Vénusz a római mitológia alakja. A szépség, báj és szerelem istennője, de nem szabad elfelejteni, hogy a szerelemhez a legmagasztosabb érzéstől a legalsóbb érzéki vágyakig minden beletartozik. Nos, a Goddess of Love című film pontosan ebből a mitológiából indult ki, és egy igencsak fülledt hangulatú, mocskos, nyugtalanító, de korántsem kiemelkedő alkotás született.

A történet középpontjában egy igazán egzotikus külsejű, a misztikában és a filozófiában elmerülő, nagyon magányos és hihetetlen szexuális kisugárzással megáldott táncoslány áll, Venus. Venus napjai leginkább furcsa hobbikból állnak: hol meztelenül fest, hol balettórára jár, a lakása meg olyan, mint egy erotikus múzeum, amibe egy csomó mindent bezsúfoltak. Foglalkozása esténként sztriptíztáncos, amellett, hogy filozófiából van diplomája. Mondhatnánk, hogy egy ilyen gyönyörű nőnek nem lehet oka panaszra, de fájdalom, az igazság nem ez. Venus nagyon magányos, ráadásul nem veti meg a drogot és az italt sem. Egy este azonban találkozik egy Brian nevű férfival, akibe azonnal beleszeret. Brian fotós, nagyon karizmatikus férfi, aki fájdalmas titkot őriz. Hamar egymásba gabalyodnak, és úgy néz ki, minden a helyére került a lány életében. Venus azonban gyanakszik, hogy a férfi megcsalja őt, és mikor bebizonyosodni látszik a gyanúja, akkor elszabadul a pokol, hisz tudjuk, kevés veszélyesebb dolog létezik a világon, mint egy összetört szívű asszony.

Igazán egyedi és érdekes film a Goddess of Love, aminek ugyan megvannak a maga hibái, de az egyszer biztos, hogy nem lehet rajta unatkozni. A képi világról leginkább egy ócska motel juthat eszünkbe, kicsit olyan, mint a 80-as évek erotikus filmjei. Maga a sztori nem bonyolult, igazi karakterhorror, hiszen nem kapunk sok szereplőt, és a film nagy részét Venus uralja. Itt meg is kell említenem Alexis Kendra nevét, aki megbirkózott a feladattal, és sikeresen elvitte a hátán a filmet. Ráadásul nem bízott semmit a fantáziára, szóval kedves férfiak, igazán szép látványban lehet részetek :) Nagyon jól hozta a szexistennőt, aki igencsak zavart, magányos és végtelenül sebezhető. A többiek csak asszisztáltak mellette, igaz, azt jól csinálták.

A történetvezetés érdekes volt, főleg annak fényében, amit megtudunk a végén, mégis akadtak vele problémák. A rendező, Jon Knautz ugyanis elfelejtette árnyalni Venus karakterét, így már az első pillanattól fogva tudjuk, hogy szegény lány fejében vagy eggyel kevesebb, vagy eggyel több kerék van, szóval biztos, hogy nem normális. Szóval Knautz nem sokat cicózott, hanem egyből a lovak közé csapott, és egy őrületes ámokfutást mutat be nekünk. Az azonban igaz, hogy ügyesen elmosta a határt a valóság és a képzelet között. Azt tudjuk, hogy Venus zajokat hall, és némi tudatmódosító szerre van szüksége ahhoz, hogy le tudjon nyugodni. Azt azonban nem lehet látni, hogy mi az, ami valóban megtörtént, és mi az, ami csak a nő fejében zajlott le. Vannak ugyan kis morzsák, amiket ha felszedegetünk, akkor a magyarázat előtt is helyére tudjuk tenni a dolgokat, de az tény, hogy ügyesen rakták egymás után a szegmenseket, és könnyen össze lehet zavarodni. Főleg annak fényében, hogy tudjuk, Brian gyengéi a kissé labilis idegzetű nők. Az viszont szerintem kicsit rontja a dolgokat, hogy a végén mindent elmagyaráznak nekünk, így semmi kétség nem marad a nézőben, holott a téma maga olyan, hogy kicsit nyitva lehetett volna hagyni a dolgokat, és ránk bízni, hogy az üresen maradt vásznat mi fessük be.

Összességében igazán érdekes darab a Goddess of Love. Van benne csavar, az elménket is próbára teszik, ugyanakkor kellően kegyetlen és nyugtalanító alkotás, amihez hozzájárul Alexis Kendra kifogástalan játéka. Ha egy kicsit árnyalták volna a dolgokat, és a végén nem rágtak volna mindent a szánkba, akkor sokkal magasabb pontszámot adtam volna, így azonban csak egy kicsit több mint egy átlagos lélektani horror. Tényleg kár érte, mert igazán eredeti a kiindulópont, az őrület és a valóság keveredése pedig mindig kellően érdekes és izgalmas téma. Egy próbát mindenképpen megér.

Pontszámom: 5.5/10

IMDb | mafab