“Élj egyedül gonoszság és gond nélkül, mint egy elefánt az elefánterdőben.” (Buddha)

A történet ott folytatódik, ahol a Ghost In The Shell abbamaradt, tehát közvetlen folytatásról beszélünk. Ezúttal Batou és új társa, Togusa áll a sztori középpontjában, ugyanis az első részben történeteket követően Kusanagi őrnagyot bevetésben eltűntnek nyilvánították. Batou-n látszik, hogy megviselte társa elvesztése, éppen ezért a munkába menekül. Togusa és ő azt a feladatot kapja, hogy derítsék ki, mi állhat a gynoidok (az emberek igényeinek kielégítésére készült robotok, melyeknek „lelkük” is van) öngyilkosságának hátterében. Egy Locus Solus nevű cég gyártja ezeket a gynoidokat, akik egy idő után minden ok nélkül megtámadják a gazdájukat, megölik, majd magukkal is végeznek. Ráadásul az áldozatok között nem egy politikus, jakuza főnök és rendőr van. A 9-es szekció feladata az ügy felderítése, mert arra gyanakszanak, hogy egy bűnszövetkezet állhat a dolgok hátterében.

Komolyan mondom, le voltam nyűgözve. A látvány egész egyszerűen döbbenetesen szép, a zene valami földöntúlian gyönyörű, az egész történet megkomponálása pedig maga a megtestesült álom. Nagyon tetszett, hogy Batou karaktere köré építettek mindent, aki ráadásul amellett, hogy badassebb, mint valaha, még az igazán emberi oldalát is megmutatja nekünk. Ahogy ül a szobában, ölében az alvó kutyusával, az egészen megindító. Ez a karakterfejlődés pedig pontosan illeszkedik a film mondanivalójához. Ez a rész ugyanis, ha lehet ilyet mondani, még filozofikusabb, mint az elődje volt. Nagyon sok filozófiai fejtegetés található meg ebben az animében, rengeteg híres japán, illetve külföldi írótól, költőtől, tudósoktól idéznek. Az alapfelvetés pedig igazán elgondolkodtató: hogyan lehet, hogy a robotoknak lelke van, lehet-e egyáltalán ilyen? Mi ezzel a háttérben megbúvó erők célja? Mi a virtuális, és mi a valódi? Mi az emberi lét értelme? Hihetetlen mélységekbe mennek le az alkotók, és egy ponton bizony a nézőt is nagyon megtréfálják.

Mindenki készüljön fel, hogy ez nem egy olyan anime, amit csak úgy néz az ember, itt bizony nagyon oda kell figyelni, mert sok a váratlan fordulat, hihetetlen tempóban zajlanak az események, sok kirakósból áll össze a nagy egész, és a rengeteg filozofikus felvetés miatt bizony nem nehéz eltévelyedni. Nekem is többször vissza-vissza kellett tekernem egy-egy részt, hogy teljesen világos legyen a mondanivaló.

A film hangulata nagyon sötét, éppen ezért a gyilkosságok és a képi világ is sokkal rémületesebb lett, mint az első részben. Ez a jövő, ami itt elénk tárul, rettenetesen baljós és vészterhes. Tele van az egész kegyetlen gyilkosságokkal, ármánnyal, erőszakkal, és itt már csak egyetlen dolog számít: az információ, ami másodlagossá teszi az életet. Ez tökéletesen kiolvasható abból, amikor Batou Togusának beszél Kusanagi őrnagyról a film elején.

Egyszerűen nem tudok hibát találni a Ghost In The Shell 2: Innocence-ben. Hogyan is lehetne egy olyan műalkotásban hibát keresni, amiben ilyen mondatok hangzanak el: „az ember nem más, mint a fonal, amiből az életszerű álmot szövik.” Méltó folytatása volt ez a kultikus első résznek, és annyit elárulok, hogy akik imádták Kusanagi őrnagyot, azok ne aggódjanak, nem kell nélkülözniük kedvencüket :)

10/10

IMDb | mafab