Egy négyfős társaságnak egy gazdag gyémántkereskedő köveire fáj a foga. Hat hét alatt meg is születik a tökéletes terv, amit sikerrel végre is hajtanak: elrabolják a férfi lányát, akit egy elhagyatott épületbe visznek. A láncra vert lányról videót készítenek, amit el is juttatnak a szülőknek, a váltságdíj kifizetését elősegítendő. A sziklaszilárdnak hitt terven azonban repedés jelentkezik, amikor nem sikerül a kapcsolatfelvétel, a családtagok ugyanis egyik telefonjukat sem veszik fel. A csapat fele jobb híján visszamegy a házba körülnézni, míg a másik duó a lánnyal marad, aki egyre határozottabban hangoztatja, hogy jobb lenne, ha elengednék őt, mert mindannyian így járnak jobban. Nemsokára kiderül, hogy valami tényleg nem stimmel a fogollyal, ráadásul különös jelenségek kezdenek történni az épületben, sőt azon kívül is.
Nos, igen, tökéletes terv nem létezik. A forgatókönyvírók mindenesetre úgy gondolták, hogy ők megpróbálják. Azt nem tudom, hogy hat hétnél tovább tartott-e, de abban egészen biztos vagyok, hogy nagyjából úgy zajlott a dolog, hogy beültek egy bárba, kértek egy italt, aztán kortyolgatás közben mindenki felidézte kedvenc horrorfilm-élményeit. Hú, hát az nagyon feszült volt! Hú, hát az nagyon félelmetes volt, ahogy mentek a sötétben! Hú, hát majd összeizéltem magam annál a legendás jump scare-nél! Jaj, hagyjál már, hát annak a másiknak akkora sztorija volt, simán elvitte a hátán az egészet!
Egészen elégedettek voltak, hogy ennyi ötletet sikerült összeszedniük ilyen rövid idő alatt. Kirendelték a negyedik kört, aztán elkezdtek agyalni a következő kérdésen: jó, jó, de akkor a mi filmünkben melyik legyen? Írjunk valami frankó sztorit? Pakoljuk tele jump scare-rel? Mindenki elkezdte védeni a saját kedvenceit, a csaposnak már rájuk is kellett szólnia, hogy legyenek szívesek végre megegyezni. Aztán mikor a szomszédos asztalnál valaki rendelt egy turmixot, hirtelen ők is megvilágosodtak: miért kéne bármit is kihagyni? Rakjunk bele mindent! Ennyi pozitívum mellett nem lesz helye semmiféle problémának.
Megvolt a terv. Szerencsére már épp záróra volt, így az elegy pontos kikeverését későbbre halasztották. És milyen jól tették, hogy tiszta fejjel álltak neki. Próbálkozásaikat ugyanis eleinte teljes siker koronázta. Egy kis pszicho, egy kis izgalmas thriller, egy kis dráma, egy kis akció, egy kis gore, egy kis természetfeletti. Egy kis ház, egy kis erdő, egy kis elhagyatott gyárépület. Illesztgették egymás mellé a mozaikokat, és kezdett is összeállni a kép. Alakítgatták, alakítgatták a szkriptet, bonyolították a bonyolítanivalót, megjelentek a rémségek, elkezdték felfejteni a háttérsztori szálait. Bár azt nem vették észre, hogy igazából nincs az egészben semmi korszakalkotó, de hát egy ilyen sokízű turmixnál az átlagnéző úgyis csak kapkodja majd a fejét, hogy mennyi minden történik. Aztán egyszer csak csörgött a telefon, hogy másnap forgatás.
Ez egészen váratlanul érintette őket, úgyhogy jobb híján ismét a bárba mentek. A csapos csak legyintett, amikor meglátta őket, bár a tekintetében volt valami árulkodó. És megérezte, hiszen a társaság ezúttal magával vitte a kéziratot is. Tudták, hogy nagy a tét. A feszültség ennek megfelelően nőtt, az üvegek csak gyűltek az asztalon. De sikerült. Meglett a befejezés is. Igaz, másnap már nem sokra emlékeztek belőle. És még ők jártak jobban...
Hát valahogy így magyaráznám a látottakat. Mondhatni egy ideig minden rendben van, amit látunk. Ismerős lesz, persze, de a kivitelezésre egy rossz szavunk nem lehet (legalábbis addig, amíg be nem dobják a CGI-t), és tényleg megvan a hangulat, még a jump scare-ek is a helyükön vannak. Szóval izgulhatunk, feszenghetünk, borzonghatunk. Egy idő után azonban itt is repedések keletkeznek a sziklaszilárd alapokon. A többedik alkalom után néha már kicsit öncélúnak éreztem egy-két elemet, arról nem is beszélve, hogy egy idő után már homlokráncolást kiváltó dolgok is történtek, és nagy kérdőjelek jelentek meg előttem (például azzal kapcsolatban, hogy hogyan is történhetett meg egyáltalán ez az egész sztori a lány képességeinek ismeretében). Mindenesetre úgy voltam vele, oké, ebben ennyi volt, legyünk túl rajta. Aztán eljött a legvége, és tátva maradt a szám. És nem a pozitív értelemben. Gyakorlatilag a semmiből húznak elő egy új "szabályt". Egyszerűen szó sem volt arról, hogy bármi olyasmi megtörténhet, amit látunk. De hát kell egy katartikus befejezés is a turmixba, szóval mostantól lehet. Az üres cilinderben egyszer csak megjelent a nyúl. Ez nem valószínűtlen dolog, ez nem váratlan dolog, ez lehetetlen. Ez egy zsiráf (=ilyen állat nincs is).
Talán már ti is azt gondoljátok így a nyúl meg zsiráf után, hogy az én asztalomon is gyűlhetnek az üvegek. Egyrészt én csak szobahőmérsékletű szénsavmentes ásványvizet iszok, másrészt komolyan nem találok szavakat erre a befejezésre. Nem is hittem volna magamról, hogy engem ilyesmivel fel lehet húzni. Jó, köze volt hozzá annak is, hogy bosszankodtam, hogy mégsem lett annyira kiemelkedő, mint amilyennek indult/vártam. De akkor is.
Most akkor el kéne döntenem, hogy ajánlom-e ezt egyáltalán. Tulajdonképpen egy ideig ez simán 7 pontos alkotás, tehát innen nézve igen (természetfeletti témájú filmek rajongóinak okvetlenül). Aztán lecsúszik 6-ra, de egy egyszer nézősnek így is abszolút megteszi. De a lezárás miatt most azért is levonok még egy pontot, mert még most sem tudok mellette elmenni.
5/10