Philip Goodman arra tette fel az életét, hogy lebuktassa a különböző sarlatánokat, akik mások fájdalmát kihasználva próbálják elhitetni, hogy létezik a szellemvilág és a természetfelettiség. Egy napon furcsa hívást kap. Egy professzor, akit a világ sok-sok éve halottnak hitt, elhívja a férfit magához, hogy három ügyet ajánljon a figyelmébe. Azt mondja neki, hogy bizonyítsa be, hogy ez a három eset nem igaz. Philip tehát elindul, hogy reális magyarázatot találjon arra, amire a mentora sem tudott. A felfedezésben pedig nem lesz köszönet.

A Ghost Stories eredetileg egy színdarab volt és ebből készített el Jeremy Dyson és Andy Nyman egy egész jó kis esti borzongást. A filmet 5 nagyobb részre lehet osztani, ami aztán kiad egy nagy egészet. Az első és az utolsó a keret, míg a középső három az, ami igazán érdekessé teszi a filmet. A három eset bemutatása adja a horrorfaktort, ami aztán elvezet minket a végső döbbenethez.

Igazság szerint a felépítés nagyon ötletes, a színészek igazán jók, főleg Martin Freeman és Alex Lawther. Rájuk külön érdemes odafigyelni. Mint ahogy a három különböző történet rejtett értelmeire és jelentőségére. Aki azt hiszi egy sima paranormális nyomozásos szellemmesét kap az bizony el fog tévedni az erdőben. Sokkal több a tartalom és a lényeg, mint azt elsőre gondolnánk, de erről nem beszélnék többet, mert elvenném a film értelmét.

Igen, persze megkapjuk a szokásos rémisztgetéseket, amikre egy gyakorlott horror néző már nagyon meg se rebben, legalábbis én elég rezignáltan fogadtam ezeket. Ám a hangulat kárpótol mindenért. Tényleg sikerült nagyon kísérteties, rejtélyes és zavaró atmoszférát teremteniük az alkotóknak. Azonban nem voltak elég merészek. Egy ilyen típusú film simán elbírt volna több bizarr, szürreális jelenetet. Így is az átlagos felett teljesít az alkotás, tényleg leköti a nézőt, borzongató a történet, de hiányzik belőle az a bizarrság, ami felejthetetlenné tenné. Ezt pedig erősíthették volna a három történettel, amiknek egyre durvábbaknak kellett volna lenniük, mégis valahogy ezt nem sikerült összehozniuk.

Az első felderítendő történet nekem sablonos volt az elmegyógyintézettel, meg a felbukkanó szellemekkel, viszont a jelentéstartama annál fontosabb volt. A második esetben a jelenben játszódó részek voltak a hatásosak, maga a történet szódával elment, míg a harmadikban már volt potenciál és bizarrság bőven, hogy aztán elinduljunk a lényeg felé. Azonban a képi megvalósítás nem olyan volt, mint amit ígértek nekünk.

Ha valaki megnézte a filmhez kiadott plakátokat, akkor valami szürreális őrületpartyra számított és ezt várta. Ez azonban sajnos elmaradt és éppen ezért nem voltam maradéktalanul elégedett a végeredménnyel. Igen, megvolt a jó kis oldschool angol horror-vonal, de elmaradt a katarzis. Ezt pedig nagyon sajnálom, mert ezzel az átlagosnál egy picit jobb filmet kaptunk ugyan, de ebben bizony több volt. Egy kis merészséggel az év egyik meglepetése lehetett volna ez a film. Fáj érte a szívem.

Pontszámom: 6,5/10.

IMDb | mafab