Nagyon szeretem a mesék világát, különösen a Grimm és az Andersen meséket. Nagyon sajnálom, hogy nem használják annyit a horror műfajában ezeket, mint lehetne. Pedig bőven van bennük lehetőség és bizony ezeknek a történeteknek a creepyhez van köze és nem pedig a Disney habos-babos világához. Éppen ezért nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Oz Perkins Jancsi és Juliska történetét viszi filmre. A rendező személye és a cím megváltoztatása már mutatta, hogy egészen más irányba terelik majd a dolgokat. Lássuk, hogy sikerült.

Gretel és Hansel nagyon szegény körülmények között élnek. Éheznek, az édesapjuk meghalt és anyjuk sincsen a helyzet magaslatán. Gretel hiába akar munkát vállalni, sajnos leginkább a testére lenne szükségük a munkáltatóknak. Ráadásul rá hárul kisöccse, Hansel nevelése is. Végül az anyjuknál végleg becsukják a kaput és a gyerekek fedél nélkül maradnak. Gretel igyekszik megtenni mindent, hogy hajlékot, ételt és munkát szerezzen maguknak. Vándorlásuk során egy erdő mélyi háznál kötnek ki, ahol egy öregasszony él. A gyerekek itt maradnak, de Gretelben valami bújkál és hamarosan döntenie kell a sorsát illetően.

Mint ahogyan mondtam, Oz Perkins személye miatt már lehetett tudni, hogy a nők kerülnek majd a film középpontjába. Elvégre eddigi két rendezése a The Blackcoat's Daughter és az I Am the Pretty Thing That Lives in the House is női karakterek köré épült. Ezt a vonalat követi az, hogy megcserélte a szereplők neveit, tehát tudjuk, hogy most Gretel / Juliska lesz a főszereplő. Nem véletlenül lett idősebb is, hiszen ez a film az útkeresésről és a választásainkról szól. Pontosabban Gretel sorsáról, szerepéről és választásáról. Ennek ellenpólusaként jelenik meg Gretel anyja és a boszorkány, valamint a kerettörténet. Mindez nagyon jó hatással van a cselekményre és új színt visz a már jól ismert mesébe.

Apropó mese! Nehogy azt higgyük, hogy itt majd holmi mézeskalács házikó lesz meg gyámoltalan gyerkőcök. Ezeknek a gyerekeknek sokkal előbb kell felnőniük, sokkal önállóbbak és nem ijednek ám meg akármitől. Oz Perkins azon rendezők közé tartozik, akiknek nagyon egyedi a látásmódjuk. Ha pedig arról van szó, hogy hátborzongató hangulatot kell varászolnia, akkor Perkins bizony mindent bevet és nagyon jól csinálja. Egyszerűen csodálatos ennek a filmnek (is) a képi világa, a színeket mesterien alkalmazza, a kameramozgás, a kitartott képek, a zene használata és az operatőri munka mesteri. Ilyennek kell lennie egy erdőben játszódó rémmesének. Szerencsére nem a jumpscare elemekre épít, hanem a feszültségkeltést és a hátborzongatást tartja Perkins fontosnak és ebben a Gretel & Hansel az élen jár.

Mint ahogyan a szereplők megválasztása is telitalálat volt. Mindannyiunk nagy kedvence Sophia Lillis, aki ismét tökéletesen játszik, mellette pedig Alice Krige is egészen elképesztő. Komolyan mondom, a frászt hozza rám és tényleg csak az éhségnek, kiszolgáltatottságnak tudom be, hogy a gyerekek megmaradnak mellette, mert nekem már a látványától futhatnékom támadt. Mivel ez Juliska története, így Jancsi kissé háttérbe szorul, de Samuel Leakey azért így is baromi cuki és működik a kémia szerencsére a gyerekszereplők között. Ez nagyon fontos volt a cselekmény alakulása miatt és szerintem jobban kellett volna rájuk fókuszálni az erőteljesebb hatás érdekében.

Igazság szerint nagyon sokáig 9 pontosra értékeltem a filmet, egészen addig amíg el nem jutottunk a cselekmény kétharmadáig. Nem azzal van a bajom, hogy megjelenik benne ismételten a feminista szemléletmód, mert ismerem Perkinst és egyébként is a boszorkányos témában bőven van ennek helye. Az a gondom, hogy erőltetett és nem megalapozott a végkifejlet, miközben az összecsapás meg erőtlen volt. Egészen az utolsó 25 percig nagyon hatásos volt a film, tényleg borzongató volt az összkép és sikerült megújítani ezt az ismert mesét. Ám a vége sokat levont az alkotásból. Azt túltolta a rendező, miközben sem a szereplők reakciói, sem pedig a kontextus nem volt a helyén. Értem a koncepciót, de ezt nem így kellett volna tálalni.

Biztos vagyok benne, hogy sokaknak nem nyeri el a tetszését a Gretel & Hansel. Nem a vége miatt, hanem Perkins látásmódja, filmnyelve miatt nem tartozik a mainstream vonalba. Nagyon lassan építkezik a cselekmény, a szereplők érzelmeit helyezi a középpontba és ehhez választja meg a képi ábrázolást is. A lelki folyamatok, változások kerülnek a középpontba. Én speciel pont ezek miatt szeretem Perkins filmjeit (mint ahogyan Aster, Peele és Eggers munkáit is). Annak ellenére, hogy a film végét nem tartom jónak, még magát az alkotást szerettem és tudom is ajánlani minden hibája ellenére, mert az tény, hogy egy Grimm mesét pontosan így kell megújítani és filmre vinni. A megvalósítás, a kerettörténet és a jelen cselekményének kontrasztja, valamint a színészi játék pedig az alkotás minden kilengése ellenére kárpótol minket.

Pontszámom: 7/10

IMDb | mafab