Bármily meglepő legyen is, nem a Disney-féle Jégvarázsról szeretném megosztani veletek a gondolataim, hiába az azonos cím. A 2010-es Frozen sokkal inkább kedvemre való alkotás, hisz nem csak műfajilag áll közelebb hozzám, hanem még a kivitelezése is igen jól sikerült.

Három jóbarát, Dan Walker, Joe Lynch és Dan barátnője, Parker O'Neil a szünidőben egy síparadicsomba utazik, hogy ott vezesse le az év alatt felgyűlt feszültséget. Ideális esetben Dan és Joe a merészebb sípályákat kedveli, de ezen a hétvégén tekintettel kell lenniük Parkerre, aki meglehetősen kezdő még a síelésben, így a vadabb lecsúszások ezúttal elmaradnak. Csakhogy hőseink ezt mégsem hagyhatják, tehát megbeszélik, hogy mielőtt hazaindulnának, azért mégiscsak megpróbálkoznának a nehezebb pályával, Parker ide vagy oda.

Már jócskán beesteledett, mire lefizetik a sífelvonó kezelőjét, aki még így is csak egyetlen lesiklást engedélyez, hisz zárná már a síparkot, ami legközelebb egy hét múlva nyit csak ki. A három fiatal végül megkezdi útját a hegyre, biztonságban a síliftben, ám szerencsétlenségükre néhány véletlen következtében (ami egyébként hihetően van tálalva) megfeledkeznek róluk, a tábort bezárják, ők pedig több emelet magasságban ragadnak a csontig hatoló hidegben. A film innentől kezdve a szabadulás irányába tett próbálkozásaikat, megpróbáltatásaikat mutatja be, méghozzá izgalmas módon.

Mindig félek egy ilyen film elé leülni, mert nehéz a néző érdeklődését megtartani, ha a cselekmény egy helyszínre korlátozódik csak. Adam Green rendezőt azonban nem kell félteni, a folyamatos párbeszédek, kisebb-nagyobb konfliktusok és a reménytelenség egyre erősebb érzete gondoskodik arról, hogy ne unatkozzunk. Ehhez elsősorban jó karakterek kellettek, akikkel a néző képes azonosulni. Mind a 3 főszereplő külön egyéniség, és szinte hihetetlen, de számomra az összes szimpatikus volt. Beszélgetéseik, cselekedeteik szinte mindig logikusak, elgondolkodtatóak. A színészek alakításába sem lehet belekötni, ezzel tehát a karakterek kérdését kipipálhatjuk.

A következő kritikus pont a hangulat, hisz egy túlélőhorror csak akkor működhet jól, ha szinte már ott érezzük magunkat az események sűrűjében. Azt kell mondjam, teljes mértékben elégedett vagyok vele, gyönyörű helyszínre esett az alkotók választása, a hideget már-már érezhetjük szobánkban is. Az olyan remek kis megoldások, mint mikor Parker keze odafagy a biztonsági léchez, pedig külön pontot érdemelnek. Habár később nem lesz semmi szerepe, szinte nekem fájt, ahogy próbálta kezét elválasztani a vastól, ezáltal azonban tenyere bőrének is búcsút mondhatott. Persze havas-erdős tájakon elmaradhatatlan ellenfél a farkas, ami ezúttal is megjelenik, sőt áldozatot is szed. A jelenet, mikor egyiküket körbeállja a farkashad, az illető pedig tehetetlenül csak a fejére húzza sapkáját, megfizethetetlen, és igen... piszok mód eltalált.

Habár nem ez életem legjobb túlélőhorrora, a cselekménynek, a helyszínnek, a színészek alakításának, valamint az egész helyzet realitásának, hihetőségének köszönhetően maradandó élményben volt részem. A szereplők több olyannal megpróbálkoznak, ami nekem is eszembe jutott, és érdekes volt látni, hogy a SAJÁT elképzelésem hogyan sül el. A befejezés nem kiszámítható, és kellőképp kielégítő. Mindezt összefoglalva tehát, a Frozen egy könnyen fogyasztható, szórakoztató alkotás, amit akár többször is meg lehet nézni, hála a már említett pozitívumoknak.

Értékelés: 7/10

IMDb | mafab