Új alműfaj van kialakulóban a horrorvilágban: a cyberhorror (vagy social media horror, nem tudom, nincs még hivatalosan elfogadott terminus technicus), amely a közösségi média visszáságaira próbálja meg felhívni a figyelmet. "Kistesója" a thrillereknél formálódik, és bár eddig nem igazán sikerült átütőt alkotni a témában, a fejlődés tetten érhető: az Unfriended egy nagy kalap... khm, kliséhalmaz volt, de a Nerve - minden nyilvánvaló hibája ellenére - már élvezhetőnek bizonyult.  A mennyország kapui tehát nyitva állnak, már csak be kéne lépni rajtuk. Sajnos nem a Friend Request lesz az, ami ezt megteszi...

Laurának (Alycia Debnam-Carey - Fear the Walking Dead!), a gyönyörű egyetemista lánynak mindene megvan, amiről a magafajta 21. századi lány álmodozik: szerető család, helyes pasi és sok-sok barát - leginkább a barátokon van a hangsúly, abból rengeteg van neki, főleg a Facebookon. Egy nap sajnálatból összebarátkozik egy visszahúzódó, gothic (tudjátok, fekete haj, fura tekintet stb.) lánnyal, Marinával. A csaj igencsak ragaszkodó, folyamatosan üzenetekkel bombázza Laurát, így főhősnőnk hamarosan úgy dönt, hogy megszakítja vele a kapcsolatot. Ám nem úgy, ahogy azt kellett volna: jól megalázza az amúgy sem százas lányt, aki a történtek miatt öngyilkos lesz. Csakhogy itt a sztorinak még abszolút nincs vége, a kitaszított személy a túlvilágról visszajárva sorra gyilkolja meg Laura barátait, a lány pedig nem igazán tudja, hogy mibe csöppent...

A felvezetés már-már zseniális: a rendező, Simon Verhoeven (nem, nem a világhírű holland rendező fia, de szülei szintén szakmabeliek) nagyszerű képekkel ragadja meg a mai, Facebookon élő fiatalság mindennapjait. A lájkok csak úgy pörögnek, Laura meg majd kicsattan. Egy olyan felszínes világ ez, amely pillanatok alatt miszlikbe aprítható, és miután megtörténik az első haláleset, bizony szét is aprítják. A brutális gyilkosságot tartalmazó felvétel különös módon a lány profilján landol. Megmaradt barátai szép lassan elfordulnak tőle. De vajon vannak-e egyáltalán barátai? Mármint igaziak. Mégis kiben bízhat meg?

A film ugyan remek kérdéseket vet fel, de ezek többsége mégis hatástalan marad, mivel Verhoeven egyszerűen túltolja a biciklit: a történet szép lassan belesimul a sablonos, kiszámítható, sötétből előugrós démonos játszadozásba. Ez azért is bántó, mert a Friend Request olyan elemekkel rendelkezik, amelyekből akár egy újgenerációs A kör is kisülhetett volna: a titokzatos lány adatlapján megjelenő kisfilmek majdnem annyira hátborzongatóak, mint Samara videókazettája, ami hatalmas szó. Az sem mellékes, hogy 2002 óta nem voltak ennyire fenyegetőek a fekete képernyők, amelyekről csak hisszük, hogy mi nézzük azokat - valójában azok néznek minket. Azonban míg Gore Verbinski remekműve ujjait folyamatosan ütőereinken tartva a színtiszta hangulatkeltésre apellált (méghozzá úgy, hogy azt a mai napig emlegetjük), addig itt egy idő után az idegesítő jump scare-ek veszik át a stafétabotot. Kár érte, ebben az alapanyagban sokkal, de sokkal több lakozott...

Szóval a legújabb "netes horror" félrement, pedig megvolt benne a potenciál, hogy egy igazán értékes, témájában releváns, egyúttal dermesztő horrorrá váljon. Ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy egyáltalán nem ajánlom, ugyanis ügyes színészei és egyedi vizualitása valamennyire kiemelik a tizenkettő egy tucat darabok posványából.

5/10

IMDb | mafab