Baromira bírom a dél-koreai filmeket. Alapból szeretem az ázsiai alkotásokat, de valahogy a dél-koreaiaknak a filmnyelve az, ami hozzám a legközelebb áll. Az abszurd, a dráma, a valóság, a horror és a sötét humor olyan elegyével tudják megalkotni a filmjeiket, hogy abból egészen elképesztő eredményt kapunk. A The Wailing / Gok-seong, Chan-wook Park összes alkotása (különösen a bosszú-trilógiája), az I Saw The Devil, vagy a The Man from Nowhere / Bácsi mind abszolút kedvenceim, mint ahogyan Bong Joon Ho munkássága is. Nagyon vártam már, hogy megnézzem a rendező legújabb alkotását, az Élősködőket. Nem is csalódtam, 2019 egyik legjobb filmjével lettem gazdagabb.

A történet szerint egy munkanélküliséggel, mélyszegénységgel küzdő család előtt hirtelen felvillan a remény. Egy ajánlásnak köszönhetően Kevin egy nagyon gazdag család alkalmazásába áll, ahol szépen lassan átveszik az irányítást, azonban egy nem várt fordulatnak köszönhetően hiba csúszik a számításaikba.

Egyszerűen nem akarok többet írni arról, hogy miről szól a film, mert ezt meg kell néznie mindenkinek. Elmondhatom én egyszerű szavakkal, hogyan alakulnak az események, mik történnek, de akkor egy igazi filmélménytől fosztanám meg az olvasókat. Arról írok inkább, hogyan tud Bong Joon Ho egy végtelenül egyszerű történetből kihozni egy olyan filmet, aminek minden perce leköti a nézőjét. Mert ebben rejlik igazán a rendező és az alkotás nagyszerűsége.

Gondoljunk csak bele: két családot láthatunk egy több mint két órás játékidőben és ez nem válik unalmassá. Köszönhető ez a remek dramaturgiának, a még jobb párbeszédeknek, a baromi izgalmas karaktereknek és nagyszerű színészeknek. Na meg persze annak a hihetetlenül szövevényes és élvezetes elbeszélésmódnak, amit dél-koreai filmnyelvnek hívunk. Az Élősködők szegénységről és gazdagságról, kihasználtakról és kihasználókról, kisemberekről és nagyemberekről, lenézettekről és lenézőkről szól. Van a felszín, ami roppant egyszerű és amit aztán szépen lassan elkezdenek nekünk kibontani és megmutatni. Minden karakternek megvan a maga világképe, beállítottsága és funkciója a történet szempontjából. Senki sincsen feleslegesen benne ebben a filmben, itt mindenkinek nagyon fontos része van a történetben.

Rengeteg elfojtással, irigységgel, gerinctelenséggel szembesülünk, de a rendezésnek köszönhetően nem fogunk tudni oldalt választani magunknak. Mert semmi sem olyan egyszerű, mint ahogyan azt gondolnánk és annál könnyebb nem is lehetne a dolgunk, hogy kiválasztjuk, kik mellé fogunk állni. Bong Joon Ho nem adja meg nekünk ezt a könnyebbséget és ezt úgy éri el, hogy bizonyos pillanatokban nézőpontot vált, ezzel pedig eléri, hogy mindig máshonnan közelítsük meg a történetet. és más szemmel figyeljük tovább a szereplőket. Az egész filmet áthatja a várakozás és az elfojtás. Tudjuk, hogy lesz valami, érezzük a bőrünk alatt és komolyan felszabadító, amikor kitör a káosz és a fékevesztett tombolás. Csak éppen aztán ott marad velünk a magány és a megsemmisülés. Ezáltal pedig ismét jobban megérthetjük a szereplőinket és az általuk megtestesített társadalmi réteget.

Mint ahogyan minden dél-koreai alkotásnak, úgy az Élősködőknek is a legnagyobb erőssége a történetvezetése. A felépített feszültség, a folyamatosan váltakozó nézőpontok. Ehhez pedig baromi jó színészeket kaptunk. Kang-ho Song igazi nagyágyú, akit olyan filmekben láthattunk, mint A bosszú ura, A bosszú asszonya a Snowpiercer, vagy a Szomjúság. Egyszerűen remekel az élősködő családfő szerepében és egy ponton mesterien vált arcot. Mellette a gazdag feleséget alakító Yeo-jeong Jo-t kell kiemelni, akit ugyan nem ismertem e film előtt, de biztosan emlékezni fogok rá, mert annyira jól hozta a kicsit elvarázsolt, unatkozó, habókos asszonykát, akit azért mégsem lehet teljesen leírni vagy ártatlannak tekinteni. De hiába Kang-ho Song kiváló játéka, nekem az abszolút kedvencem So-dam Park volt. Az a morbid, sötét humor, az a rohadékság, ugyanakkor szépség és báj, amit bemutatott egészen elképesztő volt.

Az Élősködők sok tekintetben nem tűnhet annyira kegyetlen alkotásnak, mint a cikk elején felsorolt filmek, de ne essünk bele a csapdába: ez a film is van olyan kemény. Sőt, pont az altatása miatt válik igazán rohadékká. Véres jelenetekre most ne számítsunk, csupán 2 jelenet van, amiben kapunk erőszakot, viszont iróniára, rohadékságra, nevetésre, fájdalomra és kiábrándító valóságra annál inkább számíthatunk. A mesteri történetvezetés és színészi játék mellé pedig páratlan képi világot és vizualitást kapunk. Gyönyörűen megkomponált film az Élősködők, baromi erős mondanivalóval, kegyetlen valósággal, amiben megbúvik a perverzitás és a morbiditás. Néha megvillantja a szépséget, hogy aztán elárasszon minket a mocsokkal. Teljesen megérdemli, hogy elhalmozzák díjakkal és figyelemmel.

Pontszámom: 10/10.

IMDb | mafab