A Holtodiglan óriási siker lett világszerte, Gillian Flynn művét a zseniális David Fincher vitte vászonra, én már megemlékeztem nagyszerűségéről, és a szerkesztőség is megválasztotta 2014 egyik legjobb thrillerének, Rosamund Pike pedig örökre beírta magát a filmtörténelembe. A sikert meglovagolva elkészült Flynn Holtodiglant megelőző kötetének, a Sötét helyeknek (Dark Places) is az adaptációja, Charlize Theron főszereplésével. A könyvet és a filmes feldolgozást is bemutatom.

A Holtodiglan óriási siker lett világszerte, Gillian Flynn művét a zseniális David Fincher vitte vászonra, én már megemlékeztem nagyszerűségéről, és a szerkesztőség is megválasztotta 2014 egyik legjobb thrillerének, Rosamund Pike pedig örökre beírta magát a filmtörténelembe. A sikert meglovagolva elkészült Flynn, Holtodiglant megelőző kötetének, a Sötét helyeknek (Dark Places) is az adaptációja, Charlize Theron főszereplésével. Most ennek a műnek a könyv – és filmkritikáját olvashatjátok.

Természetes, hogy a Holtodiglan után rákattantam Gillian Flynn-re, nagyon vártam a Sötét helyek megjelenését is, de sajnos a filmben kicsit csalódnom kellett, nem ütötte meg azt a mércét, amit vártam Fincher filmje után. Nem tudtam eldönteni pontosan mi is furcsa a filmben, hisz a színészi teljesítmény jó, a történet megviselő és aljas, akkor mi lehetett a gond? A könyvet nem olvastam, így inkább nekiveselkedtem annak, hátha annak fényében rájövök az előbb feltett kérdésre. Rájöttem.

A film és és a könyv is két cselekményszálon fut, egy a jelenben, Libby Day főszereplésével (Charlize Theron), egy pedig a múltban, a Day család utolsó napját bemutatva. Majdnem 30 éve, a Day családot lemészárolták, kezdve az anyával, Patty-vel (Christina Hendrix) és lányaival, Debby-vel és Michell-lel. Az egyedüli túlélő Libby Day volt, aki bátyját, Bent gyanúsította, a helyiek pedig a kamaszt körülvevő pletykák – gyermekmolesztálás és sátánista szertartások - miatt kaptak az alkalmon, hogy bűnbaknak kiálltság ki, a törvényszék pedig közvetlen bizonyítékok nélkül rács mögé küldje.

Libby évtizedekig jóakarói adományaiból élt, de a pénze kifogyóban, így munka után kell néznie, csakhogy ehhez semmi kedve. Kapóra jön számára a Gyilkosok Klubja nevű szervezet, akik képesek több száz dollárt is fizetni neki, ha felkutatja régi ismerőseit, és a tragédiában érintetteket, hogy, hátha rájönnek valami olyasmire, Libby befolyásának köszönhetően, amire akkor nem. A nő, bár vonakodva, de elvállalja a nyomozás feladatát, hogy szembenézzen saját lelkiismeretével; lehet azon a végzetes éjszakán nem saját bátyja mészárolta le saját véreit. De akkor ki?

A könyvben a két idősík váltogatja egymást, fejezetenként, a jelen csak Libbyről, a Gyilkosok Klubjáról és a nyomozásról szól, míg a Day család utolsó napja az anyára, Patty-re és Benre koncentrál. A film legnagyobb hibája, hogy ugyan így tagolja magát, anélkül, hogy jelölné az idősíkokat. Próbálják hangulatilag és öltözködésileg elkülöníteni a két cselekményszálat, de mivel nem írják ki, hogy melyik-melyik, és a vágások is furcsák, könnyen elveszíti az ember a fonalat. Az effajta tagolást nem lehet konkrétan ugyan úgy átültetni a filmvászonra. Cselekményben a film utolsó negyed órájáig szinte szó szerint ugyan az, mint a könyv, de a lezárást megváltoztatták. Kis részleteiben, de eltér a könyv végétől a film megoldása, ezek az apró részletek pedig az egészet borítják. Míg a könyvben az idegek már pattanásig fezsülnek az utolsó fejezeteknél, és minden logikusan kibontakozik, addig a film irreális húzásaival szinte nevetségessé teszi, én pedig tényleg nem értem, miért éppen a végén kellett változtatni.

Ami a színészeket illeti, többnyire telitalálat volt, Charlize Theron hozza az elvártat, de karakterében nem érződik, az az óriási jellemfejlődés, ami a könyvben megvan. Christina Hendrix borzasztó választás volt a Day anya szerepére, hisz egy 4 gyermeket megszülő, egyedülálló nőt, aki konkrétan nem tud mit enni, és a farmján is hitelhegyek vannak, nem úgy képzeli el az ember, mint a tejesasszonyt, Hendrixszel melléfogtak. Akinek a teljesítményét még kiemelném, az Chloe Moretz, aki Diondra Wertzner-t alakítja, Ben Day barátnőjét, aki elképesztően félelmetes karakter. A könyvben és a filmben is imádtam a szereplőt, és Moretz alakítását, annak ellenére, hogy körülbelül 15 percet szerepel összesen, az ő jelenetein is kár volt spórolni.

