély hirtelen kísértetkastéllyá változik egy teliholdas éjszakán.

A sötét hangulat végigkísér minket az egész történeten, az 1984-ben megismert hétköznapi életet élő tízéves Vincent szomszédai gonoszak, az osztálytársai pedig inkább emlékeztetnek zombikra, mint átlagos kisvárosi gyerekekre. Nem is csoda, hogy ebben a verzióban Victornak nincsenek barátai, az idejét inkább a filmezéssel és a kutyájával tölti.

Az 1984-es filmben megismert csíkos pólós, folyton evő, de amúgy teljesen normális kisfiú 2012-ben mintha megduplázódott volna. Lett belőle egy butácska nagydarab Bob és egy bátortalan, leginkább Drakula szolgájára emlékeztető, púpos, magányos Edgar.

A korábban fiúkkal játszó szőke lány pedig kábítószer hatása alatt álló, a macskáját mindenhova magával hurcoló zombivá alakult át, aki gusztustalan jóslatokkal zaklatja a többieket. A szereplők személyiségének változása sokkal depressziósabbá teszi a film hangulatát, szinte az első pillanattól fogva várjuk, hogy történjen valami tragikus vagy rettenetes.

Victor szülei nem azok a már-már naiv, a fiukat mindenben támogató emberek, akik egy rövidke sokk után arra buzdítják a gyermeküket, hogy büszkén vállalja fel, amit a szeretett kutyájáért tett. Az anyukája ezúttal is kedves, de nem jön át az a fajta önállóság és segítő szándék, ami az első filmben teljesen egyértelmű volt. Az apukája sem az a jószándékú férfi, akinek 1984-ben megismerhettük, sokkal inkább egy olyan alak, akinek fontosabb a látszat és a saját akarata, mint a gyermeke vágyai. Miközben Victor minden energiáját a tudományos projektjébe fektetné, hála az új természettudomány-tanár lelkesítő szavainak, addig az apukája ragaszkodik hozzá, hogy baseballt játsszon. Ami jelen esetben Sparky halálához vezet.

Talán az évek múlásával Tim Burton háttérbe szorította a gyermekkori emlékeit, és teret adott a mai társadalom bemutatásának és nem is olyan finom kritizálásának. A tízéves főhősünk magányos, mert képtelen beilleszkedni a zombiszerű osztályközösségbe. A vélhetően Kelet-Európából érkezett tanártól rövidtávon megszabadul az iskola a szülők kérésére, mert olyan dolgokat próbál tanítani a gyerekeiknek, amiket ők nem értenek. A tudományos verseny élére a testnevelés-tanárnőt nevezik ki, a diákok pedig szinte vérre menő harcot vívnak azért, hogy az ő alkotásuk nyerjen. Találkozhatunk az amerikai filmekből olyan jól ismert karakterekkel is, az önző polgármesterrel, a sulit félelemben tartó, másokat terrorizáló, nagydarab fiúval és az őt követő vesztesekkel.

Egyértelműen a tudtunkra adják, hogy ebben a szörnyű közösségben Victor és a szomszédban élő kislány, Elsa van Helsing képviselik azt a minimális jót, ami még valami csoda folytán megmaradt a városka lakóiban. Mindkettőjüknek van kutyája, akik első találkozásra egymásba szeretnek.

Amitől az új változat sokkal jobb, az a plusz 60 perc, ami nemcsak arra adott lehetőséget az alkotóknak, hogy a korábban le nem zárt kérdéseinket megválaszolják, hanem arra is, hogy egy izgalmas, időnként vicces, de összességében tanulságos, szörnyes filmet készítsenek.

Az 1984-es változat után bennem rengeteg kérdés merült fel, amikre a második filmben megadták a válaszokat. Egy okos kisfiú miért dobálgatja a kutyájának a labdát az autóútra? És a szülei ezt miért hagyják? Tényleg nem gondolnak arra, hogy a kisállatnak valami baja eshet? Honnan szerezhet egy tízéves annyi tudást, amivel feltámaszthatja a kutyáját? Miért hagyják a szülei, hogy magához vegye a ház elektromos készülékeinek a hatvan százalékát és barkácsoljon belőlük valamit a padláson? Kihez tartozik az a fekete pudli, akivel Sparky olyan jóban lesz a történet végére? Miért pánikolnak a városlakók egy cuki kutya láttán?

Nem szeretném elmesélni az újragondolt Frankenweenie végét, tönkretéve rengeteg ember szórakozását, de annyit elárulhatok, hogy érdemes megnézni, azoknak is, akik látták az 1984-es filmet, akár imádták, akár utálták. Sőt, még azokat is érhet kellemes meglepetés, akik szó nélkül mentek el az első változat mellett.

7/10

IMDb | mafab