Sorozatoknál is, csakúgy, mint a filmek esetében is, a néző kellő mennyiségű mű megtekintése után óhatatlanul is a rá nagy hatást gyakorló darabokhoz kezdi el hasonlítgatni a frissen látottakat. Részemről nem volt ez máshogy a J. J. Abrams nevével fémjelzett Fringe (magyar nevén A rejtély) esetében sem. Stílusában legközelebb az X-aktákhoz tudnám társítani, bár természetesen nem rendelkezik hasonlóan kidolgozott háttérvilággal és kerettörténettel, de az epizódok felépítését és a sztorivonalat tekintve Chris Carter sorozata ugrik be elsőre.

Az első részben megismerhetjük Olivia Dunhamet, aki az FBI-nál dolgozik. Oliviát és társát, Scott ügynököt egy bizarr repülőgép-szerencsétlenség helyszíneléséhez vezénylik. Az ügy egyre bonyolódik, a nyomozás során Scottot baleset éri, Oliviát pedig időközben egy különleges csoportba szervezik be. A csoport munkássága olyan megmagyarázhatatlan, különös jelenségek sorozatát öleli fel, amelyekben fellelhető egyfajta globális szintű mintarendszer. Olivia, hogy megpróbálja megmenteni társát, némi zsarolás segítségével beszervezi a kétes hátterű üzletekkel foglalkozó Peter Bishopot, hogy hozzáférhessen Peter apjának, Walternek a munkásságához. Walter Bishop ugyanis egy zseniális tudós és feltaláló (egyfajta Nikola Tesla-analógia), aki a sztori kezdetekor egy elmegyógyintézetben tölti hétköznapjait. A későbbiekben mindhárom szereplő állandó tagja lesz a különleges egységnek, munkájuk során pedig egyre bizarrabb és ijesztőbb háttértörténettel kell szembenézniük.

A Fringe a sci-fi rajongóinak kedvez leginkább, bár emellett olykor megtalálhatóak benne egyéb, más műfajokhoz hasonló elemek is. Az X-aktákhoz hasonlóan itt is sok esetben egymástól teljesen különböző történettel rendelkező részeket kapunk, az évad történéseit pedig összeköti a másik szálon futó háttérsztori. Szinte mindegyik epizód egy külön ügyet mutat be, amelyet általában a 45 perces részek végére felgöngyölítenek. Annak ellenére, hogy nem vált kultikus jelentőségű alkotássá, meglepően jól összerakott sorozatról beszélhetünk, amely rendelkezik a megfelelő szórakozáshoz szükséges elemek kellően tudatos adagolásával.

Kiemelném, hogy nem mind az öt évad nyújt egységes teljesítményt, ezzel pedig elérkeztünk a Fringe legnagyobb gyengeségéhez. Sajnálatos módon az utolsó évad nyomába sem ér az előzőeknek, különösen az első háromnak, a befejező rész pedig szinte értelmetlenre sikeredett. Bár az összértékelésben számomra ez nem nyomott annyira a latban, könnyen elképzelhető, hogy más már nem lesz hasonlóan elnéző a sorozattal. Kiegészítésképp kiemelném a magyar és az angol verzió közti különbséget (ismét). Nem célom a magyar szinkron folytonos kritizálása, de úgy gondolom, minden laikus filmkedvelő számára is világosan látható a zuhanórepülés-szerű színvonalcsökkenés. Bár a Fringe-ben a szereplőkhöz nem tartoznak őket meghatározó és színesebbé tévő akcentusok vagy hasonlók, a fordítónak ismét sikerült kiherélni a karaktereket az ötlettelen és amatőr munkával (különös tekintettel a Walter Bishop személyiségét alapjaiban meghatározó elemekre és szófordulatokra).

Összességében véve, a Fringe egy könnyed, bármikor fogyasztható sorozat, amitől nem kell mély mondanivalót vagy hatalmas drámai elemeket várni, csupán elegendő élvezni a fordulatokban gazdag, szórakoztató történetet.

Értékelés: 8/10

IMDb