Összességében a Sötét helyek könyv remek élmény volt, végig izgalmas és olvasmányos, logikus felépítéssel, így mindenkinek ajánlani tudom. Ellenben a film sajnos elcsúszott, a nem hozzáértő rendezés és a forgatókönyv furcsaságai miatt nem sikerült egy Holtodiglan szintű adaptációt produkálni, egy thrillernek elmegy a sok közül.A Holtodiglan óriási siker lett világszerte, Gillian Flynn művét a zseniális David Fincher vitte vászonra, én már megemlékeztem nagyszerűségéről, és a szerkesztőség is megválasztotta 2014 egyik legjobb thrillerének, Rosamund Pike pedig örökre beírta magát a filmtörténelembe. A sikert meglovagolva elkészült Flynn, Holtodiglant megelőző kötetének, a Sötét helyeknek (Dark Places) is az adaptációja, Charlize Theron főszereplésével. Most ennek a műnek a könyv – és filmkritikáját olvashatjátok.

Természetes, hogy a Holtodiglan után rákattantam Gillian Flynnre, nagyon vártam a Sötét helyek megjelenését is, de sajnos a filmben kicsit csalódnom kellett, nem ütötte meg azt a mércét, amit vártam Fincher filmje után. Nem tudtam eldönteni, pontosan mi is furcsa a filmben, hisz a színészi teljesítmény jó, a történet megviselő és aljas, akkor mi lehetett a gond? A könyvet nem olvastam, így inkább nekiveselkedtem annak, hátha annak fényében rájövök az előbb feltett kérdésre. Rájöttem.

A film és és a könyv is két cselekményszálon fut, egy a jelenben, Libby Day főszereplésével (Charlize Theron), egy pedig a múltban, a Day család utolsó napját bemutatva. Majdnem 30 éve a Day családot lemészárolták, kezdve az anyával, Pattyvel (Christina Hendrix), és lányaival, Debbyvel és Michelle-lel. Az egyedüli túlélő Libby Day volt, aki bátyját, Bent gyanúsította, a helyiek pedig a kamaszt körülvevő pletykák - gyermekmolesztálás és sátánista szertartások - miatt kaptak az alkalmon, hogy bűnbaknak kiáltsák ki, a törvényszék pedig közvetlen bizonyítékok nélkül rács mögé küldje.

Libby évtizedekig jóakarói adományaiból élt, de a pénze kifogyóban, így munka után kell néznie, csakhogy ehhez semmi kedve. Kapóra jön számára a Gyilkosok Klubja nevű szervezet, akik képesek több száz dollárt is fizetni neki, ha felkutatja régi ismerőseit és a tragédiában érintetteket, hátha rájönnek valami olyasmire, Libby befolyásának köszönhetően, amire akkor nem. A nő, bár vonakodva, de elvállalja a nyomozás feladatát, hogy szembenézzen saját lelkiismeretével; lehet, azon a végzetes éjszakán nem saját bátyja mészárolta le saját véreit. De akkor ki?

A könyvben a két idősík váltogatja egymást, fejezetenként, a jelen csak Libbyről, a Gyilkosok Klubjáról és a nyomozásról szól, míg a Day család utolsó napja az anyára, Pattyre, és Benre koncentrál. A film legnagyobb hibája, hogy ugyanígy tagolja magát, anélkül, hogy jelölné az idősíkokat. Próbálják hangulatilag és öltözködésileg elkülöníteni a két cselekményszálat, de mivel nem írják ki, hogy melyik-melyik, és a vágások is furcsák, könnyen elveszíti az ember a fonalat. Az effajta tagolást nem lehet konkrétan ugyanúgy átültetni a filmvászonra. Cselekményben a film az utolsó negyed órájáig szinte szó szerint ugyanaz, mint a könyv, de a lezárást megváltoztatták. Kis részleteiben, de eltér a könyv végétől a film megoldása, ezek az apró részletek pedig az egészet borítják. Míg a könyvben az idegek már pattanásig feszülnek az utolsó fejezeteknél, és minden logikusan kibontakozik, addig a film irreális húzásaival szinte nevetségessé teszi, én pedig tényleg nem értem, miért éppen a végén kellett változtatni.

Ami a színészeket illeti, többnyire telitalálat volt, Charlize Theron hozza az elvártat, de karakterében nem érződik az az óriási jellemfejlődés, ami a könyvben megvan. Christina Hendrix borzasztó választás volt a Day anya szerepére, hisz egy 4 gyermeket megszülő, egyedülálló nőt, aki konkrétan nem tud mit enni, és a farmján is hitelhegyek vannak, nem úgy képzeli el az ember, mint a tejesasszonyt; Hendrixszel melléfogtak. Akinek a teljesítményét még kiemelném, az Chloë Moretz, aki Diondra Wertznert alakítja, Ben Day barátnőjét, aki elképesztően félelmetes karakter. A könyvben és a filmben is imádtam a szereplőt, és Moretz alakítását is, annak ellenére, hogy körülbelül 15 percet szerepel összesen, az ő jelenetein is kár volt spórolni. Összességében a Sötét helyek könyv remek élmény volt, végig izgalmas és olvasmányos, logikus felépítéssel, így mindenkinek ajánlani tudom. Ellenben a film sajnos elcsúszott, a nem hozzáértő rendezés és a forgatókönyv furcsaságai miatt nem sikerült egy Holtodiglan szintű adaptációt produkálni, egy thrillernek elmegy a sok közül.

Sötét helyek könyv: 9/10

Sötét helyek film: 6/10

IMDb